RAM-ZET – A norvég avantgárd metal úttörők

2026. 05. 19. 07:51   »   interjú   »   U2605

szöveg: Valachi Samu   
»   fotó: kiadói archívum

Tizenhárom év után jelentkezett új albummal a norvég Ram-Zet. Az elsőre (és talán másodjára is) kaotikusnak tűnő, meglehetősen összetett zeneiségű Sapien kapcsán Valachi Samu beszélgetett Henning Ramseth énekes/gitárossal. Ramseth, hogyan befolyásolta a zenekar inaktív évei alatti személyes alkotói utad a Sapien irányvonalát? „Azt hiszem, az új RZ-album iránti éhség volt számomra a legnagyobb motiváció. Kicsit frusztráló volt, hogy a zenekar nem volt aktív, ugyanakkor talán bizonyos szempontból jót is tett, mert most minden nagyon frissnek és energikusnak hat.” A Sapien rengeteg stílust és hangulatot ötvöz. Hogyan közelíted meg az ilyen összetett kompozíciók felépítését úgy, hogy közben megmaradjon az egység? „Szerintem a sokszínű zenei hátterem és maga a zeneiségem sokat segít ebben. Mindig is így írtam zenét ehhez a zenekarhoz, mert szeretem azokat a bandákat, amelyek folyamatosan fenn tudják tartani az érdeklődésemet, és nem kiszámíthatóak. Ugyan­akkor az is fontos, hogy valóban jó dalokat írjak, ne csak egymás mellé dobált részek halmazát, ezért rengeteg időt töltök azzal, hogy kitaláljam, hogyan illeszkednek egymáshoz a különböző részek… és hogy megmaradjon a dalok hangulata.” A tiszta és torzított vokálok, valamint a férfi és női hangok közötti játék nagyon dinamikus a Sapienen. Hogyan döntöd el, mikor és hogyan használod az egyes énekstílusokat? „Ez nálam elég természetesen jön a dalírás során – például az In the Mirror című dalban egyáltalán nem használom a saját vokálomat… és ez az első alkalom egy RZ-számban. Egyszerűen nem éreztem szükségét, hogy része legyen a dalnak… és ez így rendben is volt.” Van valamilyen elképzelésed arról, mit fognak érezni a hallgatók az album végighallgatása után? „Hát nyilván azt szeretném, hogy imádják… (nevet) Szerintem ez egy nagyon rétegzett album. Elég sűrű, tele van információval, és remélem, hogy a hallgatók egy időre teljesen ki tudják zárni a külvilágot, és egyszerűen részeseivé válnak az utazásnak!” Az avantgárd metal sokat változott a debütálásotok óta. Hogyan látod a Ram-Zet helyét a mai experimentális zenei színtéren? „Szerintem mi elég korán kezdtük el a műfajok keverését, és már az első albumtól kialakítottuk a saját stílusunkat. Ahogy mondod… a színtér ma már egészen más, ami szerintem jó dolog. Biztos vagyok benne, hogy a régi rajongóink nagyon elégedettek lesznek a 2026-os verziónkkal, ugyanakkor ma már a közönség sokkal inkább hozzászokott az olyan zenékhez, amik nem férnek bele egyetlen műfaji skatulyába – és ez akár előnyt is jelenthet számunkra, új hallgatókat is elérhetünk.” „Ne add fel, ha elsőre túl töménynek tűnik – hallgasd dalonként, tarts szünetet… majd hallgasd újra…” Azoknak a hallgatóknak, akik elsőre talán túl sűrűnek vagy nehezen befogadhatónak érzik a Sapient, mit tanácsolnál, hogyan érdemes közelíteniük az albumhoz, hogy teljes mértékben értékelni tudják? „Nos… adni kell neki időt… és persze… ha túl nagy kihívásnak érzed, inkább hallgass meg pár dalt, aztán tarts szünetet. De tényleg úgy gondolom, hogy ez egy olyan album, ami többszöri hallgatás után nő igazán a hallgatóra. Szóval ne add fel, ha elsőre túl töménynek tűnik – hallgasd dalonként, tarts szünetet… majd hallgasd újra… szerintem idővel az uralmába fog keríteni!” A korábbi albumokhoz, mint a Pure Therapy vagy az Intra, képest szerinted mi a fő különbség a Sapienen? „Az egyik legnagyobb különbség az, hogy most minden eddiginél felkészültebbek voltunk. Rengeteget próbáltuk a dalokat trióban (dob-basszusgitár-gitár és az én vokálom), majd így mentünk stúdióba, ahol felvettük a dobot és a basszust – ráadásul metronóm nélkül, így a BPM-ek egyáltalán nem állandóak. Szerintem még sosem szóltunk ennyire organikusan, és ez nagyon közel áll ahhoz, ahogy élőben megszólalunk.” Kik azok a zenészek vagy zenekarok, akik a leginkább inspirálnak? „Hmm… ez mindig nagyon nehéz kérdés. Opeth, Samael, Dimmu Borgir, Carach Angren – hogy csak néhányat említsek. Fiatalabb koromban sokat hallgattam a Queensrÿche-ot (ami szerintem bizonyos részeken hallható is…), és a Van Halen is nagy kedvenc volt… de nem hiszem, hogy ebből sok visszaköszönne a Ram-Zetben. Emellett rengeteget hallgattam a korai TNT-albumokat is, és óriási megtiszteltetés, hogy Ronne Le Tekrø ezen az albumon velem játszik!” Hogyan látod a mesterséges intelligencia egyre növekvő szerepét a zeneiparban, és szerinted ez inkább összhangban van, vagy inkább szembemegy az olyan határokat feszegető, kísérletező zenekarok szemléletével, mint a Ram-Zet? „A zenealkotás szempontjából szerintem ez egy nagyon rossz dolog. Mi öt évet töltöttünk ezzel az albummal… minden egyes részletével… Én elképesztően sok időt fordítok arra, hogy ezek az elemek összeálljanak, és pontosan úgy szólaljanak meg, ahogy szeretném. Az a gondolat, hogy ’bárki’ csak beír egy promptot, és pár perc alatt kész egy komplex dal… számomra egyszerűen zavaró, és egyáltalán nem tetszik. Az MI rengeteg nagyszerű dologra képes, de biztosíthatlak, hogy a zenealkotásban én soha nem fogom használni. Maga a kompozíciós folyamat rendkívül fontos része az egésznek… és én imádom!” Vannak tervek egy európai turnéra a jövőben? Nagyon szívesen látnálak titeket élőben a Sapiennel! „Nagyon reméljük, hogy lesz rá lehetőség. Idén valószínűleg Norvégia élvez prioritást, de 2027-re nagyon bízom benne, hogy ezzel az albummal bejárhatjuk Európát. Hihetetlenül jó érzés élőben játszani ezeket az új dalokat!!” TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     ram-zet