DIMMU BORGIR – Az újjászületés jelképe

2026. 05. 18. 08:12   »   interjú   »   U2605

szöveg: Gyuricza Tamás Marcell   
»   fotó: Stian Andersen

Közel nyolc évvel a legutóbbi nagylemeze, a 2018-ban kiadott, ellentmondásos fogadtatású Eonian után hamarosan új albummal jelentkezik az atmoszférikus hangulatok nagymestere, a szimfonikus black metalt játszó Dimmu Borgir. A Grand Serpent Rising nemcsak a tizedik stúdióalbuma lesz a norvég zenekarnak, de egyben a karrierjük új korszakának kezdete is, hiszen a két alapító, a gitáros Silenoz, valamint az eleinte dobon játszó, majd később énekessé előlépett Shagrath mellől 2024-ben távozott az elmúlt negyedszázad harmadik meghatározó tagja, az ugyancsak gitáros Galder. Gyuricza Tamás Marcell többek közt ennek okairól is kérdezte Silenozt, miközben az albummal kapcsolatos tudnivalókat is átbeszélték. A Grand Serpent Rising a tizedik Dimmu Borgir-album lesz. Tulajdonítotok ennek bármi jelentőséget, vagy a tíz csupán egy szám, aminek előbb-utóbb el kellett jönnie? „Nem hiszem, hogy a legtöbb zenekar különösebben figyel arra, hogy hány albumot készített, vagy éppen hányadiknál tart, minthogy azt sem gondolnám, hogy előre eltervezik, mennyit kellene csinálniuk. Mi is így vagyunk ezzel, nem igazán tartjuk számon, hogy hol tartunk, inkább azt mondanám, nagyon hálásak vagyunk azért, mert még mindig van bennünk elhivatottság arra, hogy zenéljünk. Amíg érzem magunkban ezt a motivációt, amíg megvan bennem az éhség arra, hogy új dalokat írjak, addig biztosan fogom is csinálni. Engem csak az foglalkoztat, hogy írjak egy adag dalt. Olyanokat, amiket én jónak tartok, és amiket reményeim szerint legalább a rajongóink egy része be tud fogadni.” Ezzel most arra utalsz, hogy az utóbbi Dimmu Borgir-albumok megítélése nem egységes? „Nos, én minden egyes albumunk készítésekor azt éreztem, hogy jó dalokat sikerült írnunk. Most is ezt gondolom. Ami a Grand Serpent Rising albumon hallható, az szerintem nagyon jó dalok gyűjteménye. A legjobbaké, amiket a Dimmu Borgir történetének jelenlegi korszakában képesek voltunk megalkotni, de ugyanezt éreztem az Eonian album készítése idején is. Nekünk az a fő célunk, hogy folyamatosan haladjunk előre azon az úton, amire 1993-ban ráléptünk. Folytassuk azt, amit eddig sikerült felépítenünk. Az út azonban nem egyenes, számos leágazása van, és mindig neked kell eldöntened, hogy merre haladsz tovább. Én sosem gondoltam úgy, hogy a közönség elvárásainak megfelelően kellene dolgoznunk, vagy bármit is bizonyítanunk kellene még. Számunkra a saját elvárásaink jelentik azt az igényszintet, amit el kell érnünk. A legjobbak akarunk lenni, de nem oly’ módon, hogy folyamatosan kiszolgáljuk a közönségigényt. A saját elvárásainknak kell megfelelnünk, magunknak kell bizonyítanunk, ezért is van az, hogy ennyi ideig dolgozunk egy-egy új albumon.” A Dimmu Borgirnak több korszaka volt. A korai puritán black metal után egyre inkább a szimfonikus black metal hangzás teljesedett ki, illetve nyitottatok a klasszikus heavy metal irányába is. Szerinted black metalnak nevezhető az, amit ma a Dimmu Borgir játszik? „Egyértelműen annak, de ha címkét raksz magadra, az lekorlátoz. A gyökereink a norvég black metal színtérhez kötnek bennünket, onnan indultunk, de már az első három albummal is más volt a hangzása a zenekarnak, mint bárki másnak. Mindig többnek éreztük magunkat egy sima black metal zenekarnál, ezért ha az emberek nem akarnak bennünket black metal zenekarnak hívni, azzal sincs bajunk. Ugyanolyan jól fogunk aludni este. Nekem ugyanis teljesen mindegy, hogy tudnak-e címkét ragasztani ránk, vagy sem. Sőt, őszintén szólva, jobb is, ha nem illünk bele egyetlen skatulyába sem.”

Számodra mit jelent a black metal? „Elsősorban atmoszférát. Mindig is ettől éreztem a black metal zenekarokat különlegesnek, a többi stílus képviselőitől eltérőnek. Minden stílusnak megvan a maga értéke. A klasszikus metal nagyon fontos számomra, éppen a klasszikus értékei miatt. A black metalnak azonban olyan atmoszférát kell teremtenie, ami spirituálisan hat rád. Ezért én a black metalt nem a zenei stílusjegyekhez kötöm. Számomra a Darkthrone és a Mercyful Fate is black metal. Vagy a Possessed első albuma, amit mások inkább death metalnak hívtak, de számomra az is black metal, mert van egy spirituális töltete.” Nézzük az új albummal kapcsolatos konkrétumokat! Mikor kezdtetek a dalokon dolgozni? „Vannak olyanok, amiknek az első változata már 2018/2019-ben megíródott. Elég jól haladtunk, szűk két évvel az Eonian kiadása után már ott tartottunk, hogy 5-6 dalt teljesen késznek gondoltunk. 2020-ban tehát úgy tűnt, hogy mindjárt kész egy új album, hiszen már a felénél járunk.” Volt is akkor egy olyan nyilatkozatod, miszerint hamarosan megjelenik az új Dimmu Borgir-album, amit aztán visszavontál. Elhamarkodott dolog volt ilyesmiről beszélni akkoriban? „Igen, lehet, hogy az volt. Amit 2020-ban mondtam, az valóban nem volt teljesen megalapozott. Úgy fogalmaznék: túl pozitív voltam abban a pillanatban, és valóban úgy láttam, hogy rövid időn belül befejezhetjük egy új album munkálatait. Az élet azonban gyakran beleszól a dolgok menetébe, és ez alól a zenekarok sem kivételek, csak mi nem stresszelünk rá, nem idegeskedünk amiatt, ha valami áthúzza a számításainkat. Amiről beszélek, az még mind a pandémia előtt történt. Ha lefaragod az időt, amíg be voltunk zárva az otthonainkba, nem dolgozhattunk, s nem mehettünk stúdióba, akkor ez a nyolc év, ami a két album között eltelt, valójában nem lenne annyi. De vedd figyelembe azt is, hogy már nem vagyunk húszévesek, mindannyiunknak családja van, ami szintén leköti energiáink egy részét. Az idő viszont nagyon gyorsan halad, szinte észre sem veszed, hogy hetek, hónapok, évek telnek el. S persze az is tény, hogy a két stúdióalbum közötti időszakban is jelentkeztünk kiadványokkal, amelyek közül az egyik egy speciális feldolgozásalbum volt, az Inspiratio Profanus, amit már több mint tíz éve meg akartunk csinálni.” Ott tartottunk, hogy 2020-ban úgy tűnt, hamarosan készen lesztek az új dalokkal… „Igen, de mi mindig hagyunk elegendő időt két album között arra, hogy többször is átnézzük azt az anyagot, amin éppen dolgozunk, hiszen nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ami elsőre annak tűnik. Nem szabad siettetni a megjelenést, hagyni kell leülepedni az ötleteket, mert lehet, hogy egy kis idő elteltével már teljesen másként gondolod azokat. A Grand Serpent Rising esetében is ez történt. A meglévő témákhoz új ötletek merültek fel, így folyamatosan csiszolgattuk a már meglévő dalokat. Újragondoltuk őket, kicseréltünk bennük bizonyos részeket, s így jutottunk el oda, amit már a Grand Serpent Rising albumon hallhatsz. Ezek mind olyan dalok, amelyek abszolút újnak nevezhetők, miközben vannak köztük olyanok is, amelyek alapötletei 2018-ból valók.” Sokakat meglepett, hogy Galder, aki az ezredforduló óta volt tagja a zenekarnak, 2024-ben kivált. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sokáig elhúzódtak a Grand Serpent Rising munkálatai? „Nem igazán. Már egy ideje benne volt a pakliban, hogy előbb-utóbb elmegy tőlünk, hiszen egyáltalán nem vett részt a dalszerzésben. Nemcsak a Grand Serpent Rising albumhoz nem hozott ötleteket, az Eonian dalainak megírásában sem vett részt. Egy zenekar életében egy tagcsere nem egyszerű dolog, ezt mindenki igyekszik elkerülni, de időnként mégis előfordul. A Dimmu Borgir esetében sokszor volt rá példa, de igazából egyik sem vetett vissza bennünket. Galder távozása sem, hiszen van egy új gitárosunk, Damage, akivel nemcsak a színpadon sikerült megteremtenünk az összhangot, hanem azon kívül is nagyon közvetlen, baráti a kapcsolatunk. Ez rendkívül fontos, és nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltunk. Damage remek gitáros, és nagyszerű srác.” Galder távozásakor nem sok magyarázatot adtatok a történtekre, és ő is csak annyit mondott, hogy többet szeretne az Old Man’s Childdal foglalkozni. Ezek szerint nem az volt a valódi ok? „De. Tulajdonképpen maradhatott volna, hiszen már egy jó ideje úgy dolgoztunk, ahogy a Grand Serpent Rising előtt. Úgy 10-12 éve éppen én mondtam neki, hogy ha már a Dimmu Borgir-dalokhoz nem hoz ötleteket, akkor írjon meg egy új Old Man’s Child-albumot. Az Old Man’s Child ugyanis valójában Galder egy személyben, de akkoriban az sem érdekelte olyan nagyon. A dolgok azonban változnak, idővel úgy döntött, hogy mégis foglalkozni akar az Old Man’s Childdal. Végül emiatt lépett ki.” Galder távozása után az nem jutott eszetekbe, hogy akár Astennu is visszatérhetne? A régi rajongók szerint kiváló szólókat tett hozzá a Spiritual Black Dimensions albumhoz, sokan éppen az ő játékát hiányolják az újabb Dimmu Borgir-albumokról… „Nem, ebben egyáltalán nem gondolkodtunk. Astennu valóban remek szólókat csinált, de sosem volt, és nem is lesz már olyan forgatókönyv, hogy ő valaha is visszatérhetne. Ezt nagyon biztosan tudom állítani.” A zene mellett a Dimmu Borgir-dalok szövegeit is te írod. Ezek milyen indíttatásból születnek? „Hasonlóképpen gondolkodom, mint a zene esetében. Ahogy a zenének vannak szintjei, úgy a dalszövegeknek is. Ezért nemcsak teljes egészében, de mondatról mondatra is érdemes nézni őket. A Grand Serpent Rising album dalainak fő témája a tudatosság. Ezek a dalok a tudatosságról szólnak, és annak a részeiről. Hogy létezik személyes és van kollektív tudat is. Persze, ez így elég általános megközelítés, de nem akarom a saját gondolataimat ráerőltetni senkire, hiszen másként látjuk a dolgokat. Lehet, hogy amit én gondolok egy szimbólum kapcsán, az számodra egészen mást jelent. A zenének azonban pont ez a lényege, hogy önálló gondolatokat ébresszen. Nagyon remélem, hogy az összes rajongónkban, vagy minden olyan hallgatóban, akihez eljutnak a Dimmu Borgir dalai, elindít valamit a zenénk. Persze, biztosan vannak olyanok is, akiket nem érdekelnek a dalszövegek, ez is rendben van, de nekem kell, hogy jelentsenek valamit. Tudod, minden ember a fényt keresi, de ahhoz, hogy rátalálj, először a sötétséget kell megismerned.” „A kígyó, mint szimbólum azt fejezi ki számunkra, hogy folyamatosan haladunk előre, mindig egy új szinte lépünk.” A Dimmu Borgir esetében nagyon fontos a szimbólumok használata. Az új albumnál újra megjelenik a kígyó. Mit jelképez számodra a kígyó?  „A bölcsességet és a kíváncsiságot. A kígyó a világ számos kultúrájában olyan szimbólum, ami valami gonoszra utal. Az emberek ijesztőnek tartják, félnek, undorodnak tőle. Számomra teljesen mást jelképez. A kígyó levedli a bőrét, és új utat kezd. Mint a Dimmu Borgir, amely minden albumával új fejezetet nyit. A kígyó mint szimbólum tehát mindig közel állt hozzánk. Valami progresszív dolognak tekintjük, azt fejezi ki számunkra, hogy folyamatosan haladunk előre, mindig egy új szintre lépünk a zenei munkásságunk terén.” Nemcsak albumotok jelenik meg ritkán, de a covid óta koncertetek is viszonylag kevés volt. Ennek mi az oka? „Eljutottunk arra a szintre, hogy már nem akarunk 6-7 hetes turnékra menni. Egészségileg is nagyon megterhelő, s mentálisan is. Lassan ötvenéves leszek, akárcsak Shagrath, ma már nem tudunk olyan mamut nagyságrendű turnékat vállalni, mint régen. Annak idején volt, hogy három hónapon át egyfolytában úton voltunk. Ez működik, ha fiatal vagy, a húszas éveidben jársz, nincs családod, és az egészséged is rendben van. A jelenlegi élethelyzetünkben azonban már nem. Ráébredtünk, ha folytatni szeretnénk a zenélést, akkor 10-12 koncertnél többet nem tudunk egymás után vállalni, hiszen utána pihenésre van szükségünk. Ezért ma már arra törekszünk, hogy inkább legyen rövid turné, de annak minden egyes állomásán 110 százalékos teljesítményt nyújtsunk. Vagy legyen csak egyetlen koncertünk, de azzal valóban emlékezetes élményt adjunk a rajongóinknak.” Éppen a minap jelentettétek be, hogy minden idők legnagyobb black metal arénashow-jára készül a Dimmu Borgir. Ez mit jelent pontosan?  „Valami olyasmit, amit már régóta tervezünk. Októberben lesz egy Európa-turnénk a Behemothtal és a Dark Funerallal. Amikor bejelentettük, sokan felkapták a fejüket arra, hogy idehaza, Norvégiában nem lesz koncert. Nos, ez azért történt, mert Oslóba egy speciális estét terveztünk, amire néhány további zenekart is meghívunk. Van ott egy hatalmas csarnok, az Oslo Spektrum. Ez Norvégia egyik legismertebb és legnagyobb fedett téri koncerthelyszíne, amit felújítottak, és most nyitják meg újra. Mi leszünk az elsők egyike, akik felléphetnek ott. Azt gondoltuk, hogy közvetlenül az Európa-turné után, Halloween napján pont jó lenne megrendezni ott minden idők legnagyobb black metal arénakoncertjét. Úgy is neveztük el az eseményt, hogy Unholy Halloween. Ez lesz a harmadik alkalom, hogy zenélhetünk ott, és ez a tény szerintem önmagáért beszél.” Az említett őszi turnénak magyarországi állomása sem lesz, s ha jól tudom, 2012-ben, azaz közel másfél évtizede voltatok utoljára Budapesten. Nem is tervezitek, hogy visszatérjetek hozzánk? „Ebbe a turnéba nem fért bele Budapest, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz több magyarországi Dimmu Borgir-koncert. Tudjuk, hogy sok magyar rajongója van a zenekarnak, és mindig remek volt ott játszani, ezért szeretnénk visszamenni. Jövőre lesz egy második köre az új albumot bemutató turnénak, akkor elsősorban azokat az országokat célozzuk majd meg, ahova idén ősszel nem tudunk elmenni. Magyarország is ezek közé tartozik.” TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     dimmu borgir, Silenoz