SUNKEN – Epikus, atmoszferikus, melankolikus

2026. 04. 19. 07:49   »   interjú   »   U2604

szöveg: Milán Péter   
»   fotó: Marika Hyldmar (Xenoblight)

Tavaly ősszel jelent meg a dán Sunken harmadik albuma, a Lykke. A lemez a 2025-ös év egyik legkiemelkedőbb black metal-teljesítménye a műfaj teljességét figyelembe véve. A zenekarnak Milán Péter tette fel kérdéseit. Hogy zajlott a tavaly decemberi turné? A: „Mivel a turné után sokáig nem volt alkalmunk megválaszolni ezt az interjút, így a kérdés kissé kései, de megragadnánk a lehetőséget, hogy elnézést kérjünk a nagy csúszásért! Egyébként a turné fantasztikus volt! Minden várakozásunkat felülmúlta, nagyon boldogak voltunk a lemezt promotáló turnéval.” Kérlek, beszéljetek a zenekar első lépéseiről, a célokról, a Sunken névről… M: „Simon (szólógitár) és én (Martin, ének) egy online felületen találkoztunk 2011-ben, amikor embereket kerestünk zenekaralapításhoz. Rengeteg közös inspirációs forrásunk volt, így elkezdtünk tervezgetni egy csapatot. Később Simon úgy döntött, hogy a nemrég létrehozott death metal zenekarát black metal bandává alakítja, és amikor énekesre volt szüksége, felvette velem a kapcsolatot, majd Arescet név alatt megírtuk az első demó EP-t. Azonban hamar ráuntunk erre a névre. A Sunken nevet egy esetleges funeral doom projekt számára tartottuk talonban, de úgy döntöttük, hogy felhasználjuk. Ez egy Portal-dal címe. A korai hatásaink között van a Wolves In The Throne Room, az Altar Of Plagues, és mások is, amelyeket elfelejtettem. Akkoriban fiatalok és buták voltunk, ami valószínűleg a legtöbb emberről elmondható. Nem voltak céljaink, legfeljebb annyi, hogy koncertezzünk, szerződéshez jussunk és ismertebbé váljon a név. Megmaradtunk, tovább dolgoztunk és most itt vagyunk.” Jelenleg milyen érzések, gondolatok formálnak benneteket az első két album, a Depar­ture és a Livslede kapcsán? M: „A Departure kissé nyersen szól az újabb lemezekhez képest, ám kompozíciós szempontból ma is teljesen elégedett vagyok mindazzal, amit írtunk, legalábbis ahhoz az időszakhoz képest, amikor írtuk. Néhány kedvenc momentumom, ami a zenénket illeti, ezen a lemezen található. Sokat beszélgettünk arról, hogy miként szólalna meg az album a mai produkciós lehetőségeinkkel. Rendkívül érdekfeszítő látni, hogy a producerünk, Johan Emanuel miként formálódott mellettünk – ahogyan mi zenészként fejlődtünk, ő úgy fejlődött mint producer. A Livslede az az album, amelyre mindig büszke leszek. Ez volt az első alkalom, amikor úgy éreztük, hogy mindent sikerült megvalósítanunk, amit terveztünk. Nagyszerű érzés volt angolról dán nyelvre váltani. Beszélt éneket is kipróbáltam, és a sikolyokat, amelyek mára a zenénk stabil részévé váltak. A Delirium című dal már önmagában különleges. Amikor hozzáfogtunk a harmadik album megírásához, egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy felülmúljuk a Livslede albumot, legfeljebb hogy felvegye vele a versenyt.” Mikor kezdtetek hozzá a tavaly októberben megjelent Lykke című harmadik album megírásához? Mi a módszer, amit követtek? A: „Némelyik dal, részlet vagy dallam azokra a demófelvételekre épül, amelyeket a Livslede utáni időszakban Simon írt, aki a fő dalszerzőnk a zenekar megalakítása óta. Nem túl meglepő módon Martin, az énekesünk a szövegíró, általában akkor írja meg a szövegeket, amikor a zene készen van. Az Og Det Er Lykke kompozícióját és szövegeit én írtam a lemezfelvételeket megelőző hónapokban. Egészen őszintén szólva, nem úgy kezdtünk el dolgozni a Lykke anyagán, mint egy albumon, a számokat úgy fejeztük be, és ébredtünk rá az egésznek a teljességére, víziójára, mielőtt konkrétan bevonultunk volna a stúdióba. Sok ember úgy véli, ami a kérdésekben is előjön, hogy a Lykke albumon a Livslede megjelenése után kezdtünk dolgozni, feltételezve, hogy öt év alatt teljesítettük a tökéletes következő lépést, ám ez nem így történt. A Sunken sok egyéb dologgal is foglalkozott ez idő alatt, mint például a felállás megszilárdítása, vagy a harc a covid-időszak alatt, hogy koncertbanda maradhassunk. Ugyanakkor, amikor elhatároztuk, hogy elérkezett az idő egy új lemezhez, maximálisan ráálltunk. Szerencsések vagyunk, hogy most már egy olyan felállásunk van, amely az általunk kívánt hangzás és koncepció kapcsán egyaránt ugyanúgy funkcionál.”

Úgy vélem, a Lykke minden szempontból remekül sikerült a produkciót is beleértve. Vélelmezem, hogy a speciális gitárhangzást egy effekt biztosítja; ennek segítségével sikerül előállítani ezt a megkapó, vízesésszerű gitáráradást. Milyen volt a stúdiózás, hogy sikerült elérni ezt az egyedi hangzást az epikus black metalon belül? A: „Köszönjük. Én is, Simon is, például Strymon pedálokat használunk, hogy szert tegyünk a rétegzett, és ahogy te mondtad, epikus hangzásra, ami, mint olyan, a hangzásunk középpontját képezi. Egyébként a Lykke konkrét textúráját és hangdimenzióit a stúdió­ban alkottuk meg szoros együttműködésben a producerünkkel, Johannal. Ő nemcsak technikailag briliáns, hanem rengeteg érdekes ötlete is van, amelyek segítettek megformálni az album képét olyanformán, amilyen végül lett. Fontos, hogy mindig is megvolt és meg is lesz a teljes bizalmunk a tekintetben, hogy Johan érti a hangzásunkat. A Lykke albumot nem nevezném pusztán egy stúdiós produktumnak, amit élőben bizonyítottunk is, mivel végigjátszottuk az anyagot. Leginkább arról van szó, hogy Johan produceri technikái és kreativitása a meglévő kreatív ötleteink tökéletes csatornáját, végkifejletét eredményezte.” Az érzés, amit a Lykke a hallgatóban kelt, a hangulatos, melankolikus, mégis ünnepélyes, emelkedett atmoszféra egyedülálló. A zene hatalmas, tág tereket, véghetetlen horizontokat tár fel, képes kiterjeszteni a hallgató érzékelésének határait. Milyen érzések, tapasztalatok zajlanak le bennetek, mely módon megy végbe valamilyen benső változás egy olyan album tökéletesítésének a lépcső­fokai során, mint a Lykke? A: „Ez egy nagyszerű, ám nehéz kérdés. Azt hiszem, inkább rövidre fogom a választ, mivel csak a magam nevében válaszolhatok erre a felvetésre. A Lykke megalkotása minden szinten nagyon intenzív érzelmi utazást jelentett. Számomra ez volt az első felvétel a Sunkennel, mivel csak két éve csatlakoztam a zenekarhoz, így természetesen nagyon különleges volt számomra, hogy végre a magam kreativitásával is hozzájárulhattam a műhöz, ’nem csak’ előadom azokat a számokat, amelyeket valaki más írt. Ez önmagában rendkívüli teljesítmény volt. Továbbá szinte már egzisztenciális optimizmust indukált az a tény, hogy másokkal együtt egy ennyire komplikációmentes kreatív folyamatban vehettem részt a dalszerzéstől kezdve a lemezmegjelenéssel bezárólag. Korábban is voltak produktív kooperációim más zenészekkel, művészekkel, de a Sunkennel és Johannal dolgozni más szintet jelent.” „A művészet célja az, hogy felülmúlja a tudást az igazság elérése érdekében.” Az időtlenség élményét adja a Lykke album, mintha megállna az időfolyam… talán paradoxnak tűnhet, de nagyszabású műalkotások képesek az embert egy magsabb állapotba transzformálni… A: „Így igaz. A művészet célja az, hogy felülmúlja a tudást az igazság elérése érdekében. Örülünk és büszkék vagyunk rá, hogy a Lykke számodra képes ilyesmit előidézni.” A Sunken zenéje erős vizuális karakterrel is bír. Mit tudnátok erről elmondani? A: „Hm, nem hinném, hogy túl sokat foglalkoztunk volna ilyesmivel, érdekes, hogy kitérsz rá. Kétségtelen, hogy van egy jól kitalált koncertmegjelenésünk sok köddel, fénnyel, miközben NEM akarunk a középpontban lenni, inkább egy olyan tapasztalatra szert tenni, ami egyszerre kirobbanó és introspektív, miközben a fókusz végig magán a zenén van. De egyikünk sem vizuális művész, és ha a külcsínre gondolunk, akkor az a szövegi és zene perspektívából ered, ha ez így érthető.” Nem tipikus a Lykke borítója. Mit kell tudni a műről és az alkotóról? A: „Ahogy a dalszerzés kapcsán már szó esett róla, most is azt tudom elmondani, hogy nem töltöttünk öt évet a tökéletes lemezborító felkutatásával. Több motívumot is megvizsgáltunk, némelyik tipikusabb volt, ami a műfajunkat illeti, hasonlóak a Livslede világához, de amikor ráakadtunk erre az illusztrációra, tudtuk, hogy ez lesz a megfelelő kép annak a komplexitásnak a megjelenítésére, amit a Lykke albummal akartunk kifejezni.” Számos ambientrész hallható a Lykke anyagán, s tudjuk, hogy ez a világ, főleg a dark ambient, sok tekintetben közel áll a black metalhoz. Ezek a részek magukkal a kompozíciókkal együtt jelennek meg, vagy később adjátok hozzá őket a kész szerzeményekhez? A: „Mindkettőre van példa. Némelyik dalnak szerves részét képezik az ambientrészek, míg másokat később teszünk hozzájuk.” Martin Skyum Tomasen hangja igazán extrém, sokszor még ezen túlmenően is az. Hogy születnek az énektémák? Van tere a spontanei­tásnak a stúdióban? A: „Ahogy előzőleg említettem, a szövegeket akkor írjuk meg, amikor a szerzemények többé-kevésbé készen vannak. De például az Og Det Er Lykke esetében a szöveget a zenével párhuzamosan írtam, mivel, hogy úgy mondjam, ezt egyazon dologként fogtam fel. Bár Martin is hozzájárult néhány sorral. A stúdióban szó szerint sokkolt, hogy Martin milyen jól megértette az elképzelésemet az ének kapcsán ennél a dalnál. Mindenkit megdöbbentett. Nem kellett elmagyarázni neki, hogyan használja a képességeit. Tehát valóban: mind a stúdióban, mind általánosságban nagy tér nyílik a spontaneitás számára, hiszen mindnyájan ugyanazon a hullámhosszon vagyunk.” Az album egyes részein, pl. a nyitó Din Røst Malede Farver I Luften dalban a felejthetetlen norvég Windir hatását vélem hallani. Mi a véleményed erről és a Windir hagyatékáról? A: „Nos, hadd legyek őszinte, hadd mondjam el, hogy nem járt a fejünkben a Windir, amikor megírtuk a Lykke anyagát, legalábbis nem tudatosan. Egyébként ki mondhatna bármi rosszat a Windirről?” „Illúzióban és tagadásban élünk, melyben bizonyos boldogságot tapasztalunk, még ha ez nem is valós.” Miről szólnak a Lykke szövegei? M: „A Lykke szövegei egy ember gondolatainak fejlődési ívét járják körül a létezés különböző színtereivel, elemeivel. Ott van a megbánás, hogy olyan életet élünk, amelyben azt sem élveztük, amit lehetett volna. Szó van a valóság elhagyásáról, hogy illúzióban és tagadásban élünk, melyben bizonyos boldogságot tapasztalunk, még ha ez nem is valós. Továbbá felmerül egy ellentmondásos szemlélet, egy mesterségesen fabrikált boldogság gyorsan elillanó pillanatai utáni vadászat kritikája, amit az állandó utazgatás és a túlzásba vitt fogyasztás révén űz valaki. Végezetül a teljes feladás tisztasága és békéje.” Mi a véleményetek a mesterséges intelligencia jelenségéről, ezen belül is arról a zavarba ejtő tényezőről, hogy az MI mint „alkotó” lép fel? A: „Én személy szerint, különböző okokból kifolyólag nem sokat foglalkozok ezzel. Az a zene, amit az MI ’felvált’, legalábbis, aminek a felváltására egyáltalán képes lehet, már eddig is olyan volt, mintha robotok állították volna elő. Természetesen a legkommerszebb zenére gondolok. Az is bele fog telni némi időbe, ha egyáltalán bekövetkezik, hogy a vizuális művészetek, amelyeket az MI állít elő, lélekkel telítettnek tűnjenek, úgyhogy én egyáltalán nem törődök azzal, ami a ’művészet halálát’ illeti az MI-propagátorok által. De ha megtörténik, ám legyen. Mi alkottuk meg azt a világot, amit megérdemlünk, és valószínűleg még nagyon sok évnek kell eltelnie addig, amíg az MI vagy egy efféle technológia fel tudja váltani az élő zenét, bármit is jelentsen ez, tehát legalább ez meg fog maradni nekünk. Úgy vélem, az MI mint jelenség a posztmodern társadalomban egy nagyon érdekes téma, amiről még sokáig tudnánk beszélgetni, de ami a művészeti vonatkozásait illeti, azt hiszem, erről már eleget mondtam.” Hogyan vélekedtek az epikus/atmoszferikus black metal irányzat egészéről olyan alapvető fontosságú zenekarokból kiindulva, mint az Emperor, olyan újabbakkal bezárólag, mint a Winterfylleth vagy a Wolves In The Throne Room? A: „A Sunken egyértelműen ebbe a táborba tartozik, de túl sok inspirációt nem merítünk a hasonló csapatoktól. Nem akarok úgy tenni, mintha mi valami tökéletesen eredetit csinálnánk, anélkül, hogy lennének közös pontjaink a nagyobb bandákkal, mert ez nagy hazugság lenne. A kiindulópontom az, hogy mi más zenei és művészeti formákból próbálunk meríteni, emellett az élet egzisztenciális küzdelmeiből. Ezenkívül a Sunken hangzása mára körvonalazódott annyira, hogy ezt fejlesszük tovább, hogy kiderüljön, merre mehetünk ezután, így nincs szükségünk arra, hogy hasonló projekteket vagy az atmoszferikus black metal fejlődését figyeljük, hogy ihletet nyerjünk. Úgy gondolom, ez nagy kiváltság. Azt hiszem, a „színtérről” alkotott eme vélemény fényében könnyebb lesz belevágni az utolsó kérdésedbe…” A „posztmodernitás”, a „posztmodern zene” manapság gyakorta elkőkerülő téma, ami nem ritkán a „nincs új a nap alatt” megjegyzéshez kapcsolódik. Ezzel összefüggésben felmerül, hogy az újabb zenekarok – például a disszonáns black metal-csapatok – csak szétszerelik azt, amit mások korábban eljátszottak, majd a darabokat újra összeillesztik, s gyakran nem koherens eredménnyel. Mit gondolsz erről a témakomplexumról? A: „Nos, csakúgy, mint az MI-ről szóló kérdésed, ez is óriási téma, amit órákig tárgyalhatnánk. A megérzésem azt súgja, hogy ez a »nincs új a nap alatt« kijelentés manapság, korunkban egy egészen általános állásfoglalás. A szigorúan vett kortárs zenét leszámítva, mint a hyperpop, az emotrap (amelyek önmagukban látszólag csupán olyan stílusok, hagyományok és tendenciák kombinációi, melyek korábban élesen elkülönültek egymástól), és más futurisztikus vagy akár a kibernetikus jelenségek, úgy tűnik, a kulturális világban a legtöbb dolog újrafelfedezés, újrakonstruálás vagy előzőleg született stílusok nyílt felmelegítése. Egyébként ez az MI-vel való játék egyik mókás formája: kipróbálni az egyik zeneszerkesztőt, hogy hozzon létre egy bossa nova/hiphop/black metal számot. Ez kreativitás? Nem áll módomban határozott választ adni a kérdésedre, de az én intuícióm is azt súgja, amit te is vélelmezel. Ugyanakkor látom a disszonáns és zaj-ihlette zene fejlődését mint direkt reflexiót arra a szinte már defetista inkompetenciára, hogy bármilyen új stílusú vagy irányultságú zene szülessék – eltekintve a közösségi oldalakon megjelenő kommentektől egy kaotikus világra vonatkozóan, természetesen. Ha nem tudsz új zenei utakat felfedezni a struktúra és az irány tekintetében, akkor egy még nagyobb káosz közepén találhatod magad. A Sunken vonatkozásában azt hiszem, számunkra kényelmes, hogy csak melankolikus és sok tekintetben egyértelműen általánosnak mondható atmoszferikus black metal játszunk – mint sokan mások.” DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/04. számából.

megtekintés     »     sunken