THE MOON AND THE NIGHTSPIRIT: Seed Of The Formless

2026. 04. 30. 05:52   »   kritika   »   U2605

kiadó: Prophecy Records   
»   szöveg: Uzseka Norbert

Közel hat évet kellett várni erre az albumra, mely már a nyolcadik a Tóth Ágnes–Szabó Mihály páros ezen formációjával. Egyben azonban az első, amelyen számottevően megjelenik az az elem, amely a legfőbb különbséget jelentette a Moon… és korábbi zenekaruk, az EvenSong között: a metal. Erre nem is számítottam, ahogy arra sem, hogy egyúttal visszatérnek az angol nyelvű dalszövegek. Ám amennyire meglepő, hogy vannak konkrét riffek, sőt, Misi részéről – némi dallamosabb vokálon túl – hörgés is, néhány hallgatás után annyira belesimul ez az album is az életműbe. Mert a lényegi rész mit sem változott. Meglehet, a Seed of the Formless-en kevesebb a népzenei ill. neofolk elem, de a zene mindent átható és mindennél fontosabb hangulata, atmoszférája, sőt üzenete nem tér el számottevően a korábbiaktól. Tény, hogy van az új dalok között olyan, ami felfért volna akár egy EvenSong albumra is. Sőt, a Luminous Thread vagy az Odyssey Limen azon Thy Catafalque lemezekről sem lógna ki, melyeken Ági énekelt (Róka hasa rádió, Rengeteg, Meta). A Fount of Everlight pedig a még nem metaltalanított Anathemának is becsületére vált volna; egyben ebben a dalban hallható a leginkább – jó értelemben véve – slágeres énekdallam is. Ha pedig mindig szeretted volna tudni, milyen lehetne Enya metalban, hát ott a The First Tremor. Ági lágy, éteri hangját (és hegedűjátékát) persze sokkal erőteljesebben ellenpontozzák a doomos vagy gótikus, masszív riffek, melyek azonban mégsem veszik át a hatalmat az album egésze fölött. Időbe is telt megszoknom, hogy ilyen relatíve szokatlanok az arányok (van metal, de nincs mindenütt), de a TMATN zenéje mindig ilyen volt: időt kellett neki adni, hagyni, hogy szép lassan beérjen, körülöleljen. Mindig voltak nyomban ható, elbűvölő melódiáik, de a zene és szöveg mélységei nem jönnek át felületes hallgatással. Végül aztán ez az album is olyannak bizonyult számomra, mint a korábbiak: varázslatosnak, olyannak, mint egy erdő, ami sűrű, sötét, és tele van titokkal. Az elfeledett ösvény, mely átvezet rajta, saját magunkba visz, s csak ritkán pihenhetsz meg utad közben csillagfényes tisztásokon. De hát ezért vagyunk itt, ezért születünk: hogy végigjárjuk ezt az életnek nevezett, veszélyes, mégis csodás erdőt. × × × „Soha nem tudtam, hányadán állok ezzel a zenekarral, mert bár a zene szép, a lemezeik nekem összefolytak. Az idei album egy új The Moon And The Nightspiritet mutat, ugyanis elővették a torzított gitárt és masszív metaltételeket játszanak. Ugyan a légies női énekkel nem mindenütt érzem a kapcsot, a zene igényes.” – Milán Péter / 8 pont __ (További véleményeket olvashatsz az albumról a májusi számunkban és az Underworld Klub felületén.)

megtekintés     »     the moon and the nightspirit