RIVERS ABLAZE – Black/death metal-varázslat

2026. 05. 04. 07:20   »   interjú   »   U2605

szöveg: Milán Péter

A 2019-ben alakult Rivers Ablaze az egyik legdinamikusabban fejlődő csapat a black/death metalban, s ez azért nagy dolog, mert magyar zenekarról van szó. Inexternal Dread címmel idén márciusban jelent meg a zenekar legutóbbi anyaga, Milán Péter ennek apropóján tette fel kérdéseit Kertész Mártonnak. Kérlek, először beszélj a zenei gyökereidről, múltadról. A Rivers Ablaze előtt játszottál egy Special Providence nevű jazz-zenekarban. Mikor és hogyan kezdődött a metalhoz fűződő kapcsolatod? „A Special Providence nem jazz-zenekar, sokkal inkább instrumentális progresszív metal némi jazzes/fúziós behatással. A Liszt Ferenc Zeneakadémia jazz-tanszakára jártam jazz-gitár szakra, amikor bekerültem, 2006–2018 között voltam tag és ez alatt az idő alatt 5 lemezünk jelent meg, a dalok jelentős részét én szereztem. Meglehetősen jó neve van a zenekarnak a saját közegében és volt szerencsénk elég sok helyre eljutni a világon, jártunk pl. az USA-ban, Japánban, Francia Guyanában és rengeteg Európa- és UK-turnén is részt vettünk, egyik alkalommal a Haken egyik supportjaként. Ja, és a Dream Theater előtt is felléphettünk 2015-ben a Barba Negra Trackben, az nagy élmény volt! Ja, és nem biztos, hogy ez a történet teljesen lezárult volna… De erről majd később. Metalt 12-13 évesen kezdtem el hallgatni, szokásos Maiden/Metallica/Sepultura/Slayer-imádat, kicsit később jött a death/black vonal.” Ezekről a dolgokról korábban már nyilatkoztál más helyeken, de az Underworld számára is érdemes lenne felidézni a Rivers Ablaze születését. Miként fogant meg benned a zenekar ötlete? A Blood Canvas című debütalbumon Nagy András énekelt. Hogy kerültetek kapcsolatba egymással? „Miután 2018-ban kiszálltam a Special Providence-ből, szerettem volna egy zúzósabb, riffközpontúbb és mindenképp énekkel megtámogatott metal anyagot összehozni, Nagy Andrást pedig az első három lemez hangmérnöke, Csobánczi Péter ajánlotta. Tetszett az ötlet, mert nagy Sear Bliss-rajongó voltam már 1996-ban, amikor megismertem a Phantoms lemezt!” Aztán a csaknem teljesen instrumentális Devoid Dying Sun jött, ami sokáig a kedvencem volt a Rivers Ablaze-től. Ezt követte a The Black Hole Era már Knapp Oszkárral a fedélzeten, majd az Omnipresence. Mi a véleményed a korábbi lemezekről, arról az ívről, amelyet felrajzolnak? „Igen, a kettes lemez kvázi véletlenül lett instru­mentális, Bandó nem tudta vállalni, én meg nem szerettem volna sokat totojázni a megjelenéssel, így pár éneknek szánt részt/helyet kitömtünk gitár/synth-dallamokkal! (nevet) De utólag nem bánom, így is teljesen jól működik a koncepció, nekem az a kedvenc lemezem a legújabb mellett. Bár lehet, a kettes nyer… Az Inexternal Dread egy eléggé letisztult dalcsokor, a Devoid Dying Sun meg nagyon progresszív/kalandozós. De alapvetően mindegyik albumot nagyon szeretem, mindegyiket más miatt, mindegyiknél más hatások fedezhetők fel.” Inexternal Dread címmel jelent meg idén a zenekar ötödik albuma, s tudomásom szerint már stabilnak tekinthető a felállás. A zene túlnyomó részét te írod, de nyilván a többiek is rajta hagyják a kezük nyomát a dalokon. Szinte minden interjúban feltesszük a kérdést a zenekaroknak, hogy milyen módszerrel írják a zenét. Hogy zajlik mindez a Rivers Ablaze-nél? „A dalokat én összerakom nagyjából véglegesre, de utána még át kell menniük a többi tag rostáján! Oszi a már valóban végleges szerkezetekre írja meg a szöveget, miután közösen kijelöltük a helyeket, ahol szeretnénk éneket.” Nem akarom minden áron belepasszírozni egy dobozba a Rivers Ablaze-t, de a death és a black metal, valamint a progresszivitás vitán felül része a zenekar világának. A pazar szólójátékra külön is ki kell térni. Mit találtál annak idején olyan ellenállhatatlannak, egyszersmind kihívásnak a black és a death metalban? Ejts néhány szót a szólók, díszítések komponálásáról is. „Már nagyon fiatalon rabul ejtettek olyan, ma már abszolút klasszikusnak számító korongok, mint az Anthems to the Welkin at Dusk, a Storm of the Light’s Bane vagy az Enthrone Darkness Triumphant, az ezeken a lemezeken található riffek/hangulatok nagy hatással voltak rám, ezeket szerettem volna a saját zenei eszközeimmel 'újragondolni'. Ami a szólójátékot illeti, mindig is szerettem az olyan bandákat, ahol ez hangsúlyos volt, mint pl. Dream Theater, Animals As Leaders vagy említhetném akár az Opethet is. Egyszerűen, ha egy téma guitar leadért kiált, akkor oda muszáj valami leadet rakni!” 2024-ben tagja lettél a Sear Bliss­nek, amiben biztosan segített a tény, hogy az első Rivers Ablaze-albumon András énekelt. Hogy jött létre a belépésed a neves csapatba? „Apró korrekció, 2022-ben lettem tag, az első koncertem velük július 1-én volt a bukaresti Quanticban, és azon a nyáron volt többek között Lowland, Fekete Zaj és még egy pár külföldi fesztivál is. Azon év januárjában volt a legeslegelső Rivers Ablaze-koncert az A38 Hajón a Special Providence vendégeként (ahol szintén én játszottam megint), és még más volt a felállásunk. Nem volt még Oszi, csak Tad meg Pál, valamint ott volt velünk Cséry Zoltán, az SP korábbi billentyűse (aki szintén játszik az első három RVRZ-lemezen). A főleg a kettes lemezt bemutató koncert pikantériája az volt, hogy Bandó is fellépett két első lemezes dallal, és szerintem tök jól sült el. Nem tartom kizártnak, hogy ez a közös zenélés is szerepet játszott abban, hogy engem kerestek meg, miután Kovács Attila kilépett tőlük, de erről inkább őket kéne megkérdezni.” A Metal.hu-s együttműködés után az Inex­ternal Dread egy Inertial Music nevű olasz kiadónál jelent meg. Hogy kerültetek velük kapcsolatba? Egyébként ez azt is jelenti, hogy elkezdtetek külföld felé is tekingetni lehetőségek terén? Koncertek, turnék, fesztivál­fellépések? „Az Inertial Musicnál van a Needless is, és amikor kész volt az ötös lemez, jó sok helyre elküldtük az anyagot, többek között nekik is. Szinte pár napon belül jelentkeztek is, hogy szeretnének szerződést ajánlani. Meg kell említsem a Needless-főnököt, Forczek Ádámot is, aki felhívta a figyelmünket a kiadóra, valamint ejtett pár jó szót az érdekünkben, köszönjük szépen! A külföld nem annyira új dolog számunkra, 2024 őszén volt is egy tízállomásos EU-turnénk a Sear Bliss társaságában és remekül sikerült. Vannak tervek újabb turnékra, de egyelőre ezeket most nem árulom el, mindent a maga idejében.” (nevet) DIGITÁLIS PRINTA teljes interjút a magazin 2026/05. számában olvashatod.

megtekintés     »     rivers ablaze