MORTE SILMORIS, ATOMIC, ZORD – Bp., S8 Underground Club

2026. 05. 06. 07:16   »   beszámoló   »   U2606

szöveg és fotó: György Zoltán

Miközben szombat este sokadik körömet róttam a helyszín körül parkolót keresve, azon gondolkoztam, van e még egy olyan hely Budapesten, mint az S8. Persze, vannak klubok, koncerthelyek, de olyan, ami ennyire felvállaltan a heavy metal és a kapcsolódó stílusok fellegvára, olyan, ahol folyamatosan ennyi koncert van a stílusban, tudtommal nincs. Példaértékű, ahogy segítik a zenekarokat fellépési lehetőséget biztosítva, és példaértékűek azok a minifesztiválok is, amiket rendszeresen rendeznek. Ilyen volt most is Spring Destruction Night is, ahol négy napon keresztül közel harminc(!) banda lépett fel. Én csak pár óra erejéig tudtam belekukkantani a programba, de a szombat este tudatos választás volt, nagyon meg akartam nézni régi földijeimet, a miskolci Atomicot! Sajnos pont lecsúsztam a Beyond programját, pedig az új lemez nagyon bejött, kíváncsi voltam, hogy szólalnak meg most élőben. Ezúton is kisdobos becsszó, hogy be fogom valahol pótolni, addig is tényleg mindenkinek ajánlom, hogy füleljen bele A rendszer álarca lemezbe, érdemes! Viszont a Morte Silmorist sikerül elkapnom, pont az intro első dallamaira értem be, és ahogy a srácok felugrottak a színpadra be is indult a gőzhenger. Csak felületesen ismertem ezt a répcelaki négyest, de nagyon gyorsan meggyőztek, hogy érdemes odafigyelnem rájuk. Igazi old school dallamos thrasht játszanak, valahol a korai Megadeth és Slayer csapásirányán. Zalka Dávid úgy hangra, mint kiállásra meggyőző frontember, magabiztosan terelgeti a közönséget a dalok közt is. És mindenképp ki kell emelnem még Varga Bálint basszusgitárost! Nem csak a játéka figyelemreméltó, de az a szuggesztív, jóleső őrület is, ami belőle árad, ahogy belakja a színpadot – vonzotta a szemeket a buli közben. Ha jól számoltam, nyolc saját dalt játszottak, köztük néhányat a készülő új nagylemezükről, végül megkoronázták a show-t a Raining Blooddal! Magam is borsodi lévén, számtalan Atomic-koncerten jártam már, különösen a csapat korai éveiben. Követve Szilágyi Tomi munkásságát (Lepillantóküllő, Czemende, stb.) mindig is a hazai thrash metal koronázatlan királyának tartottam, és bár biztos vagyok benne, hogy van ebben egy jó adag tinikori elfogultság, de ezen bulin is bizonyították micsoda profizmust sikerült felhalmozni a 40 éves pályafutásuk alatt. Hosszú csend után bő nyolc éve aktivizálták ismét magukat, és milyen jól tették! Koncert előtt nagyon sokat beszélgettem Tomival, és azt figyeltem, hogy hiába ugyanaz az ember megy fel a színpadra, aki öt perce még előttem állt, mintha egy gombnyomásra átváltana szórakoztató módba. Nem igazán tudnám ezt megfogalmazni, de aki látta már őket élőben, az biztos vagyok benne, hogy tudja miről beszélek.

Hihetetlen, hogy még csak három albumuk van (készül az új!), és kíváncsi voltam, mi lesz az esti program, mert az utóbbi időben előszeretettel vesznek elő dalokat a legelső, Sátán Metál című demóról is. Ez most végül nem így lett, cserébe mindhárom album legjobb dalaiból hoztak egy nyolcdalos csokrot, és ami feltűnt, hogy ezeket a különböző időkben is zenei stílusokban készült dalokat milyen finomam sikerült közös nevezőre hangszerelni. Akár korai klasszikust játszottak (Slashing Dreams), akár az industrial korszakból (Seperate Ways), akár a visszatérő albumról (a Digital Tumor valami óriási dal!), mindegyik mocskosul megdörrent. Nem kis szerepe volt ebben a vendégbasszerosnak, Szabó Petinek (Remorse, Mytra) és bevallom, mivel régi barátom, elsősorban ő csábított el erre a koncertre. És félre ne értsétek, nem akarom Gyurcsán Szabi személyét és zseni játékát egy pillanatra se lekicsinyelni, de Peti tényleg csodát művelt az este. Hozzáállása, játéka, személye, ha lehet, egy még magasabb polcra tette a bandát, és ezt a közönség is jócskán meghálálta! Mindenkit arra buzdítok, hogy menjen és nézze meg valahol a csapatot! Legyen az egy ötvenfős klub vagy egy több ezres fesztivál, ilyen minőségi koncertélményt kevés banda képes itthon prezentálni! Ezek után féltem, hogy a Zord mennyire tudja megfogni azt a maréknyi embert, akik még éjfél után is maradtak, de a késői kezdés ellenére lelkesen fogadták őket. Pláne, hogy Perényi Denit vitte is tovább a lendület, hisz az Atomic mellett itt is ő gitározik. Nem tudnám megmondani miért, valamiért a Zord kapcsán mindig azt hiszem, hogy egy friss banda. Pedig több mint 20 éve koptatják már ők is a színpadot, több albummal a hátuk mögött. Talán a habitusuk vagy a zenéjük miatt, ha néha elkapom egy-egy koncertjüket mindig elkap ez a „friss érzés”. Ők se lógnak ki az est vonalából, a dallamos thrash a vérükben van, de talán Blaskó Krisztán énekének köszönhetően kicsit kiérzem a zenéjükből a Pro-Painre vagy Biohazardra jellemző NYHC-vonalat is. Abszolút meggyőzőek voltak most is, a késői kezdés dacára is rendesen megmozgatták a közönséget. Ahogy az Atomicnak, ennek a szintén miskolci zenekarnak is bebetonozott helye van a mai underground zenében – bár, ha rajtam múlna, a zenéjük alapján én fel is emelném őket onnan. Megérdemelnék! Az Underworld magazin 2026/06. számából.

megtekintés     »     atomic, morte silmoris, zord, s8 underground