TAILGUNNER – Büszke brit heavy metal

2026. 05. 13. 07:29   »   interjú   »   U2605

szöveg: Schmidt Péter   
»   fotó: Tunde Valiszka

Habár a tradicionális fémzenét művelő brit Tailgunner mindössze néhány éves múltra tekinthet csak vissza, a brigád mégis egész komoly nemzetközi sikereket tudhat már maga mögött. A zenekar alapításáról, az első lépésekről, majd az ígéretesen felívelő eddigi pályáról Thomas „Bones” Hewson basszusgitáros osztotta meg a tudnivalókat. Habár a zenekar nem túl régen, 2018-ban alakult, máris több tagcserétek volt. Nagyon nehezen állt össze és szilárdult meg a jelenlegi felállás? „Az eredeti felállásból hárman maradtunk együtt: Craig Cairns énekes, Zach Salvini gitáros és jómagam. A zenekar alapgondolata még 2018-ban született meg, és körülbelül két évbe telt, mire összeállt az induló csapat. Innentől kezdve aztán dalokat írtunk és rögzítettünk, videóklipeket forgattunk, és így tovább, hogy végül 2022 januárjában a nyilvánosság elé álljunk. Komplikált folyamat volt összehozni a zenekart, mert nagyon konkrét víziónk volt az egészről: színtiszta heavy metalban gondolkodtunk, és bizony időbe telt olyan embereket találni, akik valóban megértették ezt, és azonosulni tudtak a dologgal.” A 2022-es első EP-tek négy dala felkerült az egy évvel későbbi debütalbumra is. Ugye jól sejtem, hogy ennek kapcsán a nagylemezhez ezeket újra felvettétek? „Nem, ezek pontosan ugyanazok a felvételek voltak. Ehhez tudni kell, hogy a debütáló albumot még 2021 januárjában rögzítettük, mielőtt bárki is tudott volna a zenekar létezéséről. Amikor leszerződtünk az első kiadónkhoz, a Fireflash Recordshoz, ez is még csak mindössze néhány fellépés után történt. Nem tűnt értelmes húzásnak azonnal kiadni egy teljes albumot, ezért a kiadóval egyetértésben úgy döntöttünk, hogy a lemez mintegy felét először a Crashdive EP-n adjuk ki, egyrészt hogy megismertessük a nevünket a sajtóval, másrészt pedig hogy rajongótábort építsünk, mielőtt kiadnánk a teljes nagylemezt.” A Guns For Hire felvételei során nagy segítségetekre volt az Enforcer-főnök Olof Wikstrand. Vele régóta ismeritek egymást? „Olof a lemez hangmérnöki munkáit, a keverést és masterelést végezte, ugyanakkor nem vett részt a konkrét felvételi és produkciós folyamatokban, ezt még teljesen önerőből oldottuk meg. Egyébként először még 2019 végén találkoztam Oloffal egy Enforcer-koncerten, és elmondtam neki, hogy zenekart alapítok, és szeretném, hogy ha majd oda jutunk, ő lenne az első lemezünk hangmérnöke. Nagyon tisztelem az Enforcert: ők már akkor a heavy metal zászlaját lobogtatták megalkuvás nélkül, mielőtt még sok más zenekar csatlakozott volna a színtérhez. A lemezeik pedig nagyszerűen szólnak! Olof szerencsére valóban megértette, hogy mit akarunk, szóval teljesen természetes módon alakult aztán az együttműködés.”

Patrick van der Völlering 2023-ban történt távozása óta Rhea Thompson személyében új gitárosotok van. Ezen a tradicionális heavy metal színtéren még ma is meglehetősen ritka a lány zenészek jelenléte – Rheával hogyan akadtatok egymásra? „Sajnos éppen napokkal az addigi legnagyobb koncertünk előtt kellett megválnunk Patricktól – visszatekintve persze ez nem volt egy óriási rendezvény, mindössze egy néhány száz fős angliai fesztiválról beszélünk, de akkortájt számunkra ez még komoly eseménynek tűnt. Az addigi pályánkon mindenesetre ez egy nagyon fontos koncert volt, szóval a helyzet korántsem tűnt ideálisnak. Rheát még az előző zenekarából, a Riot Eye-ból ismertük, akik az egyik első liverpooli koncertünkön nyitottak nekünk. Akkor nagyon tetszett a csapat, fel is ajánlottam nekik, hogy menedzselem őket, de röviddel ezután feloszlottak. Rhea pedig felvette velünk a kapcsolatot, amikor kiderült, hogy megváltunk Patricktól, és még egy nyaralást is lemondott, hogy mindössze három nap alatt megtanulja az egész szettet – egyszóval akkor ő mentett meg minket! A világ minden tájáról jelentkeztek amúgy gitárosok, és meghallgattunk néhány srácot, de egyikük sem tudta utolérni Rheát, habár ők is nagyszerű zenészek voltak. Rhea tényleg tökéletesen illik közénk, és őszintén hiszem, hogy az egyik legjobb új generációs gitáros a színtéren. És tudom, hogy a lányok, különösen a zenekar rajongói, még inspirálódhatnak is általa – akár arra, hogy elkezdjenek hangszeren játszani, akár arra, hogy valóban úgy érezzék, el tudják érni az egyéb céljaikat a metalban. Márpedig ez nagyon klassz dolog!” Az első lemez még a Fireflash Records égisze alatt jelent meg, a Midnight Blitzet viszont már a Napalm Records gondozta, ami komoly előrelépésnek tekinthető. Ti kerestétek meg az új kiadót, vagy ők fedeztek fel benneteket? „Mindkettőben van némi igazság. De szerintem gyakorlatilag egyetlen zenekar sem jut szerződéshez pusztán azáltal, hogy megkeres egy kiadót, inkább nekik kell hozzád fordulniuk. Nálunk ez egy természetes folyamat volt, a kiadók már ismerték a nevünket, és amikor eljött az ideje, hogy új otthont találjunk a továbblépéshez, már a második albumunk demóit tudtuk mutogatni. Néhány helyről egyébként érdeklődtek még utánunk, de a Napalm tűnt a legjobb megoldásnak számunkra. Nagyszerű tapasztalataik vannak a zenekarok útjának egyengetését illetően, és abban, hogy hogyan segítsenek azoknak új magasságokba jutni. Szóval itt van a helyünk nekünk is! Sokkal inkább náluk legyünk, mint egy olyan kiadónál, amelyik egyszerűen csak rutinból kezeli a zenekarok katalógusát és zenei örökségét.” Az utóbbi hónapokban, a lemezmegjelenés környékén nagyon intenzíven voltatok és vagytok jelen az internetes felületeken. Ezt a komoly médiakampányt a menedzsmentetek koordinálja, vagy pedig a kiadó ennyire aktív ez ügyben? „Tulajdonképpen egyikük sem. Mi magunk nyomtuk ezt így meg. Bár a heavy metalt a klasszikus, hagyományos módon játsszuk, eltökéltek vagyunk abban, hogy a modern közösségi médiát nagyon aktívan és naprakészen használjuk. Ez sokat segített nekünk az eddigi gyors előrehaladásunkban, és nagyszerű látni, hogy milyen hatékonyan működik mostanában is.” Jól tudom, hogy a Midnight Blitz produceri teendőit ellátó KK Downinggal (a Judas Priest egykori és a KK’s Priest jelenlegi gitárosa) már a Tailgunner egészen korai időszaka óta ismeritek egymást? „Igen, ez így van! KK hallotta a debütáló EP-nket, és szerencsére nagyon tetszett neki. Meg is hívott minket, hogy legyünk előzenekar a KK’s Priest legelső koncertjén, együtt Paul Di’Annóval – ez az alkalom tökéletes volt arra, hogy komolyan bemutatkozhassunk a világnak. És ez a koncert megváltoztatta az életünket, mondhatni mindennek a kezdete volt az az este. Természetesen a fellépés kapcsán összebarátkoztunk KK-vel, és azóta is tartjuk egymással a kapcsolatot.” Elődjéhez képest a Midnight Blitz mind produkciós szempontból, mind dalszerzés tekintetében komoly előrelépést jelent. Ebben szerinted mennyi szerepe van KK produceri munkájának? „Köszönöm az elismerést! Egyúttal örök hála KK-nek is, aki nagyon keményen dolgozott a stúdióban. Ugyanakkor magában a dalszerzésben ő nem vett részt – erre a jövőt illetően egyébként nyitott vagyok, talán írhatnánk néhány dalt közösen a későbbiekben. Jelen esetben azonban már mindent megírtunk, mielőtt elkezdtünk volna együtt dolgozni – de kiváló producerként ő is nagy segítségünkre volt a munkálatok során, és neki is köszönhető, hogy sikerült a lehető legtöbbet kihozni az album minden pillanatából.” Egyébiránt zenekarként ti magatok is érettebbek és felnőttebbek lettetek, nem? „Így van! Úgy értem, az első album felvételeinek idején, és azt megelőzően még soha nem játszottunk élőben. A Midnight Blitz elkészítése előtt viszont már Európa-szerte turnéztunk, több mint száz koncertet adtunk, és legendás zenekarokkal játszottunk egy színpadon – nehéz lett volna nem tanulni mindebből!” Az új lemezen a legendás Yes-billentyűs Rick Wakeman egyik fia, Adam játszik vendégként a billentyűs hangszereken. Vele hogy találtátok meg egymást? „Igen, valóban Adam játszik a War In Heavenben. Ugyebár egy időben ő volt Ozzy és a Black Sabbath billentyűse, és szerepelt a Back To The Beginning koncerten is, ahol Grammy-díjat nyert a Yungbluddal közös előadásáért. KK is fellépett azon az eseményen, és akkor beszélt Adamnek a zenekarról, a dalról, és persze arról is, hogy szeretnénk ehhez néhány klassz szintetizátoros szólamot is hozzáadni – nos, Adam végül igazán remek munkát végzett!” A dalszövegeitek jó része háborús tematikájú, és igazából a zenekarnév meg a lemezcímek is innen eredeztethetőek. Honnan jön nálatok az ilyen irányú érdeklődés, milyen élményekből táplálkoznak a szövegeitek? „Valahol szerintem ez a szövegvilág természetes ebben a stílusban! Annyi mindent ki lehet hozni a háborús témákból – számunkra ugyanakkor kevésbé a konkrét, tárgyi részletek, sokkal inkább a dolog emberi, érzelmi oldala a fontos. Ugyan Liverpool környékéről származom, de valójában Anglia déli tengerpartján, Portsmouthban nőttem fel. Ez a város a brit haditengerészet otthona, és a napóleoni háborúk csatahajói, valamint második világháborús tengeralattjárókat is itt állították ki, szóval ez a dolog itt állandóan körülveszi az embert. Ha nap mint nap látom mondjuk a HMS Victory (híres angol csatahajó, az 1805-ös trafalgari tengeri ütközetben Nelson admirális zászlóshajója – SP) árbocait, az egy idő után nyilván rám is fog hatni valamilyen módon…” Néhány személyesebb hangvételű, elgondol­kod­tatóbb dalotok is van az új albumon, mint például a Tears In Rain vagy az Eye Of The Storm. Ezekben konkrét saját tapasztalatok, élmények jelentették az inspirációt? „Ezen a legújabb lemezen végigvonul egy bizonyos tematika: az élet törékenysége, a halál, illetve ami ezek után jön, a nagy ismeretlen. A Tears In Rain például nagyon komolyan erre a témára épít – ezt amúgy a Szárnyas fejvadász film ihlette, ami valahol szintén erről szól. Az Eye Of The Storm viszont teljesen más tészta, talán ez az egyetlen alkalom, hogy egy lányhoz írtam! Volt valaki, aki nagyon közel került hozzám az életem egy időszakában, aki támogatott a zenekar beindításában, és az utam nagy részén ebben mellettem állt. Amikor ezt a dalt írtam, ezzel azt üzentem neki: »Tudom, hogy őrült dolgok történnek, de végül minden jóra fordul, tarts velem a viharon át!«“ Számomra a legkomolyabb hangvételű szerzemény a lemezen az epikus-balladisztikus War In Heaven, ami talán az eddigi legmonumentálisabb megfogalmazású és megszólalású dalotok. Ez az opusz hogyan, milyen körülmények között, és milyen indíttatásból született? „KK ültette a bogarat a fülünkbe, amikor egyszer azt mondta nekünk: »Nem lehettek klasszikus metalzenekar valamirevaló ballada nélkül!« Először nem is voltunk biztosak a dologban, hiszen soha nem csináltunk még ehhez hasonlót. És nem is siettük el – nyilván könnyű lett volna egy giccses balladát írni, de ezt mindenképpen el akartuk kerülni. Egyszer aztán épp amolyan előkészületi molyolásokat végeztünk a stúdióban, amikor Zach elkezdte játszani ezt a gitárintrót, csak amolyan bemelegítés gyanánt – és akkor azonnal tudtam, hogy ezzel meg is van a balladánk kiindulópontja!” Nemrégiben a Fozzy előzenekaraként voltatok brit turnén. Ők azért zeneileg egy elég más világot képviselnek – hogy reagált a közönségük a zenétekre, és hogy jöttetek ki a zenekar tagjaival? „Hát igen, tényleg eléggé más világban mozgunk. Ugyanakkor Chris Jericho (a Fozzy énekese) nagy rajongója a hozzánk hasonló stílusú zenekaroknak, szóval összességében remekül kijöttünk egymással. Őszintén szólva azért elég furcsa volt számunkra az egész, a közönségük nagy része ugyanis nem metal rajongó, hanem a pankrációért vannak oda. Szemmel láthatóan másmilyen arcok jöttek miattunk, mint amilyenek azok voltak, akiket ők hoztak be. Általában nem ilyen egyértelmű a törésvonal a közönségben egy ilyen szituációban – de sebaj, mi szeretjük a kihívásokat!” Korábban olyan zenekarokkal játszottatok már együtt, mint a Hammerfall, a KK’s Priest vagy a Saxon. Az eddigi turnépartnerek közül kikkel kerültetek a legbarátibb kapcsolatba? „Egyértelműen a KK’s Priesttel. Egy csomó minden összeköt minket, attól kezdve, hogy meghívtak minket előzenekarnak az első koncertjükre, egészen odáig, hogy KK-vel dolgoztunk az új albumon – sőt, a háttérben még közös stáb is dolgozott mögöttünk.” Ha egy fiatal angol zenekar neve megegyezik egy Iron Maiden dal címével, a második albumuk producere pedig KK Downing, akkor azért az eléggé önmagáért beszél. Ugyanakkor, bár a zenei világotok tényleg nagyban épít a tradicionális brit metal hagyományaira, a sok vokál mégis ad egyfajta amerikaiasabb jelleget a dalaitoknak. A Eulogy gyors tempói és dallamossága pedig olyan európai bandák hatásaira is utal, mint például a Helloween vagy a Stratovarius. Mit gondolsz minderről, illetve te magad mely zenekarokat neveznéd meg legfőbb zenei gyökereitekként? „Egyetértek a meglátásoddal. Természetesen büszkék vagyunk arra, hogy brit heavy metal zenekar vagyunk, de őrültség lenne csak erre a földrajzi területre lekorlátozni a hatásainkat. Hatalmas rajongói vagyunk a régi vágású power metalnak, annak mind európai, mind amerikai változatának. Ami engem illet, nálam a Helloween volt az egyik fő oka annak, hogy megalapítottam a zenekart. Amikor meghallottam az első három albumukat, pontosan tudtam, mit akarok csinálni. Érdekes amúgy látni, ahogy az emberek arról vitatkoznak, hogy vajon heavy metal vagy power metal zenekar vagyunk-e inkább – erre én azt mondom, hogy valahol a két világ között helyezkedünk el. Vannak aztán további fontos nevek is: a Maiden, a Priest, az Accept, Dio és Ozzy, a Megadeth, King Diamond és a Mercyful Fate… és még sokan, nagyon sokan mások. A Motörhead, Alice Cooper, meg aztán olyan obskúrusabb csapatok, mint a Warlord, a Demon meg a Grim Reaper…” Mik az elkövetkező lépések 2026-ban, a Fozzyval közös brit turnétok befejeztével? „Jelenleg éppen nem koncertezünk, viszont szorgalmasan dolgozunk a harmadik album megírásán. Nyártól kezdve pedig keményen belecsapunk a fesztiválszezonba az Egyesült Királyságban és Európában, illetve egy komoly turné is tervbe van véve, ahol az Accept fennállásának 50. évfordulóját ünnepeljük, a magunk részéről előzenekarként. (A turné december 6-án Budapestet is eléri. - SP) Nagy megtiszteltetés lesz részt venni ebben!Azután pedig meglátjuk, 2027 mit tartogat majd a számunkra…” TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     tailgunner, Thomas Hewson