2026. 05. 09. 07:54 » kritika » U2605
7 / 10
kiadó: BATTLESK'RS PRODUCTIONS
»
szöveg: Milán Péter
A Malhkebre egy 2002-ben alakult francia black metal formáció, amely számomra leginkább a 2014-es Revelation debütalbum fertelmes borítója okán emlékezetes, de a franciák mindig értettek az ízléstelenséghez. 2019-ben érkezett a Satanic Resistance, s azóta csak néhány kisebb kiadvány. Nem adnak ki sűrűn (nagy)lemezt, de annak legalább igyekeznek megágyazni a maguk módján. A B.A.M.N. című új album promószövege emlékeztet arra, hogy sok black metal zenekar mintha megfeledkezett volna arról, hogy ez a műfaj mit is jelentett eredetileg. Többet, mint egy zenei műfajt, és erre a Malhkebre hivatott felhívni a szerintük arra érdemesek figyelmét. Mindenesetre a kifejezés, az „egzaltáció”, amit még hiányolnak a black metalból, helytálló, ugyanis valóban van egy olyan felszabadító ereje a műfaj legjobb képviselőinek és lemezeinek, amelyek rendelkeznek e képességgel. Más kérdés, hogy nem mindegy, az ember milyen hatalmakkal paktál le, miközben „repül”. A Malhkebre frontembere, Eklejzas'Tik Berzerk, egyben a kiadó is, övé a Battlesk'rs Productions. A CD kiállítása nagyon szuggesztív, a kihajtogatható tok fotói kimondottan baljós hangulatúak, az egész kiadványból árad a harcba hívó szó. Nem kevésbé a zenéből, amely a külcsínnel párhuzamosan vészjósló és fenyegető. A kvartett által előadott black metalt nem tudnám konkrét irányvonalhoz sorolni, ami egyrészt pozitív, másrészt a műfaj eredeti sodrása és sötét atmoszférája a jelenkor csavarosabb felfogásába torkoll. Az S. Evangelista nevet felvett gitáros nem viszi túlzásba a technikai dolgokat, ez a csapat sokkal inkább egy nagyon komor zenei horizont felvázolására vállalkozik, a black metal lényegének megragadására, mintsem bármely képességek fitogtatására. A riffek e kép megalkotásának az eszközei, hangulatteremtés terén érzékelem a kései Celtic Frost/Triptykon hatását. A masszív gitárjáték, valamint a brutálisan megdörrenő basszusgitár (H. Hyskariioth) Shamaanik B. dobolásával egyetemben egy kompromisszummentes anyagot eredményezett, aminek van bizonyos egyediségfaktora. Hipnotikus, delejező, mint a záró There Are No Safe Spaces. Berzerk saját utat követ mind az ének, mind a szövegek terén, és bár csak belenéztem egyik-másik dal témáiba, nem kérdés, hogy a frontember masszívan szembenáll a modern világgal, legalábbis azzal, amit ő ért alatta. Magam is értem, hogy e világ minden értékünktől meg akar bennünket fosztani, de ennek mi köze van a sátánizmushoz? Valamilyen rosszul felfogott – mint oly sokszor – szabadságértelmezést gyanítok, de erre itt nincs mód kitérni. Mindenesetre az északi bősz medvebőrös harcos, berzerker képét magára öltött Malhkebre-énekes vélhetően komolyan gondolja, amit leír és a „világ” ellen fenekedve elsüvölt. Súlyos, nehéz album a B.A.M.N., amilyennek a műfajt a Malhkebre megálmodta. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/05. számából.
megtekintés » malhkebre
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika