AT THE GATES: The Ghost Of A Future Dead

2026. 05. 01. 11:13   »   kritika   »   U2605

kiadó: Century Media Records   
»   szöveg: Milán Péter

Nagyon ritkán írunk posztumusz lemezről, de az At The Gates aktuális albuma kapcsán minden bizonnyal ez a helyzet. Mint tudjuk, Tomas 'Tompa' Lindberg, a stílusalapító svéd zenekar frontembere tavaly elhunyt, s ugyan a Metal Archives szerint „aktív” a zenekar státusza, nem sok reményt látok a folytatásra, de fontosabb, hogy értelmét sem látom. Nem kívánom leírni a csapat történetét, a '90-es években kiadtak négy albumot, alapvető fontosságú, a death metalt teljesen újraértelmező anyagokat, melyek közül leginkább a lecsupaszított 1995-ös lemez, a Slaughter Of The Soul vált újabb irányzatok forrásává. Nekem személy szerint a Terminal Spirit Disease a kedvencem – meglátásom szerint ennek címadó tétele a legjobb daluk –, azonban egy évvel a Slaughter megjelenése után már nem létezett a zenekar. Ezt követően olyan egészségtelen mértékben kezdtek el tenyészni az At The Gates-másolatok, hogy hamarosan már a „dallamos death metal” címke puszta láttán kiütéseket kezdtem kapni. Igazából, ha nem élednek újjá, nem történt volna semmi, de a zenekar úgy érezte, van még bennük spiritusz és játékszeretet. Végül a visszatérés a 2014-es At War With Reality albummal történt meg, amelyet nagyon vártam, de csak fokozatosan szerettem meg. Viszont a két soron következő lemez (To Drink From The Night Itself, The Nightmare Of Being) már nem tudott meghatni. Örülök, hogy élőben is láttam a csapatot, de elkönyveltem őket olyan zenekarként, amely ugyan ad ki lemezeket, de a nagy korszak már a múlté. Majd tavaly érkeztek a rossz hírek Tompa állapota felől... Jó párszor meghallgattam a The Ghost Of A Future Dead címet kapott új albumot, amely, mint olvastam a promólapon, Tompa kívánságának megfelelően alakult a zenét, a hangzást és a külalakot illetően. Nem hinném, hogy kegyeletsértő lennék, ha azt mondanám, hogy ez az anyag érdemben nem tesz hozzá túl sokat az At The Gates életművéhez, de természetesen tiszteletben tartom, hogy a zenekar játszani akar, és a tény, hogy ez Tompa hattyúdala, ad az egésznek egy kesernyés ízt. Az At The Gates death metaljában kezdettől fogva jelen volt egy melankolikus, sőt, olykor kimondottan depresszív hangulat, s ez az új lemezen is jelen van. Amikor annak idején először meghallottam a The Red In The Sky Is Ours albumot, letaglózott az egyedisége, különleges mivolta, az extra atmoszféra, ami új színben tüntette fel a death metalt. A későbbi At The Gates feszesebb, összefogottabb lett, de a meglehetősen letaglózóan sötét aura mindvégig velük maradt. Az intenzitás, a lendület ellenére... Bizony, ha az ember szisztematikusan, következetesen csak a lét értelmetlenségéről beszél, mindenben, mindenhol csak reménytelenséget lát, nem is fog mást kapni cserébe... A zenekar nihil-felfogásával én semmit sem tudok kezdeni, azonban mint metalzene, az anyag természetesen nem rossz. Nem fogom agyonelemezni, szétszálazni az albumot, aki csak a visszatérés utáni három lemezt hallotta, most sem éri meglepetés. Az Adrian Erlandsson-féle feszes dobolás a Slaugh­ter Of The Soul óta védjegye a zenekarnak, s Jonas Björler basszusa sem tűnt el a keverésben. Anders Björler és Martin Larsson riffelése ezer tengeri mérföldről is felismerhető, s a kellő mennyiségű dallamos szólót is megkapjuk. A gyorsabb tételek között vannak lassabbak is, a számok rövidek, kompaktak, a riffelést harmóniák is kísérik, tehát ez az At The Gates, amely – vélhetően – utoljára még megmutatta, miről is szól a metal az ő felfogásukban. Tompa érdes, karcos, egyéni ízű torokszaggatása pedig az utolsó eleme a svéd death metal egyik meghatározó formációjának. Tompa, nyugodj békében. × × × „Nagyon erős anyag jellegzetes, nyirkos atmoszférával, sodró lendülettel és izgalmas hangszeres játékkal. Nagy kár, hogy valószínűleg nem lesz folytatása – igaz, Tompa nélkül ennek nem is nagyon volna értelme. Nem csak énekese, de valahol a lelke is volt ő az ATG-nek. Nyugodjék békében!” – Schmidt Péter / 9 pont ___ Interjú a májusi számunkban!

megtekintés     »     at the gates