2025. 11. 22. 15:39 » kritika » U2511
8 / 10
kiadó: Season Of Mist
»
szöveg: Uzseka Norbert
A Your Inland Empire egy új francia csapat, mely egyenes folytatása a 2011-ben indult Crownnak. A Crown sludge/doom vonalon kezdte, de aztán egyre inkább a dark wave és industrial felé mozdult, és utóbbi viszonylag jól leírja a YIE-t is. Vagy elintézhetném annyival is, hogy ők a köztes láncszem a Depeche Mode és a Katatonia között, bár ennél azért jóval színesebb az anyag. Még úgy is, hogy a hangulata elég egységes, amennyiben vannak melankólikusabb részek, meg dühkitörések is. Stéphane Azam énekes hangja a dallamos részeknél (mert van néhány üvöltés, még cseppnyi hörgés is itt-ott) leginkább ’80-as évekbeli popelőadókra emlékeztet, nincs benne annyi dark-gót bánat és kiakadás, mint amire amúgy a zene általános sötét atmoszférája alapján várnánk. Hogy a dallamai mennyire ülnek be, az más kérdés, nálam egyelőre nem talált be nagyon, de nem lennék meglepve, ha mégis elérné a siker a franciákat. Nekem legalábbis úgy tűnik, a dark/gót rock/metal újabb reneszánszát kezdi élni (elég a Cemetery Skyline sikerére utalnom), és a YIE nem csak, hogy illik ebbe a vonalba, de a gépi oldal és a ’80-as évek hatása erősebb is náluk, mint a mezőny zöménél. Ez főleg David Husser gitáros-programozónak köszönhető, már csak azért is, mert hangmérnökként olyanokkal is dolgozott, mint Alan Wilder (Depeche Mode) vagy Peter Gabriel (ex-Genesis). A YIE-lemeznek is ő volt a producere, és valóban pengén szól az anyag. Az ipari részeknél (melyekből a legtöbb az egyben legzúzósabb nótába, az Edge of Perfectionbe került) megvan ez a rideg, technokrata hangzás (ami miatt a Nine Inch Nails is eszembe jut), a bánatosabb-komorabb témáknál pedig a ’80-as éveket idéző tisztaság és szellősség jelenik meg a soundban, mégis érződik, hogy 2025-ös album ez. Az viszont zavar, hogy több olyan dal is van, ahol váltogatják az élénkebb és a beálltabb témákat (halld pl. Venom), és ez a trükk ugyan remekül működik általában, koncerten pláne, de én valahogy a jó pár évvel ezelőtti Katatonia-anyagoknál már ráuntam, és továbbra sem bír tűzbe hozni. Az album egésze azonban tetszik, és lehet, hogy idővel engem is beránt úgy, ahogy egyik-másik kollégámat. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025/11. számából.
megtekintés » your inland empire
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika
