NIGHTSTALKER / EUGENE TOOMS – Bp., Robot

2026. 05. 09. 09:55   »   beszámoló   »   U2606

szöveg: Schmidt Péter

Három évvel ezelőtt láttam először az este görög stoner/hard rocker főzenekarát – akkor a Riffben játszottak, most viszont az annál egy léptékkel nagyobb Robotban léptek fel. Ez ugyan szintén egy kicsi, hosszúkás pincehelyiség a végében egy tenyérnyi színpaddal, de az ilyen – szó szerint underground – események lebonyolítására abszolút alkalmas, már csak a minőségi hangcucc okán is. Az athéniak előtt a hazai Eugene Tooms triója melegítette a hangulatot, és azt kell mondjam, ez a fuzzos stoner brigád kimondottan kellemes meglepetést okozott. Nem csak élőben volt ez az első találkozásunk, hanem a zenéjüket sem hallottam korábban, de az itteniek alapján egyértelmű, hogy ezen hamarosan változtatnom kell. Hipnotikusan pulzáló és sodró lüktetésű, amúgy viszont alapvetően dalközpontú muzsikájukról egy régi kedvenc, a finn Mannhai neve jutott eszembe menet közben többször is, amit itt most abszolút dicsérőleg jegyzek meg. Angol nyelvű nótáik jólesően húztak-vontak magukkal, igazság szerint már csak miattuk is megérte betérni a helyszínre. Ráadásul tök jól is szóltak, a superbuttos Szűcs Szabi kitűnő hangzást kreált nekik. Első találkozás lévén dalcímeket nem tudok idecitálni, de az biztos, hogy ez a koncert teljesen rendben volt. Ha kellemesen zakatolós, lendületes hazai stoner rockra vágysz, akkor az Eugene Tooms jó megfejtés lehet. Arra a bizonyos három évvel ezelőtti, Riff Klub-os Nightstalker koncertre egy kedves barátom invitálására mentem el – egészen addig semmit nem tudtam a bandáról, de ott és akkor kilóra megvett a négy athéni fickó. Ha nagyon – tényleg nagyon – le akarom egyszerűsíteni a képletet, akkor úgy tudnám őket jellemezni, hogy egy alternatív valóságban ilyen lenne az, ha a nótacentrikusabb énjét mutató Monster Magnet élén a harmincas évei elején járó Ozzy énekelne. És ehhez még vegyük hozzá, hogy az alapító frontember Argy pedig fizimiskára úgy félúton van Eric Wagner (RIP) és Robert Plant között – tiszta időgép, na! A nagyjából 80 perces műsorral kiálló négyesnek tavaly jelent meg a legutóbbi lemeze – ehhez képest ennek promotálását nem erőltették túl, cserébe egy viszonylag kiegyensúlyozott karrierösszegző jellegű szettet raktak össze. Olyan nótákkal álltak elő, mint a nyitó Trigger Happy a korai érából, az ars poetica Forever Stoned, a tavalyi Uncut és Sweet Knife, a Zombie Hour, a fő műsort záró Dead Rock Commandos, majd a ráadásban a kissé visszafogottabb hangvételű Children Of The Sun. Az egyszálbél Argy a maga szinte aszkétikus kiállásával alapból tök szuggesztív frontember, a mellette-mögötte muzsikáló három lóhajú arc pedig látványban is jól egészítették ki őt. Nem mellesleg pedig nagyon jókat zenéltek, Tolios Motsios ízes gitározása és Dinos Roulos vehemens dobolása különösen tetszett. Ők szintén klasszul szóltak egyébként, úgyhogy e tekintetben sem lett volna ok panaszkodásra. Ez a klubos underground közeg baromi jól áll a Nightstalkernek, az összeverődött publikum pedig szemmel láthatóan tudta, mire jött, ilyenformán a kínálat és a kereslet a lehető legszerencsésebb módon találkozott egymással. Viszlát legközelebb! LETÖLTÉSAz Underworld magazin 2026/06. számából.

megtekintés     »     nightstalker, eugene tooms