2026. 05. 08. 07:53 » kritika » U2605
7 / 10
kiadó: INVICTUS
»
szöveg: Milán Péter
Az átláthatatlan lemezáradat részeként 2021-ben szembejött velem az osztrák Transilvania Of Sleep And Death albuma, s korábban talán a The Night Of Nights debüt is, de semmire sem emlékszem belőlük. Mivel a Magia Posthuma című, márciusban megjelent harmadik album eljutott hozzám CD-n, ezzel behatóbban is van lehetőségem megismerkedni. Nem állíthatom, hogy a black/thrash metal-címke komoly vonzerővel bírna számomra, mivel a legtöbb efféle lemez egy merő kliségyűjtemény, azonban a Transilvania új albumát érdemes meghallgatni. Természetesen nincs szó arról, hogy a négytagú gárda alapjaiban rengetné meg ezt a zsánert, de a játékszeretet mellett legalább hallok néhány ötletet is. A 47 perces albumon egyértelműek a thrash-elemei, azonban örülök, hogy nem minduntalan a '80-as évek legbágyasztóbb kliséivel kell az időmet fecsérelni. Pusztán emiatt nem lesz az anyag egyedi és eredeti, azonban az Innsbruckból származó kvartett zenéje közeleb áll a black metalhoz. Ahol a legnyilvánvalóbb a thrash-riffelés, ott is értékelni lehet néhány kisebb csavarintást, emellett a skandináv black metal dallamait is integrálták az osztrákok a maguk nyers, ős-agresszív stílusába. Inkább a svéd irányvonal érezhető, a sorok között Dissection, kis epikusság, monumentalitás, atmoszferikus sodrás, de a négyes hallhatóan otthonosan mozog a pőrébb proto-black területeken is. Ez kellemes meglepetés, mivel előzetesen klisésebb, erőltetetten a ’80-as éveket majmoló anyagra számítottam. A mind gitárilag, mind a tempók terén kimondottan változatos A Tower To Confess (a Dissection hatása itt egyértelmű, akárcsak a hallows Of The Heirben) jól példázza, hogy a zenekar fel tud építeni kompozíciókat. A frontember, P. Čachtice, a szokásos dühödt black metalos károgást hallatja néhány más hangszínen elkövetett kurjantással, üvöltéssel, de az album képe ilyen értelemben is egységesnek mondható. A hangzás arányos, de kellőképpen érdes és underground-kompatibilis. A gitárfolyamok között jó hallani a megkonduló basszusgitárt. A maga műfajában teljesen elfogadható mű a Magia Posthuma. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/05. számából.
megtekintés » transilvania
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika
