YOTH IRIA: Gone With The Devil

2026. 05. 09. 10:15   »   kritika   »   U2605

kiadó: Metal Blade Records   
»   szöveg: Milán Péter

Nem állíthatjuk, hogy a görög black metalt nem játszották túl az elmúlt évtizedekben; hogy a műfaj ezen mediterráneumi ágazata nem ért el mindent, ami ebben a zsánerben lehetséges. Ettől függetlenül folyamatosan alakulnak új csapatok, sokszor veterán zenészek aktív közreműködésével. A Yoth Iria esetében ez Jim Mutilator, a Rotting Christ és a Varathron régi basszusgitárosa, akinek a görög színtér sok más csapatához is volt kisebb-nagyobb köze. Vagyis ott bábáskodott a görög black metal születésénél. Meg kell jegyezni, hogy a többiek szintén tapasztalt zenészek. A Yoth Iria 2019-ben alakult, nem más indíttatásból, mint a görög black metal ápolásának nemes célkitűzésével. Két korrekt albumot adtak ki (As The Flame Withers – 2021, Blazing Inferno – 2024), mire felfigyelt rájuk a Metal Blade, a független kiadók egyik legnagyobbika. Náluk jön ki májusban a Gone With The Devil című harmadik album. Sok görög lemezt hallottam az elmúlt két évtizedben, ezek egy részének közös jellemzője, hogy töretlenül gondozzák a Rotting Christ / Varathron / Necromantia örökségét. Sok esetben nem beszélhetünk másolásról, legfeljebb önismétlésről, hiszen a zenészek a saját művükön dolgoznak. Más kérdés, hogy mennyi érdemlegeset lehet mondani még a görög black metal eme, úgymond hagyományőrző ágában. Ez a kérdés a Yoth Iria kapcsán is felvethető... E zenei világ annyira jellegzetes, hogy már egy másodpercnyi zene után felismerhető. Mind a hangzás, mind a gitártémák, a dallamok, az ének, az egésznek a kisugárzása, atmoszférája összetéveszthetetlenül görög black metal. Kisebb újításokat, ráncfelvarrásokat eszközölnek az egyes csapatok, a Yoth Iria is így tesz az új lemezen. Olykor eltér az ének, hol dallamosabb (Woven Spells Of A Demon), hol érdesebb (I, Totem), s zenei vonalon is akadnak kisebb betoldások, ám a zene fő vonala érintetlen marad. Nem tudnak, nem is akarnak kibújni a bőrükből, de ez az underground művészeti ág lassan a kultúrájuk része lesz, csakúgy, mint Norvégiában a Darkthrone, a Mayhem és a többiek. Én szívesen hallgatom a Yoth Iria új albumát, főleg, hogy ének terén mertek eltérni a szokásos rikácsoktól, valamint a dallamos gitártémák is élvezetesek, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy egy ezer éve ismert irányvonal újabb megnyilvánulásával állok szemben, amely már nem képes nagy hullámokat kavarni. Sem bennem, sem a színtéren. Nem is feladata, s miután ezt letisztáztuk, a lényeg az marad, hogy maga a zeneanyag jó. Fontos kiemelni, hogy az énekes orosz – He a művészneve. Nem tudom, hogy az összes énektéma tőle érkezett-e, mindenesetre jelenléte sokat hozzáad a produktumhoz. A Yoth Iria földközi-tengeri black metalja nem pusztán gitárriffekről szól, hanem a sok extra díszítésről, amelyek valójában a zene szerves részei. A számokat sűrűn átszövik a népzenéből merített dallamok, amelyeket olykor még plusz hangszerekkel is adnak elő. A legkülönlegesebb darab a The Blind Eye Of Antichrist, amibe beleszőtték egy szerb ortodox vallásos ének dallamait, amit egy főpap írt. A női énekkel alőadott dallam rendkívül magával ragadó, ez a darab az album ékessége, ami nagyban hozzájárult a pontszámomhoz. A Gone With The Devil magabiztos teljesítmény egy régóta kialakult, megszilárdult hangzásvilágon belül, mely ugyanakkor nem merevedett meg oly mértékben, hogy egy kreatív zenekar ne lenne képes tovább gyúrni, élővé tenni. × × × „Sötét, okkult, Rotting Christ- meg Varathron-szerű, hellén hangulatú, fékezett habzású háztartási black metal, viszont a hosszú dallamívek, a törzsi jellegű, ünnepélyes ritmusok és a rituális, kántálásszerű vokálok miatt fenségesen epikus és csábítóan gonosz...” – Kánya Ferenc / 8 pont ___ További véleményeket olvashatsz az albumról a májusi számunkban és az Underworld Klub felületén.

megtekintés     »     yoth iria