ELEGANT WEAPONS – Folyamatos fejlődésben

2026. 05. 15. 07:58   »   interjú   »   U2605

szöveg: Kiss Daniella   
»   fotó: Jeremiah Scott

Az Evolution után aligha lehet az Elegant Weaponsre egyszerű mellékprojektként tekinteni. A Judas Priest, Rainbow, Uriah Heep és Accept köreiből ismert zenészek alkotta csapat második albuma feszesebb, merészebb és egységesebb, mint elődje, és minden eddiginél világosabban mutatja meg a banda saját karakterét. Richie Faulknerrel, a zenekar alapítójával az új album születéséről, az együttes jövőjéről és a következő Judas Priest-lemez néhány izgalmas részletéről is beszélgettünk. Izgalmas időszak ez számodra, hiszen április 24-én jelenik meg az új Elegant Weapons-album. Ez a lemez ösztönösebben állt össze, mint az első, vagy ezúttal inkább tudatosabb volt a folyamat? „Szerintem egyszerre volt mindkettő. Ezen a lemezen tudatosan jóval korábban kezdtünk el dolgozni, ahogy egyébként a Judas Priestnél is szoktunk. Mivel mindannyian többfelé vagyunk lekötve, muszáj volt jó előre tervezni. Christopher Williams az Acceptben játszik, Davey Rimmer az Uriah Heepben, Ronnie-nak is megvannak a saját elfoglaltságai, nekem pedig szintén elég sűrű az időbeosztásom, úgyhogy már kezdettől fogva tudtuk, hogy időben el kell kezdenünk a munkát. Ugyanakkor ez a lemez sokkal természetesebben állt össze, mint az előző. Az első album a covid idején készült, amikor mindenki külön dolgozott, most viszont Christopherrel és Davey-vel már együtt tudtuk felvenni a dobokat, valódi egységként. Ráadásul ezt már 2023-ban megtettük, mert pontosan tudtuk, hogy 2024-ben érkezik az Invincible Shield, a Priest pedig 2024-ben és 2025-ben is turnézni fog, így jóval korábban neki kellett állnunk az új anyagnak. A turnék alatt aztán rögzítettük a gitárokat, a basszust és az éneket is. Ronnie Európában volt a saját stúdiójában, Andy Sneap Angliában az övében, én pedig Amerikában a sajátomban – fizikailag tehát nem voltunk egy helyen, digitálisan viszont végig együtt tudtunk dolgozni. Szerintem ettől a lemez is jóval egységesebb lett. A Priesttel is hasonlóan működünk: mindig próbálunk előre tervezni, hogy minden időben elkészüljön.” „Még mindig alakul, hogy pontosan kik is vagyunk zenekarként, miközben folyamatosan fejlődünk.” Az előző albumhoz képest mi változott a legtöbbet – nemcsak zeneileg, hanem benned, dalszerzőként is? „Szerintem zenészként és dalszerzőként az ember mindig jobbat akar csinálni. Teljesen mindegy, milyen zenekarban játszol, vagy milyen hangszeren, mindig az jár a fejedben, hogyan lehetne jobb dalt írni, jobb teljesítményt nyújtani, jobb szólót játszani – bármiről is legyen szó. Mi nyilván úgy érezzük, hogy sikerült előrelépnünk, de ezt végül úgyis a közönség dönti el. Erre a lemezre például több olyan dolog is felkerült, amit az elsőn még nem csináltunk, köztük egy igazi ballada is egy érzelmesebb témáról. Szerintem ezen az albumon a zenekar egy másik oldala is megmutatkozik, részben ezért kapta az Evolution címet. Ezenkívül másképp is vettük fel az anyagot, és a felállás is változott, ami önmagában is egyfajta fejlődés. Van néhány dal, amiben billentyűk is hallhatók – Adam Wakeman is játszott a lemezen –, szóval még mindig alakul, hogy pontosan kik is vagyunk zenekarként, miközben folyamatosan fejlődünk. Ezért kapta a lemez ezt a címet.” Van olyan dolog ezen a lemezen, amibe néhány évvel ezelőtt talán még nem vágtál volna bele? „A ballada mindenképpen ilyen. Ez a dal egy széthulló kapcsolatról szól, amihez szerintem mindenki tud kapcsolódni: arról az állapotról, amikor még együtt vagy valakivel, de közben egyre messzebb sodródtok egymástól. Nem akarod beismerni, de pontosan érzed, hogy lassan elveszíted a másikat. Ha ilyen témához nyúlsz, az óhatatlanul személyes lesz, még akkor is, ha szerintem ezt valamilyen formában mindenki átélte már. Ráadásul ez nem is tipikusan olyan téma, aminek helye van egy heavy metal lemezen, ezért is éreztük úgy, hogy ezen az albumon működhet igazán. Egyszerűen ide illett. A refrén már régóta megvolt nálam, többféleképpen nekifutottam, és jó pár változatban fel is vettem, de valahogy sosem állt össze igazán. Most viszont minden a helyére került. Ronnie fantasztikusan énekelte fel, a zenekar is remekül szólt, Adam billentyűi is sokat hozzátettek, és végül az egész tényleg visszaadta azt az érzelmi töltetet, amiről a dal szól. Ezért döntöttünk úgy, hogy most kerül fel a lemezre.” Dalszerzés közben mennyire gyorsan érzed, hogy egy ötlet inkább az Elegant Weaponshöz vagy a Judas Priesthez illik? Előfordult, hogy ez nem volt rögtön egyértelmű? „Szerencsére ez általában elég egyértelmű. Pontosan tudjuk, hogyan szól a Priest – ez egy klasszikus hangzás, amit évtizedek óta ismerünk. Az Elegant Weapons még mindig keresi a saját karakterét, de szerintem ennek a zenekarnak is megvan már a saját hangja. Amikor az első albumon dolgoztam, eleve azt akartam, hogy más legyen, mint a Priest. Ha csak egy olyan lemezt készítenék, ami úgy szól, mint a Priest, annak nem sok értelme lenne, hiszen azt már így is csináljuk a Priesttel. (nevet) Amikor riffeket írok és dalokat rakok össze, általában elég hamar kiderül, hogy ez egy Priest-riff vagy épp egy Elegant Weapons-ötlet. Van azért némi átfedés a kettő között. A balladák például tipikusan ilyenek, mert könnyebben mehetnek bármelyik irányba. Ennél a balladánál például simán el tudtam volna képzelni, hogy akár a Priesthez, akár a Weaponshöz kerüljön. Volt is belőle egy verzió, amit Rob énekelt fel, de az valamiért nem működött. Aztán ott vannak olyan dalok is, mint a The Devil Calls ezen a lemezen, vagy a Do or Die az első albumról, amelyekben erősebben érződik a ’80-as évekbeli metal hatása, szóval van némi átjárás a kettő között. Ez mindig is így lesz, hiszen a Priestnek is írok. De többnyire elég gyorsan eldől, melyik dal melyik zenekarhoz tartozik.”

A lemezen Andy Sneappel együtt dolgoztál producerként. Van valami, amit ő kihoz belőled, amire talán egyedül vagy egy másik producerrel nem vállalkoznál? „Őszintén szólva nem igazán. A gitáros részeknél többnyire rám hagyja a dolgokat, bár persze időnként bedob egy-egy ötletet. A balladánál például volt egy akusztikus gitártéma, ami az ő javaslata volt – én egyébként nem vagyok oda az akusztikus gitárért, szóval ez határozottan tőle jött. Emellett az is fontos volt neki, hogy Ronnie ezen a lemezen még erősebben, karakteresebben szólaljon meg. A dalszerkezetet és a dalok felépítését illetően egyébként alapvetően szabad kezet ad nekem. Persze elmondja a véleményét, tesz javaslatokat, de ez a része többnyire nálam marad. Ahol igazán sokat tesz hozzá, az a lemez egészének hangzása: a produkció, a keverés, a maszter, az összkép. Nagyon jó abban, hogy egységes hangzást adjon a zenekarnak, és azt az érzetet keltse, mintha ezt a négy ember tényleg együtt játszotta volna fel. Ha a Priestet és a Weaponst együtt nézzük, ez már a negyedik lemez, amin Andyvel dolgozom, és eddig mindig jól működött köztünk a közös munka. Ha valami beválik, nem sok értelme van változtatni rajta.” Az albumon a szólóid egyszerre nagyon dallamosak és erőteljesek. Van köztük olyan, amire különösen büszke vagy, vagy amit kifejezetten élveztél kidolgozni? „Kezdettől fogva közel álltak hozzám a dallamos gitárszólók, és ezek a Priestre is mindig jellemzőek voltak. Nyilván vannak gyors, technikás szólók is, de nagyon sok minden a dallamról szól, és engem ez mindig is vonzott. Van egy dal a lemezen, a Keeper of the Keys, ami az album utolsó száma, és nagyon erős Rainbow- és Deep Purple-hangulata van. Ilyenkor mindig arra kell figyelni, mit kíván maga a dal, ennél pedig azt éreztem, hogy egy Ritchie Blackmore-féle gitárszóló illene hozzá. Meghallgatod a számot, és megpróbálod megadni neki azt, amire szüksége van. Ezt a szólót azért szeretem különösen, mert nagyon dallamos. Nem kifejezetten gyors vagy technikás, de remélhetőleg segít elmesélni a dal történetét, és tökéletesen illik a hangulatához. Szóval ezt mondanám, és talán a Generation Me-t is. Az is azért áll hozzám közel, mert nagyon jól működik a dalban. Általában azokat a szólókat szeretem a legjobban, amelyek tényleg passzolnak a számhoz, és hozzá tudnak tenni az egészéhez.” A legjobb szólóid általában már az első felvételnél megszületnek, vagy sokat kell dolgoznod rajtuk, mire végül a helyükre kerülnek? „Ez nagyon jó kérdés. Igazából teljesen változó. Van, hogy elsőre biztosan nem tökéletes, de maga az ötlet már ott van benne. Néha csak eljátszol valamit különösebb gondolkodás nélkül, és szinte tudat alatt kirajzolódik belőle egy irány vagy egy szerkezet. Még ha technikailag nem is hibátlan, érzed, hogy van benne valami, ami működik. A következő lépés ilyenkor az, hogy ezt az első ötletet olyan formába öntsd, amit már igazán jól és tudatosan tudsz eljátszani. Ez elég gyakran előfordul. Máskor meg eljátszom négyszer-ötször, megnézem, mely részek ugranak ki, mely motívumok működnek a legjobban, azokat összerakom, és utána próbálom úgy végigjátszani, mint egy kész egészet. Szóval ez tényleg így is, úgy is történhet. Van, ami jobban ki van dolgozva, van, ami spontánabb, és van, ami a kettő keveréke. Sosem pontosan ugyanaz a folyamat.” Vannak már tervek egy Elegant Weapons-turnéra, vagy ez még mindig szervezés alatt áll? „Valószínűleg ez a legnehezebb része az egésznek, ahogy azt sejteni lehet. Ennyi ember időbeosztását összehangolni, és találni egy olyan időszakot, amikor mindenki egyszerre ráér, az egyik legnagyobb kihívás. A Priest nyáron természetesen turnézik, úgyhogy utána szeretnénk összerakni néhány dátumot – akár Európában, akár az Egyesült Államokban, vagy bárhol máshol, ahol van rá lehetőség. Szóval dolgozunk rajta, és amint bármi véglegessé válik, mindenki tudni fog róla. Kikerül majd a közösségi felületeinkre, úgyhogy amint lesz mit bejelenteni, az rögtön nyilvános lesz.” Közben már az új Judas Priest-albumon is dolgoztok. Hol tart most a folyamat, és mire számíthatnak a rajongók? „A felvételek már elkezdődtek, de még messze nem végeztünk, szóval van még vele bőven munka. Jövő héten indulok Andyvel és Robbal éneket rögzíteni, úgyhogy meglátjuk, hogyan haladunk majd. Az alapok viszont már készen vannak: felvettük a dobokat, a basszust, a gitárokat és a gitárszólókat, most pedig az ének van soron. Tulajdonképpen már 2024 óta írjuk ezt az anyagot. Ahogy korábban is mondtam, mindig előre kell gondolkodnunk, ezért már az Invincible Shield turnéja alatt elkezdtük összerakni az ötleteket. A hotelszobában is ott volt nálam a gitár, és folyamatosan jöttek a riffek meg mindenféle témák, szóval már egy ideje formálódik az új lemez. Jól haladunk, és szépen alakul az anyag. Megjelenési dátumról egyelőre még nem tudok beszélni, és persze az is sokat számít, hogyan mennek majd az énekfelvételek Mr. Halforddal. De nagyon jól szól az egész – abszolút klasszikus Priest-hangulata van. Ennél többet viszont nem igazán mondhatok, különben bajba kerülök.” (nevet) „Azt mondta [Glen Tipton], nagyon örülne, ha bármit fel tudnánk használni tőle, de semmiképp sem szeretné, hogy sajnálatból vagy pusztán érzelmi okokból kerüljön fel bármi a lemezre.” Glenn Tipton részt vesz valamilyen formában az új lemez munkálataiban? „Tegnap értem vissza az Egyesült Királyságból, és pénteken találkoztam Glenn-nel. Átnéztünk néhány riffet és demót, hogy lássuk, valamilyen formában be tud-e kapcsolódni a folyamatba. Meghallgattuk az ötleteit, és bár nyilván fizikailag már korlátozottabb abban, hogy mit tud eljátszani, ettől függetlenül még mindig vannak témái és ötletei. Ahogy korábban is említettem, néha egy riffnek hosszú idő kell, mire megtalálja a helyét, és végül felkerül egy lemezre, szóval akadtak régebbi dolgai is – olyan ötletek, amelyeket megőrzött a gépén –, ezeket hallgattuk meg néhány szólóötlettel együtt. Szóval foglalkoztunk az anyagaival, és jó hangulatban volt. Azt mondta, nagyon örülne, ha bármit fel tudnánk használni tőle, de semmiképp sem szeretné, hogy sajnálatból vagy pusztán érzelmi okokból kerüljön fel bármi a lemezre. Azt szeretné, hogy azért használjuk az ötleteit, mert tényleg jónak tartjuk őket. Egyszerűen csak szeretne valamilyen módon része lenni a folyamatnak, úgyhogy továbbra is átnézzük az anyagait, meglátjuk, mi működik, és remélhetőleg találunk köztük olyat, amit valóban fel tudunk használni az albumon.” A jövőt tekintve van még valami, amit zenészként mindenképp szeretnél elérni, de eddig még nem valósult meg? „Nyilvánvalóan nagyon szerencsés voltam, hogy csatlakozhattam a Priesthez, és mindazért is, amit azóta átélhettem. Emellett ott van a saját zenekarom is, amiért szintén elképesztően hálás vagyok. Az Elegant Weaponsszel kapcsolatban az egyik dolog, amit nagyon szeretnék, az az, hogy egyszer mindannyian egy helyen írjunk és rögzítsünk dalokat, Ronnie-val együtt. Mivel ezen a lemezen Adam Wakeman billentyűzött, Jared James Nichols pedig gitározott az egyik dalban, azon is elgondolkodtam, hogy talán jó lenne még egy zenészt bevonni – mondjuk egy gitárost vagy billentyűst, aki énekelni is tud –, és élőben egy nagyobb, még erőteljesebb felállással megszólalni. Lehet, hogy ez lesz a következő lépés a zenekar fejlődésében. Ami pedig azt illeti, hogy mit szeretnék még elérni, ennek a zenekarnak az összeállítása is arról szólt, hogy megpróbáljunk közelebb kerülni ahhoz az álomhoz, amit annak idején a Priest is megvalósított. Ők a semmiből indultak, felépítették a zenekart, kialakították a saját hangzásukat, megteremtették a rajongótáborukat, a lemezeiket és mindazt, amit végül elértek – ennél nagyobb dolgot nehéz elképzelni. Már önmagában az is hatalmas lehetőség, hogy a saját zenekarunkkal mi is megpróbálhatunk létrehozni valami hasonlót. Bármi, ami ehhez közelebb visz minket, olyan cél, amit szeretnénk elérni, és bármi is kell hozzá, meg fogjuk próbálni.” Végezetül, van valamilyen emlékezetes budapesti élményed? „Igen, Budapestről rögtön a Sziget Fesztivál jut eszembe. Évekkel ezelőtt jártam ott Lauren Harrisszel, és a Szigeten szúrattam ki az orromat. Emlékszem, a srác kijött cigivel a szájában, letette, felvette a tűt, és minden fertőtlenítés nélkül egy mozdulattal átszúrta az orromat. Akkor teljesen azt hittem, hogy ennyi volt, le fog esni az orrom. Szerencsére nem így történt. (nevet) Ez biztosan olyan emlék, ami mindig megmarad bennem. Nagyszerű fesztivál volt, és ha jól emlékszem, a Priesttel is játszottunk ott. Mintha Britney Spears is fellépett volna, bár lehet, hogy ezt most keverem valamivel. (nevet) Akárhogy is, nagyon jó emlékeim vannak róla, és nyáron újra visszatérünk Magyarországra, amit már alig várok. Ott találkozunk!” TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     elegant weapons, Richie Faulkner