2026. 04. 21. 06:14 » kritika
kiadó: earMusic
»
szöveg: György Zoltán
Szeretem az instrumentális albumokat! Szeretem, amikor nem ad a szöveg mankót egy zene megfejtéséhez, az teret enged a fantáziának, és minden ismétlésnél mást és mást nyújt. Nincs más ilyenkor csak a hangulat, amiben hallgatod és maximum egy lemezborító. Esetünkben ez gyönyörű lett, és nem néztem utána, ki rajzolta, de nekem nagyban idézi az elmúlt év legjobb hazai képregény-megjelenésének (Az utolsó ház a tó partján) világát. Ez pl. máris egy olyan út, amin el lehet indulni a német posztrock-nagyágyú, immáron kilencedik stúdióalbumát hallgatva, de ez tényleg csak egy megfejtés a számtalan közül. Mike Oldfield nyilatkozta egyszer a zeneszerzésről, hogy ő sokszor nem is elsősorban hallja a zenét, amit ír, hanem sok kis színes figurát, képet lát kavarogni maga előtt kvázi megjelenítve a hangjegyeket, és amikor ezek beállnak a megfelelő sorrendbe, akkor van kész fejben a dal. Ezt érzem mindig a Long Distance Calling esetében is, számtalan kép, hangulat, érzés, kavarog előttünk, melyek végül egy nagy koherens egésszé csoportosulva, megadják meg a lemez esszenciáját. Az előző lemezektől ellentétben ezúttal nem konceptalbumban gondolkodott a csapat, ehelyett kapunk egy hét álomszerű tételből álló, sötét és nyomasztó hangképet az Üresség világából. Itt most a téma csak az összekötő kapocs, és nem a történet. Hipnotikus, álomszerű dalok melyben épp annyira ott van a posztmetal, mint a shoegaze világa is. Hosszan lebegő, delayes gitárok, törzsi dobok, finom, szinte csak jelzés értékű elektronika, ipari zajok, filmzeneszerű átkötések, és egy baljós hang, aki kvázi a narrátor szerepét tölti be az Ürességben. Egy sötét, de nagyon mély utazásra invitál a The Phantom Void, biztos vagyok benne, hogy ha még nem ismered őket és fogékony vagy erre a zenei világra, akkor új kedvencet fogsz avatni. Ha pedig mégsem szeretnél a saját fantáziádra hagyatkozni, ajánlom a lemez mellé egy német fotós, Felix Julian Koch által készült lenyűgöző videókat, amit az album dalaihoz készített. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. májusi számából.
megtekintés » long distance calling
RUSSIAN CIRCLES:
Nine
Közel 20 évnyi közös zenélést követően, a kilencedik nagylemezhez érve aligha lehet reális elvárás egy zenekarral szemben, hogy meghökkentsenek vagy megváltoztassák a róluk kialakult képet. A chicagói Russian Circles pedig nem is tett mást, mint pontosan azt hozta, amit érdemes e...
kritika
TYGERS OF PAN TANG:
Electrifyed
A brit heavy metal történetében jó néhány olyan makacs zenekar van, amely következetesen kitart a saját identitása mellett. A Tygers Of Pan Tang ezek között is különleges helyet foglal el: a NWOBHM hajnalán három olyan albumot adott a műfajnak, amelyek megmutatták, hogy a brit heavy...
kritika
JESS BY THE LAKE:
Human
A szóban forgó Jess nem más, mint Jasmin Lempinen, aki a kb. 15 évvel ezelőtti okkult/retro rock-hullám egyik figyelemreméltó zenekara, a Jess And The Ancient Ones énekesnője volt 2025-ig. A zenekar több remek albumot, EP-t jelentetett meg, de a 2021-es Vertigo óta nem adtak ki semmit, l...
kritika
KILLER:
The Grand Finale
A trióban üzemelő belga Killer (annak idején nem sokat agyalhattak a névválasztáson) hazája rock/metal szcénájának egyik legrégebbi motorosa, akik számára az új albummal érkezett most el az önkéntes búcsú ideje. Közel fél évszázadnyi működésük és kitartásuk ténye még ...
kritika