2026. 04. 24. 15:24 » kritika » U2605
kiadó: RCA Records
»
szöveg: György Zoltán
Mozgalmas évek vannak Dave Grohl és a Foo Fighters mögött. Csináltak diszkót (Dee Gees), death metalt (Dream Widow), elbúcsúztatták a dobosukat egy csodálatos, néhol Pink Floyd-i magasságokba érő lemezen (But Here We Are), ezek után nagyon kíváncsi voltam mivel rukkolnak elő a 12. stúdióalbumukra. Elhallgatva a lemezt, szerintem a csapat a lehető legegyszerűbb húzást csinálta. Resetelték magukat, visszamentek 1995-be és megnézték mi volt az, ami a FF posztgrunge garázsrockját a stadionokig repítette. This is a Call, Monkey Wrench, My Hero, Everlong… Legnagyobb dalaikat a pályájuk elején, a ’90-es évek végén írták. Ide nyúltak most vissza inspirációért, és milyen jól tették! Nem mondom azt, hogy rég volt ilyen jó lemezük, mert valójában az összeset nagyon szeretem, de az biztos, hogy rég voltak ilyen nyersek, rég volt bennük ennyi fiatalos lendület. A két nyitó dal, a Caught In The Echo és az Of All People vissza is röpít minket a ’90-es évekbe, olyannyira, hogy még a Queens of the Stone Age-fanok is elismerően fognak csettinteni. A Your Favorite Toy vagy a Spit Shine még messzebb visz, egészen a Sonic Youthig vagy a Jesus Lizardig, sőt akár a Nirvanáig nyúlnak vissza inspirációért. Ez utóbbi dalban a Nine Inch Nailsből átigazolt új dobos, Ilan Rubin meg is mutatja miért pont őt választották, és mennyire illik ehhez az irányhoz. A Window, az If You Only Knew és az Unconditional a zenekar egyszerűbb, dallamosabb világába visz, a Child Actor és különösen a záró Asking For A Friend pedig megmutatja, miért lettek ők az egyik legnépszerűbb stadionbanda a világon. Az Amen, Caveman meg maga a Foo Fightres esszencia, a Grohli monyo. Zsigerből mennek már az ilyen dalok neki, és biztos lehetsz benne, hogy felkapod a fejed, hogy ezt már hallottad tőlük, de ebben a 3 percben benne van minden amiért a bandát szeretjük. Grohl szövegei, mint mindig most is nagyon személyesek, lemezeit mindig is korképnek tekintette, dalba folytva akár a magánéleti problémáit is. Pl. a Window-ban reflektál házassági botrányaira, vagy a Child Actorban megéli mennyire nyomasztó is tud lenni a fiatalon jött hírnév. Nem nehéz belelátni a lánya iránti aggódást, most, hogy Violetnek is egyre inkább beindul a szóló karrierje. Van az elcsépelt mondás: Egyszerű, de nagyszerű! Na ez tökéletesen illik az albumra. Nincsenek sallangok, nincsenek elfecsérelt ötletek, nincsenek üresjáratok. Tíz dal, 36 perc, tökéletes adag, hogy azonnal újra akard hallgatni, de garantálom nem fogsz ráunni! DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/05. számából.
megtekintés » foo fighters
Dudich–Gauder–Metz: RAMMSTEIN – Circus Germanicus
Hosszú utat járt be Dudich Ákos új képregénye, mire kézbe tudtuk venni. Bő két éve jött a hír, hogy a Faith No More és a Beastie Boys karrierjét bemutató kötetek után érkezik a harmadik, íróként jegyzett képregény. Rajzolónak ismét egy új embert kért fel, aki nem kisebb n...
kritika
PRIMUS:
A Handful of Nuggs EP
Az ilyet hívják derült égből villámcsapásnak. Tekergeti a gyanútlan rockrajongó a Spotit egy álmos péntek reggelen, és egyszer csak ott ül egy aranyásó valami nagyon öreg sárga fotón, alul meg csak úgy odavetve lazán: Primus! Már indítottam is, aztán még jó sokszor azóta. ...
kritika
IRON MAIDEN:
Burning Ambition
Iron Maidennel valahogy mindig jól el voltunk látva. A lemezeiket már a ’80-as évek közepétől meg tudtuk venni hivatalosan, jugoszláv vinylen vagy kazettán, 1984 óta folyamatosan visszatérő vendégek nálunk, több könyv is megjelent tőlük magyar nyelven – sőt, ismerve Polgár Pe...
kritika
SPIRIT ADRIFT:
Infinite Illumination
Talán erős doom gyökerekkel rendelkező heavy metalnak nevezhetnénk a zenét, amit a texasi Spirit Adrift legutolsó lemezén hallhatunk – igen, legutolsón, és nem legutóbbin vagy legújabbon, mivel az énekes/gitáros/főnök Nate Garrett bejelentése szerint a csapat az album kiadása ut...
kritika