PRIMUS: A Handful of Nuggs EP

2026. 05. 19. 19:36   »   kritika   »   U2606

kiadó: Prawn Song Records / ATO Records   
»   szöveg: György Zoltán

Az ilyet hívják derült égből villámcsapásnak. Tekergeti a gyanútlan rockrajongó a Spotit egy álmos péntek reggelen, és egyszer csak ott ül egy aranyásó valami nagyon öreg sárga fotón, alul meg csak úgy odavetve lazán: Primus! Már indítottam is, aztán még jó sokszor azóta. Érdekes, hogy pont pénteken írtam egy recenziót az új The 69 Eyes EP-ről, ott ecseteltem, hogy az ilyen pár számos lemezek milyen jutalomfalatok tudnak lenni a rajongóknak, megpakolva csupa csemegével, erre Claypooléknál még a lemezcím (Egy marék aranyrög vagy Egy marék [jutalom]falatka) is erre hajaz. No, nézzük hány fogunkra elég ez a 18 percnyi adag. 2017 óta nincs új Primus-album, és elvileg még egy évet aludnunk kell mire kézhez vehetjük a következőt, ezért is durran egyből nagyot a The Ol’ Grizz, ez ugyanis egy új dal! Klasszikus Primus, olyan, amit várunk tőlük, pattogó basszus, Claypool ezer közül is felismerhető hangjával, középtájékon meg egy olyan barokkos átvezető résszel, ami, ha billentyűn lenne játszva, azt mondom, hogy valami elfeledett Rush-dal. Azért is érdemes jobban odafigyelni, mert itt debütál az új dobos, John Hoffman! Le a kalappal a pasi előtt, játéka tökéletesen illik a csapatba, de azért egy pillanatra játszunk el a gondolattal, hogy valójában csak egy hajszál választott el minket attól, hogy most Borlai Gergő játékában fürödjünk. Aki követte a doboscseréről készített videókat (Primus Interstellar Drum Derby), az tudja, hogy végül a két döntős, Borlai és Hoffman között tulajdonképp csak a távolság és az időegyeztetés billentette a mérleg nyelvét Hoffman felé. Egy percig sem szeretném az ő érdemeit és játékát vitatni, de azért az nagyon durva lett volna, ha egy magyar dobol a Primusban! Mindenesetre nagyon várom, hogy az augusztusi barbás koncerten az Over The Electric Grapevine vagy az Eleven alatt Borlai hátha felsétál a színpadra! Na, ugorjunk a második trackre, mert itt jön a sokk a metalfanoknak! A Primus egy Dio-számot játszik egy bohóc társaságában! Ízlelgesd először kicsit ezt a mondatot, de aztán ha meghallgatod, rájössz, hogy nem akkora blaszfémia ez, mint ahogy hallatszik, különösen, hogy nem újkeletű a dolog. A Holy Diver feldolgozása eredetileg egy Puddles Pity Party nevű zenebohóc(?) koncertjén hangzott el még 2024-ben, és ott adta elő közösen a dalt a Primussal. A pasinak ráadásul eléggé hasonló hangja van a Dioéhoz, és a Claypoolék is kellő alázattal nyúlnak a dalhoz, emiatt talán picit még csalódás is lehet, azért ettől a bandától egy bátrabb, kattantabb feldolgozást vártam volna. Mindenesetre gyorsan kárpótol a harmadik szám, a Little Lord Fentanyl, amit a csapat a Puscifer társaságában játszik. Nem új a dal, kb. pont egy éve jött ki, de csak úgy önállóan, minden támogatás nélkül, így most végre majd fizikailag is polcra tehetjük. (Az EP megjelenik majd többféle vinylen!) Szintén klasszikus Primus, és itt is van olyan billentyűeffekt, amiről nekem ismét a Rush ugrott be. Végezetül a Brown Album egyik dalának, a Duchessnek a koncertváltozatát kapjuk, és vége. Hogy elég-e ez így? Nem, de a Primusból sosem elég! Hogy örülünk-e? Naná, hisz, ha van banda, akik minőségi szinten interpretáljak a kreatív őrületet, az a Primus. Szóval, amíg nincs új lemez, kihúzzuk ezzel, meg majd a koncerttel, meg a szintén a napokban megjelent új The Claypool Lennon Delirium-albummal. Vagy alszunk még egy évet! LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.

megtekintés     »     primus