GALIBOT: Catabase

2026. 05. 06. 07:42   »   kritika   »   U2605

kiadó: LES ACTEURS DE L'OMBRE PRODUCTIONS   
»   szöveg: Milán Péter

Először csodálkoztam, hogy új Galibot CD jött házhoz, mivel az Euch'Mau Noir Bis csak pár hónapja érkezett. Utóbbi a 2024-es Euch'Mau Noir újjávarázsolt verziója, a Catabase pedig a vadonatúj album. E csapat léte igazolja, hogy szövegek terén még ma is lehet viszonylag új utakat találni a black metalban. Ez a bányászat témája. A lengyel Furia és a német Dauþuz már foglalkozott ezzel a területtel, de a francia Galibot új aspektussal gazdagítja a koncepciót. E kvintett saját régióját veszi szemügyre, azt a fogcsikorgatóan kemény realitást, hogy a közeli szénbányába gyerekeket küldtek le dolgozni. Még csak megközelítőleg sem lehet elképzelni, mit élhettek át szerencsétlenek minden munkák egyik legpokolibbja, a bányászat napi szintű kényszerű művelése közben. Erről zenél a Galibot megfelelő eszközökkel. Az előző lemezek hallatán lehet tudni, hogy a Galibot meglehetős szigorral áll hozzá a művelethez, de a rigorozitás vastag (kőszén)falait át- és átszövik a muzikalitás vékony szálai. Még csak kevésszer hallgattam a Catabase-t, de kijelenthetem, hogy ez a franciák eddigi legkoncepciózusabb, legváltozatosabb lemeze. Egy ennyire acélkemény zenekar esetében nem gondolnánk, hogy egy szőke lány az énekes, pedig ez az igazság. Agathe Boulanger, művésznevén Diffamie elképesztően agresszív modorban rikácsol és üvölt, de Thomas Deffrasnes gitáros is mikrofonhoz lép olykor. A meghatározó azonban a tüzes frontmenyecske izzó hangja. Az énekhez hasonlóan – és a szövegvilágot tekintve – a zenében sincs sok vidámság, ellenben nagyon jó hallgatni a CD-t, mivel tele van ötletekkel, jó témákkal. Thomas Deffrasnes és Julien Baquero gitárjátékában a masszív riffelés dominál, sok váltással, díszítéssel, amelyek nem ritkán túlnyúlnak azon, amit szűkebben black metalnak hívunk. Hallunk staccato-játékot, emellett szinte gépies ritmusokat, amelyek illenek is a Galibot szénfekete világához. Természetesen a black metalhoz szorosan kötődő tremoló-gitározás sem hiányzik. A Catabase igényel némi tanulmányozást, ugyanis a számok meglehetősen sok témából állnak, akár egy-egy önálló utazásként is értelmezhetők, a csapat nem hegyezi ki őket egy-egy markánsabb, úgymond refrénszerű részre. Ugyanakkor majdnem minden dalban találunk olyan elemeket, amelyek, ha pillanatokra is, de oldják a szinte permanens feszültséget. Kell is, hogy legyenek dallamok, kisebb melodikus közbeiktatások, mivel az anyag nagyon tömény, és komoly színvonala ellenére kissé megterhelő élmény. A CD kiállítása rendkívül látványos, remek fotók illusztrálják a kegyetlen bányaéletet, sőt, a tárnába levezető hosszú akna keresztmetszete is látható, tehát ismét a kiadótól megszokott igényességgel találkozunk. A Galibot black metalja 21. századi tálalásban, cirkalmakkal és energiával mutatja be a black metalt, ami hathatós eszköz az emberi szenvedések érzékletes bemutatására. DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     galibot