AT THE GATES – A gyász tizenkét árnyalata

2026. 05. 08. 16:03   »   interjú   »   U2605

szöveg: Gyuricza Tamás Marcell   
»   fotó: Ester Segarra

Tavaly ősszel, egészen pontosan 2025. szeptember 16-án hunyt el az akkor már hosszú ideje súlyos daganatos betegséggel küzdő Tomas Lindberg, az At The Gates frontembere. A svéd melodeath-színtér egyik alapzenekara a Tompa becenévre hallgató énekessel még 2023-ban kezdett el egy új albumon dolgozni, amely végül csak Lindberg halála után, ez év április 24-én jelent meg The Ghost of a Future Dead címmel. Gyuricza Tamás Marcell az At The Gates fő dalszerzőjével, a zenekarba öt év kihagyás után 2022-ben visszatért Anders Björler gitárossal beszélgetett, még mielőtt az album kijött volna. Nem lehet könnyű feladat a zenekar jelenlegi helyzetében interjút adni. Mennyire sikerült túltenni magatokat a Tomas halála miatt érzett gyászon? „Szerintem még nem jutottunk el oda, hogy elmondhassuk, túl vagyunk a barátunk elvesztése miatt érzett fájdalmunkon, hiszen továbbra is sokként éljük meg ezt az egészet. Sokan mondták már, hogy a gyász megélésének egyik módja, ha munkába temetkezünk, és mi is ezt választottuk. Nagyon sokat foglalkoztunk az új albummal, a Tomas halála óta eltelt fél évben szinte végig ott voltunk a stúdióban, videóklipeket készítettünk, és persze interjúkat adtunk, mert azt hittük, hogy ha ezt tesszük, akkor nem lesz időnk bánkódni a történtek miatt. Ez a munka azonban nagyon sok érzelmet hozott elő, hiszen minden rá emlékeztet. Nekem még nem igazán sikerült túltennem magam azon, hogy Tomas már nincs köztünk.” Amikor a The Ghost of a Future Dead album munkálatait, tehát magát a dalszerzést megkezdtétek, akkor még teljesen rendben volt egészségileg Tomas?  „Igen, az album dalait még vele közösen írtuk, azelőtt, hogy kiderült volna a betegsége. Én 2022-ben tértem vissza az At The Gatesbe, ami után szinte rögtön volt egy koncertünk, majd egy komplett turnénk az In Flames zenekarral közösen. Az új dalokon 2023 nyarán kezdtünk el dolgozni, amikor még semmi jele nem volt Tomas betegségének, majd októberben el is kezdtük feldemózni őket. Tomas szinte az összes dalt fel is énekelte akkor.” Mikor, illetve hogyan derült ki a betegsége? „Amikor volt egy kis szünetünk a dalok feljátszása közben. Elment a fogorvosához. 2023 decemberére volt időpontja, ezért is állt le az éneksávok feldemózásával. Ott vettek észre nála valamit, ami miatt rögtön beutalták egy onkológiai vizsgálatra. Végül az a vizsgálat mutatta ki, hogy adenoid cisztás karcinóma betegsége van, ami egy nyálmirigyekből kiinduló ritka, rosszindulatú daganattípus. Amikor ezt a diagnózist felállították, már szinte teljesen készen voltunk a dalokkal, csupán három olyan volt, amelyekhez még nem készült el az ének. Amikor kiderült, hogy Tomast mindenképpen műteni kell, gyorsan befejezte a demókat, még azelőtt, hogy bevonult volna a kórházba. Ez 2024 januárjában történt.”

Azt mondod, 2023 őszén szinte teljesen készen voltak a dalaitok. Már akkor abban gondolkodtatok, hogy csak 2026-ban jelenjen meg az új album, vagy Tomas betegsége hátráltatta ennyire a munkát? „Az eredeti terv az volt, hogy az albumot 2024 februárjában vesszük fel. Erről még Tomas lelete előtt döntöttünk. A diagnózis felállítása után azonban át kellett gondolnunk a terveinket. Már a műtét előtt elmondták neki az orvosok, hogy egy éven belül beszélni sem fog tudni, ezért tényleg mindent újra kellett terveznünk. Egyeztettünk Tomasszal, és végül arra jutottunk, hogy az lenne a legcélravezetőbb, ha az eredeti terveknek megfelelően, 2024 februárjában felvennék a zenét, és amikor olyan állapotban lesz, akkor felvesszük majd hozzá az éneket is. Ez így is történt. Felvettük a zenét, és vártunk arra, hogy Tomas rendbe jöjjön a műtét után, ami eleinte sikeresnek tűnt. Az idő azonban haladt, s kiderült, hogy a daganat kiújult. Emiatt továbbra is nagyon nehezen ment neki a beszéd, énekelni pedig egyáltalán nem tudott. Ekkor vettük elő a demókat, hogy újra átnézzük azokat, s meg is lepődtünk azon, hogy mennyire jól szól az ének. Végül azokat a felvételeket használtuk az albumhoz.” Olyasmi gondolat megfordult a fejetekben, hogy Tomas halála után, akár kegyeleti, akár bármi más okból lemondjatok az album kiadásáról? „Nem, ilyesmit senki nem vetett fel, és nem is hiszem, hogy bárkinek lett volna ilyen ötlete. Természetesnek tartottuk, hogy ennek az albumnak meg kell jelennie, már csak Tomas emléke miatt is. Az album 2024 júniusára készült el teljesen. Akkorra befejeztük a stúdiómunkát, elkészült a keverés is, igazából csak arra vártunk, hogy Tomas jobban legyen. Többször beszéltünk arról, hogy mikor lenne célszerű kiadni a lemezt, felmerült több időpont is, de aztán ezek mindig tolódtak. 2025 tavaszán éreztük azt, hogy talán már kijelölhetünk egy végleges időpontot, hiszen Tomas akkor nagyon jó állapotban volt. Tudott beszélni, eljárt otthonról, még egy-két sört is megivott a barátaival. Aztán valamikor április-május környékén elkapott valami fertőzést, ami miatt fordult a helyzet, és újra rosszabb lett az állapota.” Az album címe, The Ghost of a Future Dead, azaz Egy jövőbeli halott szelleme a történtek ismeretében hátborzongató. Ez a cím még azelőtt megszületett, hogy Tomas meghalt volna?  „Az eredeti cím Dissonant Void lett volna, és éppen Tomas javaslata alapján változtattunk rajta. Ő volt az, aki a gyógykezelése során felvetette, mi lenne, ha megváltoztatnánk a címet. Rögtön mondta is a javaslatát: »egy jövőbeli halott szelleme«. Igen, így utólag visszagondolva rá, valóban elég erős és hátborzongató ez a cím, de nem azért változtattunk, mert mi akartuk így, hanem azért mert Tomas ötlete volt, és mi tiszteletben tartjuk az akaratát. A cím, mint ötlet, tehát már Tomas halála előtt megvolt, és miután egyikünk sem érezte kegyeletsértőnek, ezért végül rábólintottunk.” Beszéljünk egy picit a korábbi időszakról is. 2017-ben elhagytad a zenekart, majd 2022-ben vissza­tértél. Mi motivált arra, hogy újra csatlakozz a társaidhoz? „Hogy megértsd a döntéseimet, én is egy kicsit régebbről kezdem. A 2010-es évek közepére elegem lett a turnézásból. Belefáradtam abba, hogy az életem egy jelentős részét reptereken, buszokban, furgonokban töltöm, és több időt akartam tölteni a családommal, a barátaimmal. Arra gondoltam, hogy kevesebbet zenélek, és több civil munkát vállalok, ezért 2016-ban visszatértem az iskolába. Újra tanulni kezdtem, hogy diplomát szerezzek, amit végül meg is tettem. Ekkor még nem gondoltam arra, hogy kilépek a zenekarból, 2017-ben azonban láttam, hogy nem tudom összeegyeztetni a tanulást és a zenélést, amit elmondtam a többieknek is, majd tényleg otthagytam az At The Gatest. A zenével viszont nem szakítottam, akkor is írtam dalokat, és vettem is fel, amíg iskolába jártam. Amikor Tomas és Jonas (Björler, az At The Gates basszusgitárosa, Anders ikertestvére) megkérdeztek 2022-ben, hogy volna-e kedvem visszatérni, addigra már volt bőven időm átgondolni mindent. Jólesett az a pár évnyi pihenés, de a zenekar is hiányzott, ezért egy nagyon picit ugyan hezitáltam, de igent mondtam a felkérésükre. Azt persze hozzátettem, hogy lenne néhány kérésem, az első rögtön az, hogy ne legyen több végeláthatatlan hosszú turnénk. Aztán az első dolog, ami megtörtént velünk, rögtön egy hathetes In Flames-turné lett.” (nevet) Az At The Gates zenekarnak mindig te voltál a fő dalszerzője. A nélküled készült két albumról mi a véleményed?  „Mindenképpen érdekesek, izgalmasak. Sokkal progresszívebbek, mint amiken játszom. Jonast jobban érdekli a klasszikus művészet, például az orosz zene és az orosz irodalom. Szerintem ez megmutatkozik azon a két albumon is. És persze az is, hogy eltérő a gitározásról alkotott elképzelésünk, illetve más a játékstílusunk. Tudom, hogy sok régi rajongónknak annyira nem tetszett az a két album, de szerintem jók voltak, és új lehetőségeket nyitottak meg a zenekar előtt. Én azt mondanám, hogy egészen érdekes dolgokat csinált az At The Gates abban a néhány évben, amíg nem voltam a tagja.” Több mint egy évtizeddel ezelőtt, 2013-ban volt egy prog-rock stílusú szólóalbumod, az Antikythera. Ennek folytatásán nem gondolkodtál abban az időszakban, amikor nem voltál az At The Gates tagja?  „Az egy olyan elképzelés volt, amit akkor akartam megvalósítani, vagyis azt az albumot egy hirtelen jött ötlet eredményének mondanám. Sem előtte nem terveztem szólólemezt, sem utána nem gondolkodtam rajta, így akkor sem merült fel bennem a folytatás ötlete, amikor nem zenéltem az At The Gatesszel. Élőben sem mutattam be a dalait, mert túl sok logisztikai problémát okozott volna számomra, és nem volt kedvem ilyesmikkel bajlódni. Akkor annyi volt csupán az elképzelésem, hogy legyen egy saját albumom mindenféle olyan zenének a keveredéséből, amit a metal mellett szeretek még. Ma azonban már egy kicsit másképp látom ezt a kérdést. Lehet, hogy lesz majd valamikor egy második szólóalbumon, de az is előfordulhat, hogy Jonasszal közösen csinálunk valamit, ami sokkal progresszívabb, mint az At The Gates. Beszélgettünk már erről, de azt is eldöntöttük, ha netán összehozzuk, akkor csak egy pici projekt lesz. Ki tudja, hogy mit hoz a jövő?” Az At The Gates korábban még sosem készített két hasonló stílusú albumot. Ennek az új lemeznek milyen elképzeléssel álltatok neki, s változott-e bármit a koncepció akkor, amikor kiderült Tomas betegsége?  „Amikor visszatértem a zenekarba, volt köztünk egy olyan hallgatólagos megállapodás, hogy a jövőt illetően az At War with Reality album stílusát tekintjük mérvadónak. Azért azt, mert abban nagyon erősen jelen van az én gitárstílusom. Az egy thrash metal hatásokat mutató album, több tripletet használok benne, mint ami általában jelen van az At The Gates zenéjében. Számomra tehát ez az irány lett volna a természetes, de Tomas egyszerűbb megoldásokat akart, és lazább dalokat. Ezért aztán amikor az új album zenéit írtam, akkor már ilyesmi gondolatok jártak a fejemben. Persze, ezt ne úgy értsd, hogy lett volna valami hatalmas mestertervünk arra vonatkozóan, hogy milyen dalokat írjunk. A dalszerzés egy sokkal organikusabb folyamat annál, mintsem előre, fejben össze lehessen rakni, hogy milyen dalok szülessenek a kreatív munka során. És persze, amikor visszatértem, már volt konkrét dalötletem, amit meg is valósítottam. Valójában kettő is volt, hiszen az akusztikus dalunk, a Förgängligheten ötlete is ott motoszkált már a fejemben.” Az albumon az említett instrumentális Förgäng­ligheten dallal együtt tizenkét tétel található. Hogyan osztoztatok meg ezeknek a megírásán?  „Nagyjából fele-fele arányban. Nekem úgy hatvanszázaléknyi részem van benne, Jonasnak pedig negyven. Talán azért is, mert Jonas egy kicsit ki volt égve. Tudod, az előző két At The Gates-albumhoz minden témát ő írt egyedül, és boldog is volt amiatt, hogy visszatértem, hiszen így már újra ketten tudtunk dolgozni a dalokon. Az osztozkodást azonban ne úgy értsd, hogy a dalok hatvan százalékát én írtam teljes egészében, ez az arány inkább a teljes kreatív munkára vonatkozik. Meghallgattuk egymás dalait, s kiegészítettük őket például egy középrésszel vagy egy lezárással. Jonas is tett hozzá az én ötleteimhez, én is írtam ahhoz, amit ő kezdett el, így dolgoztunk össze. Aztán elküldtük a dalokat Adriannek (Adrian Erlandsson, dobos) és Martinnak (Martin Larsson, gitáros), hogy ők is tegyék hozzá a javaslataikat.” A testvéreddel, Jonasszal mindig egy hullámhosszon mozogtatok zeneileg? „Ikrek vagyunk, szóval szerintem igen. Ugyanaz a DNS-ünk, ugyanúgy láttuk a dolgokat, mindig is ugyanazokat a zenekarokat, ugyanazt a stílust szerettük. Amikor zenét írunk, és ugyanabban a szobában vagyunk, akkor beszéd nélkül is tudunk kommunikálni egymással. Megértjük egymást a bólintásokból, a testbeszédből, a gesztusokból. Tudjuk, hogy mire gondol a másik. Mindig is volt egy ilyen szintű kapcsolatunk, és ez még könnyebbé tette a munkánkat, hiszen tudjuk, hogy mit szeret a másik.” Melyikőtök inspirálta jobban a másikat?  „Ezt nehéz megmondani, talán egyformán hatással voltunk a másikra, csak más módon. Még a mindennapokban is tanulunk egymástól, ez egy ilyen fura kapcsolat.” (nevet) Az At The Gates a stílusteremtő zenekarok közé tartozik, a göteborgi hangzás és a melodeath műfaj létrejötte legalább annyira a ti érdemetek is, mint az In Flames vagy a Dark Tranquillity zenekaroké. Ma is figyelemmel követed a színteret? „Igazából már nem követem, inkább régi zenéket hallgatok, klasszikus metalt, ilyesmiket. Tudod, elég idős vagyok már ahhoz, hogy ebben találjam meg a kedvemre valót. (nevet) Olykor persze vágyom egy kis death metalra is, de akkor sem az új dolgokat keresem, hanem azokat a régebbi zenekarokat, akiket mindig is kedveltem. Például a Morbid Angelt. Talán csak a nosztalgia miatt van így, de őszintén szólva nem sok izgalmat találok a mai zenékben. Ma már minden túl tökéletes, túl steril az én ízlésemhez képest. Százszázalékosan fel van javítva minden, túlságosan mesterkélt, túl gépi a hangzás, és ez nekem annyira nem jön be. Képtelen vagyok végighallgatni a mostanában készült albumokat, én a régimódi megoldásokat kedvelem, amikor egy album úgy szólt, mintha koncerten hallgatnád a zenét.” „Nagyon nehéz időszak ez, amíg nem leszek túl rajta, addig nincs mit mondanom a jövőt illetően.” Ha már szóba hoztad a koncerteket, hadd kérdezzek rá erre is. Azt el tudod képzelni, hogy az At The Gates újra színpadra álljon valamikor, például azért, hogy a The Ghost of a Future Dead album dalait élőben is bemutassátok egy új énekessel? „Jonas mondott valamit ezzel kapcsolatban egy interjúban, de ő is inkább csak egy emlékkoncert lehetőségét vetette fel. Szerintem mostanában nem nagyon lesz ilyesmi, és a zenekar jövője is teljesen bizonytalan. Jelenleg a The Ghost of a Future Dead albummal vagyunk elfoglalva, annak a megjelenése körüli dolgok kötik le az energiáinkat. Egyelőre nem is beszéltünk a folytatásról. A magam részéről annyit tudok, hogy nekem idő kell ahhoz, hogy gyászoljak. Az album megjelenése nagyon fontos érzelmi kibocsátás lesz számomra, hiszen eddig nem volt időm arra, hogy tisztázzam magamban az érzéseimet. Ahogy közeledik a megjelenésének időpontja, egyre többet gondolok Tomasra, a barátságunkra, a vele töltött időre. Most, miközben veled beszélgettem, sorra ötlöttek fel bennem a régi képek, régi emlékek jutottak eszembe, és ugyanez történik akkor is, amikor a The Ghost of a Future Dead albumot hallgatom. Nagyon nehéz időszak ez, amíg nem leszek túl rajta, addig nincs mit mondanom a jövőt illetően.”  TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     at the gates