KARNIVOOL – Stockholm, Svédország

2026. 04. 22. 05:59   »   beszámoló   »   U2605

szöveg és fotó: Siklósi Richárd

Másodjára volt szerencsém Stockholmban járni, és most az időjárás is kegyes volt hozzám, hiszen napos, tavaszias idő fogadott ezen a bizonyos hétvégén a skandináv fővárosban. Ezúttal útitársam is akadt, még pedig nem más, mint kisebbik leányom, Gréti, aki áprilisban ünnepelte nagykorúvá válását, és ennek okán a már deresedő halántékú édesapja – szerény személyem – egy remélhetőleg életre szóló élménnyel ajándékozta meg. Na ez az utazás volt az ajándék, ami történetesen egybe esett térben és időben a Karnivool európai turnéjának egyik állomásával. Hogy micsoda véletlenek vannak..! És ha már a „véletlen” így hozta, meg is néztük együtt a Debaser Strand nevű klubban tartott koncertjüket. A helyszínül szolgáló klub Stockholm Södermalm negyedében található, a csatorna partján, és gyakorlatilag a rakpart oldalába „vájva” került kialakításra. Egy körülbelül 700 fő befogadására alkalmas klubról beszélünk, ahol minden úgy van kitalálva és kialakítva, ahogy annak lennie kell: remek fény- és hangtechnika, kedves és elegendő létszámú személyzet, valamint rend és tisztaság. Egyszóval kulturáltság. Az árak meglehetősen borsosak, de az az egész városra jellemző, hogy az étel és ital árak, valamint a szolgáltatások árai a pestinél akár másfélszer vagy kétszer magasabbak. Cserébe még a ruhatárban is fülig érő mosollyal kívántak jó szórakozást, és minden egyes ruhadarabunkat külön vállfán, nyaknál összegombolva(!) tettek el, a sört pedig üveg hatású poharakba csapolták, amire 2-3 percnél többet egyszer sem kellett várnunk. Az estét a kanadai instrumentális prog metal zenekar, az Intervals nyitotta. A négyes elképesztő precizitással és hangszeres tudással rendelkezik, ami előtt megemelem a kalapom. Az én ízlésemnek ugyanakkor meglehetősen egysíkú volt, és inkább tűnt bravúros zsonglőrködésnek, mint önkifejezésnek. Olyan érzésem volt, mintha Pat Methenyt beszpídezték volna, majd rákötöttek volna vagy három Metal Zone torzítót egymás után. Ellenben nagyon helyesek voltak, igyekeztek remek hangulatot csinálni, ami jobbára sikerült is nekik. Rám is hatott a produkció, hiszen percről percre növekvő sóvárgással vágytam a Karnivool megérkezésére.. Valójában az Intervals egy elképesztően profi csapat, és bátran ajánlom mindenkinek, akihez közel áll ez a fajta zene!

Nagyjából fél óra átszerelés után megérkeztek az este főhősei! Ekkorra már teljesen megtelt a ház és euforikus hangulat uralkodott, amikor is az új lemez nyitó témája elindult. A fiúk szépen kisétáltak a színpadra és elkezdtek muzsikálni... A Ghost intrója után szépen bemorgott a rommá torzított basszus, és lekarmolta az arcunkat, ahogy kell, majd szépen a mellkasunkra rakták a tonnányi súlyokat a srácok, ahogy azt is kell. Ezért mentünk oda, úgy kellett nekünk... Engem rögtön magával rántott a produkció, és el sem engedett a legvégéig, sőt, igazából még most, napokkal később, a cikk írása közben is még mindig fogva tart... Egymás után hömpölyögtek elő a komplex témák, hol harmonikusan, hol aszimmetrikusan (bocs..), hullámzott a dinamika, az egész muzsika tempója, lüktetése. A hangerő az összes szervemet keresztül-kasul átjárta, jólesően, hiszen nagyon szépen szólt az egész koncert. Lenyűgöző volt a zene, a látvány, és a zenészek egysége, hitelessége. Kevesen tudják ma azt, amit ők. Ezen a ponton érdemes pár szót áldozni a zenekar tagjaira, hiszen elképesztő figura mind! A két kedvencem Mark Hosking gitáros, aki magához képest kifejezetten rendezett külsővel vonult fel, hiszen kis copfocskába összefogta a haját a feje búbján, így csak részben festett úgy, mint aki épp most mászott ki az ágyából, valamint Ian Kenny énekes, aki techno DJ-ket idéző karmozdulatokkal, gyakran fülig érő szájjal hozta le a csodálatos ének témait. Egy 45-ös számú fehér hokimezt viselt a főhős, amit nem sikerült megfejtenem, hogy vajon születésnapja volt, és erre utalt a mez száma, vagy ennyi foggal vigyorgott szinte végig a hálás közönségre, vagyis ránk. A Ghost után a Simple Boy, Aozora és Goliath hármasa következett, ami után már azt csinálhattak velünk, amit csak akartak; kenyérre lettünk kenve kérem, mindahányan, akik ott voltunk... És csináltak is, a Drone-nal (hallgasd meg, hogy Steve Judd egészen más metrumot hoz a lábcinen, mint amit egyébként dobol!), a We Are-ral, az Animationnel és a többivel. A műsor végén a New Day hatalmas közönség énekeltetésbe torkollott, megkoronázva ezzel az estét. Természetesen visszaköveteltük őket a színpadra, és csodás lezárásként az Opallal és a Salvával búcsúztak tőlünk és a varázslatos estétől. Visszagondolva nincs bennem hiányérzet, remek műsort adtak, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy jelen lehettem. Ha valaha lehetőségetek nyílik élőben megtekinteni őket, ne habozzatok megtenni! A műsor: Ghost, Simple Boy, Aozora, Goliath, Drone, We Are, Deadman, All It Takes, Animation, Themata, Roquefort, New Day + Opal, Salva DIGITÁLISAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     karnivool