INFECTED RAIN / BUTCHER BABIES / BLACK SPIKES – Bp., Barba Negra

2026. 04. 21. 13:36   »   beszámoló   »   U2605

szöveg és fotó: György Zoltán

Elsőre kicsit meglepődtem a matiné kezdésen (16:40-re volt kiírva az előzenekar), és még jó, hogy komolyan vettem a dolgot, mert egy óriási élménnyel lettem volna szegényebb. Pont beestem nyitásra a Barba kis termébe, ahol egyelőre még csak egy maroknyi ember azt figyelte ahogy a színpadon araszol egy idős nénike (vagy banya?), de hamar kiderült, hogy ez már a litván BLACK SPIKES show-jának a része. Bevallom sosem hallottam róluk, és útközben a kocsiban próbáltam kicsit felhozni magam, arra viszont nem számítottam, hogy milyen kellemes meglepetés fog érni. Zenéjük beleillik abba a metalcore/extreme metal vonalba, amit az Infected Rain is képvisel, ami viszont kiemeli őket, hogy az anyanyelvükön énekelnek, ráadásul Agnieška Vrubliauskienėnek nagyon kellemes hangja van. Ha kell férfiasan hörög, ha kell rekedten károg, ami viszont meglepő, hogy a normál énekhangja ezek mellett mennyire finom, angyali. NIL című második lemezük tavaly jelent meg, és ha jól füleltem akkor szinte a teljes lemezanyagot eljátszották a koncerten. 9 dal, kb. 45 perc, ami jutott nekik ezen a napfényes délutánon, és a show végére a közönség a tenyerükből evett. Minden szinten megállt a műsoruk a lábán, ritkán látni supporttól ilyen kidolgozott programot. A dalok izgalmasak, többször keveredik bennük litván népzenei elem is, és ezt ügyesen használja a banda, úgy zenei témákban, mint hangulatkeltésben. Ez utóbbira egyébként sem lehetett panasz, miután kiderült, hogy a bevezetőben emlegetett banya egy táncosnő, akik többször is feltűnt a dalok közben. Hol egy a közös koreográfiával az énekesnővel, hol önállóan átvezetésként, de nagyot dobott a műsoron! Biztos, hogy követni fogom a csapatot, és ha lesz lehetőségem meg fogom nézni egy önálló műsorukat is. × × × Nem tudom milyen megfontolásból gondolták a keverőpultosok, hogy az átszerelés közben retro dance slágereket kell bömböltetni, de tény, hogy mire a Roxette-től elértünk a New Kids On The Blockig, addigra szinte mindenki kimenekült a sátorból. Mikor Heidi Shepherdék szinte szó szerint berobbantak a színpadra, alig volt bent még ember, egy nagyon szellős félház fogadta őket, de ez a banda teljesítményén most sem látszott. Heidi azonnal kézbe vette a gyeplőt és nem is engedte a buli végéig. Elképesztő a teljesítménye, pedig immáron dupla feladatot lát el. Carla Harvey 2024-es kiválása óta övé a dallamos rész is, amit néha azért samplarrel is megtámogattak, de tény, hogy egyszerre két szólamot nehezen tudna énekelni, és ha nincs is ezekhez a részekhez túl nagy hangterjedelme, becsülettel helyt áll. A BUTCHER BABIES zenéje nekem lemezen mindig is kicsit túl egyszerű – ne kerteljünk –, unalmas volt, viszont ezek a dalok élőben úgy kinyílnak, úgy megdörrennek, hogy csak kapkodod a fejed. Hihetetlen energia van a csapatban, különösen Henry Flurry gitáros jelenléte masszív – no meg Carláé. Széles mosolyok közepette mutat be szinte akrobatikus ugrásokat, pörgeti hatalmas szőke haját, dalok közben lelkesen kommunikál, de úgy, hogy egy idő után szinte úgy érzed személyesen téged szólít meg a színpadról. Végtelenül profi a csaj, és nem is szívbajos, most is mint a legutóbbi barbás bulin, beugrott a közönség közé, és miután megölelt, lepacsizott mindenkivel, ki is provokált egy kis circle pitet. A hangzás most is olyan barbás volt, az elején kása, a basszust alig hallottuk, de a buli közepére nagyjából helyre állt, és tényleg annyira intenzív show volt, hogy nem is zavart. Számomra a csúcspont most is a It's Killin' Time, Baby! volt, talán a banda legütősebb dala, de szép volt a Last December is, különösen, hogy addigra már szó szerint átjárta a szeretet a Barbát, és Heidi el is érzékenyül. Fura amúgy ezt a mondatot így leírni ebben a kontextusban, de erre majd később még visszatérek az Infected kapcsán is.

Ismét jöttek a retro slágerek, de itt már nem akartam feladni a jól megérdemelt első sori pozíciómat, így legalább meg tudtam figyelni milyen villámgyorsan megtörtént az átszerelés. Közben Heidi feltűnt a merchpultnál, dedikálás, fotózás, én meg reménykedtem, hogy ez a koncert végén is lesz, és be is jött! Aztán szinte percre pontosan (ez egyébként mindegyik bandánál így volt) kezdődött az INFECTED RAIN showja, és az első pillanattól tisztán látszott, hogy ez az ő estjük. Úgy a látvány, mint a hangzás tekintetében hatalmas ugrás volt, és ekkorra a kék Barba is megtelt. Szinte már hazajár hozzánk ez a moldáv csapat, volt olyan év, amikor kétszer is felléptek, viszont talán ez volt az első olyan buli, amikor teljes egészében meg tudták mutatni mi az, amit tudnak, mi az, ami miatt Moldáviából eljutottak a világhírig. Végre főzenekarként, egy végtelenül profi show-val tudtak bemutatkozni, és nem okoztak csalódást, sőt azt hiszem minden elképzelést felülmúltak! Mára teljesen összeszokott az új felállás, Alice Lane tökéletesen beilleszkedett a csapatba, remek ritmusszekciót alkotva Eugene Voluta dobossal. Vadim Ojog is egyedül teljesít már a gitárosi poszton, és remekül helytáll, egy pillanatig nem éreztük Babich hiányát. És hát Lena… nem tudnám megmondani, van-e még jelenleg egy ennyire szuggesztív, egyedi jelenség a metalközegben. Nyilván vannak jobb hangú énekesnők, tudom most sokan elkezdik sorolni kedvencüket, de én most az összképről beszélek. Lenyűgöző és végtelenül profi frontember, élmény nézni minden pillanatát. 13 dalt játszottak, kvázi egy best of válogatást, igaz a műsor gerincét még mindig a legutóbbi 2024-es Time című lemezük adta öt dallal. A csúcspont mindenképp Lena és Heidi közös dala, a The Realm Of Chaos volt, látszott, hogy ez nem csak egy alkalmi duett, hanem valóban jó barátnők, akik élvezik a közös zenélést! Nagyon ütött az új daluk is, a Stranger, különösen a lenyűgöző videóval a háttérben. Apropó videó: direkt figyeltem, a vetítés végig gyönyörű volt, támogatva a dalokat hangulatban, és egy pillanatig nem volt mű, MI-ízű. (Valaki megmutathatná ezt a Guns N’Rosesnak, hogy ezt ízlésesen is lehet!). Egy nagyon szuggesztív, nagyon erőteljes és érzelmekkel teli show volt ez, és itt is bejött, amit a Babies esetén is írtam, hogy a Barbát átjárta a szeretet. A ráadásblokkban olyan szűnni nem akaró vastapsot kapott a csapat, hogy Lena a kezdeti meghatódottsága után nem tudta visszafolytani könnyeit, beugrott a közönség közé és ölelte, akit csak tudott. Szó szerint megható és váratlan pillanat volt. Koncert után irány a merchpult, ahol Heidi ismét dedikált, fotózkodott. Mindenkihez volt egy jó szava, végtelenül kedves volt, és mikor mondtam neki, mennyire tetszett a buli, és írni fogok róla egy magyar újságba, úgy megölelt, mintha legalábbis ezer éve ismernénk egymást. Eddigre Lena és Alice Lane is megérkezett, közös fotó velük is, aztán végül mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne koccintottam egyet a Butcher Babies többi tagjával is a bárpultnál. Energikus, emlékezetes és fura ezt mondani, de megható este volt, amit nem felejtek egyhamar! DIGITÁLISAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     infected rain, butcher babies, black spikes, barba negra