2026. 04. 20. 15:00 » interjú » U2604
szöveg: Gyuricza Tamás Marcell
» fotó: Akis Zaralis, zenekari archívum
A Nervosa hatodik albuma sokkal erőteljesebbnek és sokkal húzósabbnak tűnik, mint a korábbi lemezeitek. Mennyire vagytok elégedettek a Slave Machine albummal?
Prika Amaral: „Az új nagylemezen végre mindent meg tudtunk valósítani, amit elterveztünk. Szerintem mindez annak is köszönhető, hogy a zenekar felállása stabilizálódott, így sokkal kényelmesebb körülmények között tudtunk dolgozni. A Nervosa olyan thrash-zenekarként indult, amelynek mindig célja volt egyre szélesebb dimenziókba kitolni a határait. A Slave Machine az első olyan album, amelynél úgy érezzük, hogy sikerült maradéktalanul megvalósítanunk a terveinket. Ezzel a lemezzel sokkal messzebb jutottunk, mint bármelyik korábbival.
Igen, úgy van, ahogy mondod, erősebb a groove, és a death metal elemek használata is sokkal markánsabban jelentkezett, ugyanakkor több emlékezetes dallamot tudtunk teremteni. Az előző albumhoz képest nagyon sokat fejlődött az énekem is. Amikor az előző lemez, a Jailbreak készült, még csak két hónapja voltam énekes, és nem voltam teljesen tisztában a technikákkal. Azóta elég sokat tanultam, jóval magabiztosabb lettem, így azt is tudom, hogy hol vannak a határaim. Újra csak azt tudom mondani, sokkal kényelmesebb volt így dolgozni. Nagyon boldogok vagyunk az eredménnyel, és izgatottan várjuk, hogy koncerteken is bemutathassuk az új dalokat.”
Te is utaltál arra, hogy a Nervosa a thrash-színtérről indult, de ezen az albumon már sokkal több melodeath-elem bukkan fel. Ezek szerint tudatos volt ez az irányváltás?
PA: „Igen. Szerintem sokan tudják, hogy ennek a zenekarnak a gyökereit az old school thrash hatások jelentik. Például a Kreator, amit személyesen is gyakran szoktam emlegetni, vagy a Destruction. De merítünk máshonnan is, többek közt az olyan modern stílusokból, mint a groove metal. Imádjuk a Pantera, a Gojira és a Lamb Of God zenéjét, de a Slayer, a Metallica vagy a Death Angel szintén a példaképeink közé tartozik. Ezek a zenekarok mindig inspirációt jelentenek a Nervosa számára.”
HK: „Tudod, mi nemcsak zenészek vagyunk, hanem rajongók is. Azoknak a stílusoknak a keverékét játsszuk, amiket mi magunk is szeretünk. A zenekaron belül mindenkinek más-más gyökerei vannak, hatással is mindenkire más volt, s ezeket adjuk össze, így születnek a Nervosa dalai.”
A riffeket ti ketten írtátok az új albumhoz?
HK: „Igen, Prika és én, mi ketten vagyunk a dalszerzők. Az elmúlt időszakban rengeteget turnéztunk, és közben volt elég időnk arra, hogy új ötleteken agyaljunk. Most nem is voltak olyan dalaink, amiket már jóval azelőtt megírtunk volna, hogy útnak indultunk. A hosszú turné jót tett a kreativitásunknak, Prikával folyamatosan bombáztuk egymást az ötleteinkkel. Új riffeket találtunk ki, dallamokat és harmóniákat, amiket azonnal véleményeztetni is tudtunk a másikkal. Ez az album most így született. Több részletben, vagy inkább folyamatosan dolgoztunk a dalokon, ahelyett, hogy év közben szakítottunk volna időt a dalszerzésre.”
Az album keverését és a masterelést is Martin Furia, a Destruction gitárosa végezte. Fontosnak tartottátok, hogy zenészt kérjetek fel erre a munkára?
PA: „Nem mondanám, hogy ez szempont volt, pontosabban nem az volt a fő szempont, hogy zenész legyen. Olyan producert akartunk, aki egyben a jó barátunk is, és akivel szívesen töltjük együtt az időnket. Lehetett volna olyan szakember is, aki nem zenél aktívan, de Martin már a Downfall of Mankind album óta dolgozik velünk, és eddig mindig nagyon jó munkát végzett. Nagyon elégedettek voltunk vele, ezért eszünkbe sem jutott váltani. Tudod, olyan embert akartunk erre a feladatra, aki tudja, hogyan gondoskodjon rólunk, és aki tiszteli a zenekar gyökereit. Martin ilyen ember, és ez minden másnál fontosabb számunkra.”
Hány dal készült a Slave Machine albumhoz?
PA: „Az a tizenkettő, ami felkerült rá. Ennyit sikerült befejezni. Eleinte úgy voltunk vele, hogy a tavaly megjelent Smashing Heads dalt is feltesszük rá, de végül elvetettük ezt az ötletet, mert annak ellenére sem találtuk odaillőnek, hogy valójában ez a kedvenc dalunk.”
HK: „Ötletünk persze több is volt, de azokat nem sikerült befejezni. Pontos számot nem tudok mondani, de jóval több dalnak álltunk neki. Végül ezt a tizenkettőt fejeztük be.”
Április 3-án jelent meg a brazil thrash-zenekarként indult, de már jó ideje nemzetközi felállással dolgozó Nervosa hatodik stúdióalbuma, a Slave Machine. Az alakulás óta eltelt évek során nemcsak a Nervosa tagságát illetően történtek változások, jelentősen módosult a zene is, az új albumon minden korábbinál hangsúlyosabb szerepet kaptak a death-elemek. Gyuricza Tamás Marcell többek közt ennek okairól kérdezte az alapító Prika Amaral gitárost, aki már az énekért is felel, valamint az ugyancsak gitáron játszó Helena Kotinát.

A zenekarnak jelenleg nagyon sajátos a felállása, hiszen a basszusgitáros Hel Pyre, azaz Elina Papadogianni mellett a koncerteken őt helyettesítő Emmelie Herwegh is hivatalos taggá lépett már elő. Erre azért volt szükség, mert Elina tagja King Diamond csapatának is, és túlságosan leterhelt azáltal? PA: „Nemcsak ezért, vannak más okai is, például magánéleti dolgok. Sajnos Elina ezek miatt nem tud ott lenni velünk a turnén. Megértéssel fogadtuk a problémáit, leültünk vele, átbeszéltük az összes lehetőséget, s végül arra jutottunk, hogy legyen két basszusgitárosa a zenekarnak. Azt ugyanis nem éreztem volna korrektnek Emmelie felé, hogy őt ezután is kisegítő vagy beugró zenészként kezeljük. Már több mint két éve, hogy velünk van. Végignyomta az összes turnénkat, mindig a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtva, amit szerettem volna valami módon viszonozni. Azt azonban nem akartam, hogy Elina itt hagyjon bennünket, mert nagyszerű zenész, akinek élvezem a társaságát, és fontos számomra, hogy szintén része legyen a csapatnak. Ebben a helyzetben az tűnt a legjobb megoldásnak, ha mindketten hivatalosan a Nervosa tagjai lesznek. Egyszer régen úgyis viccelődtem azzal, hogy valamikor lesz majd egy olyan zenekarom, ahol két basszusgitáros játszik, és látod, ez is megvalósult.” (nevet) Lesz olyan koncert, ahol mindketten jelen lesznek? PA: „Nem tudom. Egyelőre nem hiszem, hogy lenne, hiszen a Nervosa dalai egy basszusgitárra íródtak, tehát semmi nem indokolja, hogy mind a ketten a színpadon legyenek. Talán valami nagyon speciális alkalommal erre is sor kerülhet. Igen, talán valóban jó lenne egyszer olyan koncertet adni, ahol mindketten ott vannak.” HK: „Én például szintén támogatnék egy olyasmi megoldást, hogy osztozzanak a setlisten. De ehhez valóban speciális koncertre lenne szükség.” Rövid kihagyás után tavaly a korábbi dobosotok, Michaela Naydenova is visszatért. Ő annak idején miért hagyott ott benneteket? PA: „Igazából sosem hagyott el minket, csak logisztikai és vízumproblémáink voltak vele kapcsolatban. Tudod, Michaela bolgár, és Bulgária csak nemrég csatlakozott a schengeni övezethez. A csatlakozást megelőzően sokkal nehezebb volt neki munkát vállalnia a saját hazáján kívül, de azért így is nagyon sokat játszott velünk 2023-ban és 2024-ben. Az új albumon viszont újra vele dolgoztunk, ezért hivatalosan is újra tagja lett a zenekarnak. Gabriella (Abud, az előző dobos), aki szintén brazil, akárcsak én, ugyanúgy küzdött vízumproblémákkal. De nem ezért váltottunk, hanem amiatt, mert Michaela újra velünk tudott jönni. Gabriella pedig marad a Nervosa család tagja, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő.” Neked nem voltak vízumproblémáid? PA: „Nem, mert van európai állampolgárságom is. De ha nincs, és nem csinálsz semmi olyat, ami miatt meggyűlhet a bajod a hatóságokkal, szerintem akkor nem is lenne szabad, hogy bármi ilyen problémád legyen. Gond akkor van, ha van egy saját céged, amit át akarnál hozni magaddal Európába. Az eléggé megbonyolítja a helyzetet, mert ahhoz rengeteg engedély kell, s utána folyamatosan mindenféle papírmunka, mert különben az adóhatóságok előbb-utóbb beléd kötnek. Én már elég régóta Európában élek, pontosabban hosszú ideig ide-oda mozogtam Európa és Brazília között, de a pandémia idején végleg itt telepedtem le. Nem adtam fel a brazíliai otthonomat sem, de 2020 óta többet tartózkodom Európában.” A XXI. században még mindig meg tudják nehezíteni egy zenekar működését az utazási vagy vízumproblémák? PA: „Igen, sajnos ezzel még mindig számolni kell. Egyes országhatárokon komoly problémákat jelent az átjutás, és van, ahol jó sok pénzedbe is kerül. Képzeld el, hogy egy komolyabb európai turnéhoz hány országba kellene vízumot váltani. Sok zenekar nem is turnézik emiatt, mert nem tudják megfizetni a költségeket. Mi is szenvedünk ettől, de a zene iránti szeretetünk sokkal nagyobb, ezért így is bevállaljuk a turnékat. A Nervosa logisztikája viszonylag egyszerű, mert minimális felszerelést viszünk magunkkal, de vannak zenekarok, akik számára reális kockázatot jelent a technika utaztatása. Mindig reménykedünk abban, hogy jobb lesz a helyzet, de nem lett az.” A Nervosa indulása idején eleinte sokan azért figyeltek oda rátok, mert kevés a csak női zenészekből álló, thrash-zenét játszó zenekar. Szerinted a Nervosa karrierjében van még szerepe annak, hogy hölgyek vagytok? PA: „Igen, szerintem van. Sokan még mindig úgy kezelnek bennünket, hogy itt vannak azok a lányok, akik próbálnak keménykedni. Olyanok is vannak, akik most csodálkoznak rá a zenekarra, mert eddig nem ismertek bennünket. Másfél évtizede indultunk, a Slave Machine a hatodik albumunk, de még mindig új zenekarnak számítunk. A zene idővonalán még csak gyerekek vagyunk.” (nevet) A Nervosa a sokat turnézó zenekarok közé tartozik. A Slave Machine megjelenése után mikor indultok útnak? PA: „Lesznek turnéink 2026-ban is, sokat dolgoztunk ezen a háttérben, és nemsokára lesznek is bejelentéseink ezzel kapcsolatban. Egyelőre néhány fesztiválfellépést hoztunk csak nyilvánosságra, ezeket is azért, mert a szervezők ragaszkodtak a bejelentésekhez. Nekünk most az a célunk, hogy minél több emberrel megismertessük az új albumot, például a Youtube-on, ezért még tudatosan visszafogtuk a turnékkal kapcsolatos kommunikációt, de hamarosan tényleg sok mindent közzé fogunk tenni.” DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/04. számából.
megtekintés » nervosa
NERVOSA:
Slave Machine
A nemzetközi thrash/death csajbrigád hatodik nagylemeze, a Slave Machine két és fél évvel követi a Jailbreak című elődjét. Az anyag újra azt bizonyítja, hogy a Nervosa nem egyszerűen túléli a folyamatos felálláscseréket, hanem kreatív energiává alakítja őket. A zenekar t...
kritika
Dudich–Gauder–Metz: RAMMSTEIN – Circus Germanicus
Hosszú utat járt be Dudich Ákos új képregénye, mire kézbe tudtuk venni. Bő két éve jött a hír, hogy a Faith No More és a Beastie Boys karrierjét bemutató kötetek után érkezik a harmadik, íróként jegyzett képregény. Rajzolónak ismét egy új embert kért fel, aki nem kisebb n...
kritika
PRIMUS:
A Handful of Nuggs EP
Az ilyet hívják derült égből villámcsapásnak. Tekergeti a gyanútlan rockrajongó a Spotit egy álmos péntek reggelen, és egyszer csak ott ül egy aranyásó valami nagyon öreg sárga fotón, alul meg csak úgy odavetve lazán: Primus! Már indítottam is, aztán még jó sokszor azóta. ...
kritika
IRON MAIDEN:
Burning Ambition
Iron Maidennel valahogy mindig jól el voltunk látva. A lemezeiket már a ’80-as évek közepétől meg tudtuk venni hivatalosan, jugoszláv vinylen vagy kazettán, 1984 óta folyamatosan visszatérő vendégek nálunk, több könyv is megjelent tőlük magyar nyelven – sőt, ismerve Polgár Pe...
kritika