2026. 05. 04. 16:06 » kritika » U2605
kiadó: VIDFARE/NOEVDIA
»
szöveg: Milán Péter
A DomJord Daniel Rostén, Marduk-énekes különálló projektje, amellyel metalon kívüli eszközökkel zenésíti meg a nagy összeomlást. A Morgonglöd a harmadik album, mellyel kapcsolatban szűkszavúan fogalmaz a kiadó. Nem is szükséges hozzá regényt mellékelni. A military industrial, power electronics és hasonló irányzatok az elmúlt évtizedekben már minden létező határt elértek és áttörtek, egyes előadók, sokszor egyszemélyes zajhadseregek minden formát szétbontó és újrateremtő művekkel jelentkeztek. Rostén és a DomJord nem kívánja hajszolni az extrémitást, távolba vesző határköveket fürkészni esetlegesen maga mögött hagyva őket, inkább kompakt szerzeményekbe önti vízióit. Így tett a Morgonglöd anyagán. Aki kedveli ezeket a már alapesetben sem könnyű területeket, ismeri az irányzatokat, ezek fontos képviselőit, nem fogja megviselni a svéd mizantróp lemeze. Rostén nam csap nagy zajt, nem vett fel ezer hangot számonként, sőt, a hangszerelés, maguk a szerzemények kimondottan szellősek, transzparensek. A nyomott hangulat természetesen garantált, hiszen az ipari forradalom, a világégés, az ember alkotta dúlás a tematika. Miközben a mai ember a korábbiaknál is elmebetegebb, idiotisztikusabb utópiákat gyárt (genderizmus, mesterséges intelligencia, transzhumanizmus, totális digitalizáció stb.), észre sem veszi – a kiagyalókat elvakítja az illegitim hatalom érzése, a vak tapsikolók fel sem fogják, mi történik velük -, hogy mi forog kockán. Én úgy értelmezem, hogy a DomJord ennek a patologikus jelenségegyüttesnek a kísérőzenéje. Rostén indusztriális, mechanisztikus, gépies elektro/ambient-tételeket kovácsol, esztergál, gyárt, s minden bizonnyal törekedett arra, hogy az elérni kívánt hangulatokat ne nyomja agyon hangok özönével, inkább kevés ötletből hegesszen össze tételeket, amelyek éppen átlátható struktúrájuk révén képesek hatást gyakorolni a hallgatóra. Meglátásom szerint képes lehet elérni ezt a célt, mert az alkalmazott minimális hangszerkesztéssel kerekre formált végítélet-kompozíciókat kreált, amelyek rendelkeznek egyfajta meditatív aurával. Ilyen pl. a Rök, amely egy minimál-ambient-áramlás néhány jól elhelyezett hanggal. Rideg és lényegre törő, fókuszált és nagyon összeszedett ez az elektro/ambient-hangkollekció – egyben jelzi azt a maximális ürességet és tartalmatlan kietlenséget, amit a fentebb említett őrületek kiagyalói számunkra tartogatnak. Ha az úgymond külvilág el is esett, a bensőnket nem vehetik birtokba. DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/05. számából.
megtekintés » domjord
Dudich–Gauder–Metz: RAMMSTEIN – Circus Germanicus
Hosszú utat járt be Dudich Ákos új képregénye, mire kézbe tudtuk venni. Bő két éve jött a hír, hogy a Faith No More és a Beastie Boys karrierjét bemutató kötetek után érkezik a harmadik, íróként jegyzett képregény. Rajzolónak ismét egy új embert kért fel, aki nem kisebb n...
kritika
PRIMUS:
A Handful of Nuggs EP
Az ilyet hívják derült égből villámcsapásnak. Tekergeti a gyanútlan rockrajongó a Spotit egy álmos péntek reggelen, és egyszer csak ott ül egy aranyásó valami nagyon öreg sárga fotón, alul meg csak úgy odavetve lazán: Primus! Már indítottam is, aztán még jó sokszor azóta. ...
kritika
IRON MAIDEN:
Burning Ambition
Iron Maidennel valahogy mindig jól el voltunk látva. A lemezeiket már a ’80-as évek közepétől meg tudtuk venni hivatalosan, jugoszláv vinylen vagy kazettán, 1984 óta folyamatosan visszatérő vendégek nálunk, több könyv is megjelent tőlük magyar nyelven – sőt, ismerve Polgár Pe...
kritika
SPIRIT ADRIFT:
Infinite Illumination
Talán erős doom gyökerekkel rendelkező heavy metalnak nevezhetnénk a zenét, amit a texasi Spirit Adrift legutolsó lemezén hallhatunk – igen, legutolsón, és nem legutóbbin vagy legújabbon, mivel az énekes/gitáros/főnök Nate Garrett bejelentése szerint a csapat az album kiadása ut...
kritika