DEMON SPELL: Blessed Be The Dark

A szicíliai Demon Spellt aligha kell bemutatni a NWOBHM-revival szerelmeseinek. Az egykori Schizo-tagok által életre hívott projekt az utóbbi évek egyik legszerethetőbb formációja, amelyben hétpróbás, tapasztalt underground zenészek játsszák a számukra legkedvesebb elágazását a tradicionális heavy metalnak. Ez jelen esetben a korai Mercyful Fate-iskola elsajátítását jelenti, a Blessed Be The Dark pedig a produkció első teljes hosszúságú lemeze. A cím, a zenekar neve és a borító alapján sem férhet kétség hozzá, hogy a Demon Spell a nyolcvanas évek okkult, baljós heavy metaljában találta meg a hangját, amely néha a speed metallal és az amerikai power metal stílusjegyeivel is kacérkodik. Az analóg hangképű, alig félórás lemezről korábban már három dalt is ismerhettünk, és sajnos az a helyzet állt elő, hogy az elsőként megosztott tételek el is lőtték a puskapor javát. Ez azért is váratlan, mert a 2024-es EP, az Evil Nights a maga tömörségében maradéktalanul működött, és többszöri hallgatás után is szórakoztató tudott maradni. Félreértés ne essék: a Blessed Be The Dark egyáltalán nem kínos, és még unalmasnak sem nevezném, az összhatás azonban nem képes kilépni a megihlető produkciók árnyékából emlékezetességben vagy atmoszférateremtésben. A dalok pedig a lemez egészeként sajnos nem mindig annyira fogósak, hogy az ember azonnal késztetést érezzen az újrahallgatásra. Érdekes módon a legizgalmasabb pillanatok azok, amikor a zenei szövetben élesebb hangulatváltás történik. Ilyenkor az énekes, a mindvégig nagyon stabil váltásokat hozó Federico Fano is kilép a komfortzónájából, és a King Diamond-i falsettók helyett a Cloven Hoof vagy a Satan korabeli énektémáit juttatja az ember eszébe, kiszélesítve a zenekar spektrumát is. Ám a tisztes helytálláson, és a húzódalokon (As Lucifer Smiles, Curse of the Undead) felül sajnos elmarad az a tűzijáték, amitől a végeredmény igazán borzongató hangulatot teremthetne. Sőt, a sokadik hallgatás után az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyivel izgalmasabb lenne ezeket a dalokat olaszul hallgatni, mert azzal a nyelvi ritmikával és szenvedéllyel a Demon Spell is egyedülálló színfolttá válhatna. Persze így is akadnak emlékezetes momentumok – és nem győzöm hangsúlyozni, hogy a felvezető kislemezek mennyire hatásosak voltak –, de a játékidő egészét tekintve az a benyomásom, hogy egyelőre az EP az a formátum, ami igazán fekszik a zenekarnak, és ahol a játékidőn túl a figyelmet is képesek maradéktalanul uralni. A Blessed Be The Dark ugyanis egyelőre jobbára arra elég, hogy az ezt megihlető alapműveket újra és újra elővegyük, legalábbis én sajnos többet vártam ettől a kiadványtól. × × × „Tiszta, sallangmentes heavy metal, fogós, klasszikus riffekkel, NWOBHM‑ízű dallamvilággal. Hangulatos, karakteres bemutatkozó album, nagyon az sem zavar, hogy sem a hangulat, sem a karakter nem az övék. Sok Angel Witch, Satan, Witchfynde, még több Mercyful, de jó hallgatni...” – Kánya Ferenc / 9 pont __ (További véleményeket olvashatsz az albumról a májusi számunkban és az Underworld Klub felületén.)

megtekintés     »     demon spell