HROB: Brána Chladu

2026. 05. 07. 07:00   »   kritika   »   U2605

kiadó: Night Terrors / Memento Mori   
»   szöveg: Bali Dávid

A szlovák extrémzenei undergroundban ismét újabb nemzedékváltás szemtanúi lehetünk. Ahogy az idén a Fekete Zajra visszatérő Hecatoncheir a disszonáns death metal nemzetközi elitjébe lőtte be magát 2024-es Nightmare Utopia című debütálásával, úgy a pozsonyi Hrob (magyarul: sírkő) a most zajló death/doom revival élbolyát célozza meg első nagylemezével. A 2021-ben alakult formáció az elmúlt években már olyan nevekkel osztozott a színpadon, mint a Morbific, a Fessus vagy a Cancer Void. Akik otthonosan mozognak a kriptaszagú OSDM-világban, azokon sem lepődnek meg, hogy a budapesti Vérrel is felléphettek már hazai pályán, a Pink Whale-ben. A Brána Chladu (szabadfordításban: Fagykapu) alig hosszabb fél óránál, viszont színvonalában és a dalok egymásra utaltságában olyan kiforrott produkció, amely már bőven túl van a próbatermi útkeresés időszakán. A lemez a kilencvenes évek első felének aljas, lassan őrlő death/doom hagyatékát sajátítja ki. A Peaceville-istálló klasszikus korszakán túl aligha meglepő, hogy a lassan kibontakozó, fenyegető dallamívek a korai Paradise Lost mellett a Gorement vagy a Rippikoulu stílusjegyeit elevenítik fel, miközben a duplázós részek hangsúlyozásáról okkal asszociálhat a hallgató az Asphyx karakterére. A Hrob zeneiségét és arculatát is átjárja a fagypont felé tendáló távolságtartás, ez a kimért, atmoszférateremtő hangzás pedig kiváló arányérzékkel megírt dalokban teljesedik ki. A Brána Chladu a maga nemében homogén kiadvány: pontosan kivehetőek az inspirációk, de a szerzemények annyira magával ragadóak, az analóg, tompa megszólalás pedig olyan szépen ad lágy, gótikus színezetet a baljós összhatásnak, hogy a lemezt nagyon könnyű újra és újra elővenni. A mélyen hörgő vokálok monotonitását sem érzem visszahúzó erőnek, hiszen a műfaj korabeli sztenderdjeinek abszolút megfelelnek. Még ha abban meg is egyezhetünk, hogy a Hrob debütje biztonsági játék, ez aligha számítana, ha maguk a dalok nem szippantanák be elsőre az arra fogékony hallgatót. Mivel általánosságban is rajongok a műfajért, valószínűleg alacsony az ingerküszöböm a death/doom revival-megjelenésekkel szemben. Amikor jól megírt, szerethető dalokat hallok, amelyekben a kifejezés szándékát fontosabbnak érzem az imitációnál, mindig megkérdőjelezhetővé válik az objektivitásom, de a sokadik hallgatás után is úgy gondolom, hogy a Hrob fényes jövő előtt áll. A Brána Chladu olyan hangot üt meg, amellyel képes lesz nyomot hagyni a nemzetközi színtéren is, és csak remélni tudom, hogy hamarosan élőben is átélhetjük ezeket a dalokat. DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     hrob