2026. 05. 20. 05:12 » beszámoló » U2606
szöveg: Milán Péter
Tudomásom szerint az előzenekarként fellépett hazai Cryptic Remains demós fázisban van, nyilván örömmel vették, hogy meghívást kaptak a két angol zenekart felvonultató koncertre. Az eltérő stílusok megléte alapvetően nem problematikus egy koncerten, természetesen bizonyos határok között, s jegyzem meg ezt azért, mert a Cryptic Remains, legalábbis az általam látottak/hallottak alapján, régi vágású death metalt ad elő, míg a két külhoni csapat sokkal inkább kortárs produkció. A Cryptic Remains hangzása nem volt igazán jónak mondható, de nagy vonalakban lehetett sejteni, mit produkálnak. Mindazonáltal nem lesz könnyű kitűnni a mezőnyből, mert olyan death metalt, amely rigorózusan megmarad a „régi iskola” mellett, rengetegen játszanak. Ugyanakkor semmi sincs kőbe vésve. Szolid bemelegítés volt.
Az angolok közül elsőként fellépő Carcinoma nem sieti el a lemezkiadást, 2014 óta mindössze egyetlen album készült, a 2018-as Labascation. Ezen kívül mindössze egy demó és egy split szerepel a szerény diszkográfiában (utóbbi épp az Abyssal társaságában). A nagylemez egyébként nem rossz, ezt az egyet hallgattam meg előzetesen. A Carcinoma három tagot számlál, ami ennél a zenénél csak elsőre hat különösnek, hiszen, ha belegondolunk, a Bölzer kéttagú. Steve Waldron bőgős és Steve Dean gitáros előtt is állt egy-egy mikrofon, mindketten belerecsegtek a készülékbe. Dean „énekelt” többet, Waldron ritkábban használta mély hörgéseit. A csapat visszafogott show-t adott elő, különösebb látványosságok, érzelemnyilvánítások nélkül, egyszerű pólókban álltak ki a színpadra, nem volt semmilyen image-kellék. Afféle erő-trió-formában prezentálták a vadul kavargó black-death metalt. Disszonanciáktól nem mentes témákat adott elő Dean, de a riffek, szerzemények egyáltalán nem voltak követhetetlenek. Ebben a kielégítő hangzás is segítségünkre volt. A basszus jobban is szólhatott volna, de a tömörítő funkciót ellátta. Egyébként Dean olykor elég érdekes húrlefogó-kombinációkat mutatott be, tehát ezen a területen még igencsak messze van a terem vége. Tisztességes hosszúságú volt a szett, ilyen jellegű, meglehetősen tömény zenéből ennyi pont ideális.
Az Abyssal nem áll nagyon távol a Carcinoma világától, de változatosabb, „megtekertebb”, egyúttal talán valamivel death metalosabb is. E csapatnál beérkeztek a látványelemek, a frontember csuklyában volt, ahogyan a többiek is, azonban ő arcra, fejre tapadó fekete maszkkal lépett ki elénk. Kétlem, hogy kényelmes viselet. Az effajta külsőségek nem ritkák a mai black/death metalban, de az Abyssal megpróbál ennek némi egyedi vonást biztosítani. Az öt ember nem fért el túl könnyen az apró színpadon, de a zenekar kiállásának statikussága jót tett a produkciónak.
Annak ellenére, hogy a basszusgitáros mellett két gitáros állt fel, eleinte elég vékonyan csordogáltak a témák a hangfalakból, ám lassanként normalizálódott, „beállt” a hangzás. Átgondolt, koncepciózus black/death metalt kínál az Abyssal, meglehetősen súlyos, sötét zenét, s a szerzeményeket ambient/zongora/zaj-átkötések választották el egymástól. Már megszoktam, hogy sok mai csapatnál szól valami plusz az élőben használt hangszereken felül, de az Abyssal koncertjén egészen különös volt, hogy az átkötések a felcsendülő metal-tételek alatt sem szűntek meg szólni. Bizarr elegyet képezett a komor black/death-tétel és a párhuzamosan hallható baljós hangulatú zongoradarab. Nem hétköznapi gárda, annyi bizonyos.
Már a legelső pillanatokban feltűnt, hogy a dobos rendkívül profi, kitűnően játszik. Mivel az arcokból semmi sem látszott, el kell hinnem a Metal Archivesnak, hogy Ragnar Sverrisson, az izlandi Helfró tehetséges énekes/dalszerző/ütőse ült a dobok mögött. Kb. egy órai játék után levonultak a színpadról, s a végére a hangzás, a zene és a látványvilág összeállt egy egységes képpé.
LETÖLTÉSAz Underworld magazin 2026/06. számából.
Az új szervezőcsapat, a Heretical Idol jóvoltából komolynak ígérkező csomag érkezett a fővárosba. Kíváncsi voltam, hogy alakul az est, hiszen ilyen jellegű zenekarokhoz ritkán van szerencsénk Magyarországon.
megtekintés » abyssal, carcinoma, cryptic remains, robot
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika