2026. 05. 01. 08:21 » kritika » U2605
kiadó: Xtreem Music
»
szöveg: Kánya Ferenc
Ha meghallgatod ezt a bandát, az jut eszedbe: jóféle teuton thrash. De a masszív Ruhr‑vidék hangulat ellenére az Abuser Wrocławból, Lengyelországból jön. Nem a modern, polírozott thrash érdekli őket, hanem az az erőszakos, brutális fajta, ami nemcsak ugat, hanem harap is. 2018 óta működnek, és a céljuk kezdettől az, hogy a műfaj legnyersebb, legkorábbi energiáit hozzák vissza. A zenekar alapítója Pawel Dominiak gitáros-frontember, valószínűleg ő viszi a kreatív magot is – ez a fajta fókuszált, egy irányba mutató zene általában egy kézben szokott összefutni. A banda eredetileg trióban kezdte, tavaly váltottak négyes felállásra egy másik gitáros érkezésével, ekkor ütöttek nyélbe egy szerződést a Xtreem Musickal is. A felvezető kislemezek február óta érkeztek, ezek alapján abszolút intenzív, technikás és persze old school erőszak‑thrasht vártam az albumtól, nagyjából a Morbid Saint, a Dark Angel, a Sepultura, a Merciless, a Sodom és a Kreator korai lemezei mentén. A Blood Marks 36 perces anyaga nem is okoz csalódást ebben a tekintetben: a ’80-as évek legvadabb thrash‑örökségét egyesíti. Lendületből ledarált, tipikus első album: nyers, gyors és zsigeri – inkább erődemonstráció, mint átgondolt ars poetica. Összegyűjti az eddigi dalokat, köztük a korai demós témákat is. Tetszik benne, hogy hallatszik a dalokba fektetett munka, a hatások szépen le vannak kerekítve, el vannak dolgozva, utánérzések nemigen hallhatók. A kissé unalmas, de nem funkciótlan intro után a rövid és végletekig feszített dalok szinte szökőárszerűen érkeznek. Bármelyik nótát említhetném erősként, de a fékezhetetlenül agresszív City of the Innocent - Monument of Atrocity páros mindenképp az élvonalban van. Azt a fajta kontrollált káoszt hozzák, amit az európai thrash tudott igazán a ’80-as évek második felében. Tetszik az is, hogy nincs modernkedés, nem szól szépen, és nem is akar megfelelni senkinek. Ha ezt keresed, pontosan ezt kapod. Egy ilyen albumot általában olyan követ, ami hangzásban tisztább, dalszerzésben tudatosabb, összeszedettebb, de ha így lesz, biztos vagyok benne, hogy van még ott a tempókból és a nyers erőből, ahonnan ezek jöttek. DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/05. számából.
megtekintés » abuser
Dudich–Gauder–Metz: RAMMSTEIN – Circus Germanicus
Hosszú utat járt be Dudich Ákos új képregénye, mire kézbe tudtuk venni. Bő két éve jött a hír, hogy a Faith No More és a Beastie Boys karrierjét bemutató kötetek után érkezik a harmadik, íróként jegyzett képregény. Rajzolónak ismét egy új embert kért fel, aki nem kisebb n...
kritika
PRIMUS:
A Handful of Nuggs EP
Az ilyet hívják derült égből villámcsapásnak. Tekergeti a gyanútlan rockrajongó a Spotit egy álmos péntek reggelen, és egyszer csak ott ül egy aranyásó valami nagyon öreg sárga fotón, alul meg csak úgy odavetve lazán: Primus! Már indítottam is, aztán még jó sokszor azóta. ...
kritika
IRON MAIDEN:
Burning Ambition
Iron Maidennel valahogy mindig jól el voltunk látva. A lemezeiket már a ’80-as évek közepétől meg tudtuk venni hivatalosan, jugoszláv vinylen vagy kazettán, 1984 óta folyamatosan visszatérő vendégek nálunk, több könyv is megjelent tőlük magyar nyelven – sőt, ismerve Polgár Pe...
kritika
SPIRIT ADRIFT:
Infinite Illumination
Talán erős doom gyökerekkel rendelkező heavy metalnak nevezhetnénk a zenét, amit a texasi Spirit Adrift legutolsó lemezén hallhatunk – igen, legutolsón, és nem legutóbbin vagy legújabbon, mivel az énekes/gitáros/főnök Nate Garrett bejelentése szerint a csapat az album kiadása ut...
kritika