DEVIN TOWNSEND – Az átváltozás szimbóluma

2026. 05. 20. 05:38   »   interjú   »   U2605

szöveg: Gyuricza Tamás Marcell   
»   fotó: Tom Hawkins

Több mint három évtizede kezdődött karrierje legfontosabb alkotásának nevezi a május 29-én megjelenő The Moth című albumát a kanadai multihangszeres énekes-dalszerző Devin Townsend. A szakmában különcnek tartott zenészzseni ezzel is jelzi, hogy nem csupán újabb nagylemezzel jelentkezik, hanem szimfonikus zenészek közreműködésével megalkotott 24 tételes, különleges, grandiózus művel, amelyben személyes indíttatású történetet mesél el. Az új album születésének körülményeiről Gyuricza Tamás Marcell kérdezte Devint. Alaposan megleptél ezzel az albummal, hiszen a The Moth zeneisége nagyon különbözik mindentől, amit hallhattunk tőled eddig. Mondhatjuk azt, hogy a The Moth egy rockopera vagy inkább egy oratórium?  „Ez csak egy újabb album, szerintem nem kell ennél többet belelátni. Minden év, amit átélünk, új tapasztalattal lát el bennünket, amit aztán inspiráció­ként lehet felhasználni az alkotási folyamatok újabb és újabb fejezeteihez. Néhány tapasztalat azonban nagyon is különbözik a többitől, ezért más nyelvezetet igényel, hogy be tudjuk mutatni. Nem tudom elmagyarázni, hogy hogyan történik, vagy miért éppen úgy működik, ahogy, hiszen sohasem gondolkodom azon, hogy az inspirációimat mi módon jelenítsem meg a zenei eszköztár segítségével. Ez egy organikus folyamat. A megérzéseimből indulok ki, és azokból építem fel a dalaimat, de az sosem foglalkoztatott, hogy amikor egy benyomásomat átültetem a zene nyelvére, az hogyan fog szólni, vagy éppen milyen keretrendszerbe illik bele. A The Moth esetében sem gondolkodtam azon, hogy ez egy metal- vagy rockzenei album lesz-e, esetleg egy progresszív zenei alkotás, vagy bármi más, például egy rockopera vagy oratórium, ahogyan arra a kérdésed irányult. Mivel egy zavaros időszak van mögöttem, ez eléggé rányomta a bélyegét az új albumomra is. Én úgy mondanám, hogy a The Moth nem tartozik a szokványos Devin Townsend-albumok közé, de te nyugodtan nevezd csak annak, aminek akarod.” Eddig is nagyon széles zenei spektrumon, de többnyire azért mégiscsak a metal műfaján belül mozogtál. A The Moth viszont kilép ebből a keretrendszerből. Mondhatjuk, hogy elhagytad a komfortzónádat, amikor ezt a művet alkottad?  „Igen, abszolút így történt. Az elmúlt pár évben különböző okok miatt teljesen el kellett hagynom a komfortzónámat, s a The Moth éppen ezt a helyzetet mutatja be. Arról szól, hogy talán félsz kilépni a komfortzónádból, mert tartasz attól, hogy mit fognak majd az emberek gondolni. Valójában tehát nem a The Moth miatt léptem ki belőle, hanem azért változtattam a zenémen, mert az életem nagyon nehéz és komplikált lett. A komfortzónámból tehát mint emberi lény léptem ki, és ezt követték a zenei változások. Emberként, humán entitásként változott meg az életem, ami hatással volt a művészi kifejezőkészségemre. A zene mellékterméke annak, hogy mi zajlik jelenleg az életemben. Már utaltam rá, hogy az elmúlt néhány évem igazi őrület volt. Különösebben nem akarok beszélni, ezért egyszerűen csak el kell, hogy hidd nekem, hogy valóban így történt. Ez egy előre nem látható folyamat volt, amit nem lehetett tervezni, és nem lehetett megjósolni sem, egyszerűen csak megtörtént.” Ezek szerint magánéleti problémák eredménye a The Moth? „Tulajdonképpen igen, de a dolgok, amikkel problémáim voltak az életben, nem mint a magánéleti bajaim egyenes kivetülései jelentek meg a zenében. Mondhatnám azt is, hogy amivel bajom van a zenei életben, az nem feltétlenül adódik azokból a magánéleti problémáimból, amikkel az elmúlt évek során szembe kellett néznem. Azért a kettő valamilyen szinten mégiscsak hatással van egymásra. Mint a kapcsolataink a szüleinkkel vagy a gyerekeinkkel, ezekben mindig vannak hirtelen, váratlanul felbukkanó nehézségek, amiket meg kell oldanunk. Miközben én ezeket a helyzeteket kezelem, mindig kapok inspirációt ahhoz, hogy alkossak. Ez az album ezekből a magánéleti problémák által ihletett benyomásokból született. Engem is meglep, talán még jobban is, mint másokat, hogy mi lett a végeredmény. Amikor a The Moth elkészült, és végighallgattam, akkor nekem is az volt az első reakcióm, hogy »hűha, ez meg micsoda!?« De aztán úgy voltam vele, hogy b*ssza meg, ez történt.”

Hogyan készül egy ilyen komplex zenei alkotás? Ha jól gondolom, itt nem lehet csupán egymás után sorba rakni a dalokat, eleve teljes műben kell gondolkodni. Igazam van? „Mindenképpen. Egy ilyen zenei projektet, mint amilyen a The Moth már logisztikai szinten is elég nehéz összerakni. Túl sok szálon fut a történet, túl sok leágazása van, és ilyenkor nagyon kell figyelni arra, hogy ne legyen benne logikai törés. Olyan ez, mint amikor egyedül gondolkodsz egy csomó másik ember helyett. Próbálod őket az elmédben egy oldalra terelni, hogy kommunikáljanak egymással. Nos, egy ilyen mű esetében, mint a The Moth, ugyanez történik az alkotás során. A történet szálait olyan szinten kell az elmédben kezelned, hogy folyamatosan ott legyen közöttük a kapcsolat, miközben komponálod a zenét, írod a szövegeket. Ez technikailag is nagyon fárasztó, de én élvezem ezeket a kihívásokat, és szerintem jó is vagyok benne. Engem, mint művészt kifejezetten inspirál, ha bonyolult feladatokat kell megoldanom. Kicsit olyan ez, mint maga az élet, ami folyamatosan új kihívások elé állít bennünket, s miközben egy adott problémát megoldasz, közben figyelned kell arra is, hogy annak milyen hatása lesz más dolgokra. Nos, a zeneszerzés is így működik. Amikor összeáll a fejedben egy történet, elkezded azt felépíteni, megtölteni tartalommal. Előszeded a demókat, megnézed, hogy melyik dalok illenek az adott részhez. Narrációkat készítesz, kitöltöd az üres részeket, behozol mellékszálakat, amelyek aztán a tematika szempontjából még izgalmasabbá teszik a sztorit. Nagyon nehéz szavakkal elmondani mindezt, de talán érted, hogy miről beszélek. De ami talán a legfontosabb, ahhoz, hogy egy komplex művet elkészíts, neked is egy komplex embernek kell lenned.” (nevet) A The Moth album hangszerelése klasszikus zeneszerzői ismereteket feltételez. Magad végezted el ezt a feladatot, vagy bevontál másokat is?  „A teljes munkába sokakat vontam be, mert egyedül biztosan nem tudtam volna megoldani. Én tényleg ontom magamból az ötleteket, de a legtöbbjüket egyedül biztosan nem lennék képes megvalósítani. Én egész nap a dolgozószobámban ülök, most is itt vagyok, miközben veled beszélgetek, és egyre csak ötletelek. Ám ahhoz, hogy ezekből az elképzelésekből egy jó zenekari album készüljön, vagy mondjuk egy opera, szükségem van segítségre. Ezt már elég régen felismertem, s nem félek attól, hogy segítséget kérjek. Korábban persze nem így volt. Régen egy arrogáns p*cs voltam, aki elhitte önmagáról, hogy mindent meg tud csinálni egyedül, miközben csak egy csomó időt és pénzt b*sztam el feleslegesen. Én a saját káromon tanultam meg, hogy mit kell tennem ahhoz, ha valóban jó albumokat szeretnék készíteni. Például próbálom megkeresni azokat az embereket, akik az ötleteimet képesek lefordítani a zene nyelvére. A The Moth esetében erre még inkább szükség volt, hiszen a szimfonikus hangszereléshez nem értek. Ezért felbéreltem olyan embereket, akik profi módon megoldották mindezt helyettem. Ezzel persze magamat is olyan helyzetbe hoztam, hogy még komolyabban kellett vennem a munkát. Ha profi zenészekkel dolgozol, akkor nem szórakozhatsz összevissza.” (nevet) „Én nem tudok időt fecsérelni arra, hogy akár csak egyszer átgondoljam, mit fognak az emberek szólni ahhoz, amin éppen dolgozom.” Mit gondolsz, a metalosok mit szólnak majd ehhez az albumhoz? Szeretni fogják? „Őszinte választ vársz? Nos, nem hiszem. (nevet) De ez nem is fontos. Az élet minden évben mást és mást kínál nekem, most úgy hozta a sors, hogy ez volt az, amit csinálnom kellett. Nézd, én nem tudok időt fecsérelni arra, hogy akár csak egyszer átgondoljam, mit fognak az emberek szólni ahhoz, amin éppen dolgozom. Nem fogok azon rágódni, hogy szeretni vagy éppen utálni fogják-e az újabb albumomat. Persze, szerencsésnek mondhatom magam, mivel nagyon sok az olyan követőm vagy rajongóm, akik éppen azért hallgatják a zenéimet, mert imádják, hogy kiszámíthatatlan, nem látják előre, hogy mikor mivel jelentkezem. S persze az is fontos, hogy az én albumaim nincsenek tele olyan kommersz sz*rokkal, amiket bárhol máshol megkaphatnak. Én mindig azt csinálom, amiről adott pillanatban azt érzem, hogy tennem kell. Én is metalos vagyok, s mint ilyen, remélem, hogy valamikor fogok még igazi metalalbumot írni, de amíg nem érzek rá késztetést, addig mással foglalkozom. Közben pedig abban reménykedem, hogy az embereknek tetszenek az olyan albumok is, mint a The Moth. Ha pedig mégsem így lesz, azzal sem tudok mit tenni.” A kiadó által küldött albumismertetőben többek között az olvasható, hogy a The Moth az igazi önmagunk elfogadásáról szól. Mit kell ezen értenünk? „Valami olyasmit, hogy a magad elfogadása azt is jelenti, hogy a személyiséged azon részét is elfogadod, ami mások számára annyira nem kedvező. Ha a saját életemből veszem a példát, akkor az egyik dolog, amivel a legtöbbet szenvedtem, az volt, hogy szerettem volna mindenkinek a kedvében járni, mindenkit ki akartam elégíteni. Beleléptem egy csapdába, ahhoz kötöttem a saját boldogságomat, hogy vajon tetszett-e az embereknek, amit csináltam. Egy hamis képet alakítottam ki önmagamról. Azt hittem, attól leszek majd boldog, ha az emberek szeretni fogják a zenémet. De ez valójában nem így van. Önmagad elfogadása akkor valósul meg teljes körűen, ha beismered, van úgy, hogy olyasmit mondasz vagy teszel, ami nem tetszik másoknak. Nem értik meg, nem fogják fel. Én nagyon sokáig féltem ettől. Szorongásaim voltak amiatt, hogy mi van, ha bolondnak néznek. Nem akartam, hogy bolond legyek mások szemében. Ezért néha nem is azt írtam, amiről valójában úgy éreztem, hogy írnom kellene. A The Moth egy olyan mű, aminek a megírása során végig a szabad akaratom érvényesült.” A The Moth sztorijában tehát benne van a saját életed is? „Száz százalékban. Ugyanúgy, mint ahogyan benne volt a PowerNerdben, az Empathban, az Alien albumban, vagy a Ziltoid lemezekben. Lényegében majdnem mindegyikben, amit eddig készítettem. A The Moth, mint történet, valójában az én életemet meséli el.” Ezek alapján mondhatjuk azt is, hogy a The Moth, vagyis A moly valójában Devin Townsend szimbóluma?  „Szerintem eléggé egyértelmű metafora az átváltozáshoz, szóval igen. Egy hernyó, amiből molylepke lesz. Ennél egyértelműbb szimbólumot szerintem nem lehetne találni a változáshoz. Ezt a változást nagyon sokféleképpen élheted át, attól függően, hogy honnan nézed, vagy éppen kivel, mivel kapcsolatban történnek változások. Megváltozik a tested, kiköltöznek a gyerekeid a családi fészekből, véget ér egy kapcsolatod, vagy elveszíted a szeretteid egyikét. Bármit beleláthatsz egy moly átváltozásába.” Az albumismertetőben az is szerepelt, hogy a The Moth ötlete már nagyon régen megszületett. Ha valóban így volt, akkor miért kellett rá ennyit várni? Időd nem volt eddig rá, féltél egy ilyen különleges zenei művel jelentkezni, vagy egészen eddig dolgoztál a részleteken, s tényleg csak mostanra készült el? „Ez mind igaz valamilyen szinten. Szerintem szükséges elég idő ahhoz, hogy teljesen összeálljon egy ilyen komplex történet. Nekem folyamatosan motoszkálnak az ötletek az elmémben, most is több olyan sztorin gondolkodom, amiből egyszer talán lesz még valami. Sosincs olyan, hogy csupán egyetlen dologra összpontosítok. Nagyon sok olyan ötletem van, amik évek múlva öltenek testet, amikből csak később lesznek dalok vagy albumok. Ezek az ötletek folyamatosan érlelődnek. Ha egy gondolat jónak tűnik, akkor az nem vész el, épp ellenkezőleg. Ahogy halad az idő, úgy válik egyre konkrétabbá. Olyan ez, mint egy osztriga gyöngye. A homok éveken keresztül forgolódik az osztrigában, mire gyöngy lesz belőle. Az én ötleteim is ilyenek, kell nekik az idő, hogy megérjenek. Hogy a homokból igazgyönggyé, a hernyóból lepkévé váljanak. Amíg ez meg nem történik, addig nem is beszélek róla senkinek. Ha majd úgy érzem, hogy a homok gyönggyé alakult, csak akkor veszem elő, és akkor mutatom meg a zenekarom tagjainak. A The Moth alapötlete valóban régi, de ahhoz, hogy megérjen bennem, szükség volt arra, hogy a magánéletemben megtörténjen egy és más. Az eddigi karrierem során elég sok albumom jelent meg, ezért tűnhet úgy, hogy gyorsan dolgozom. Valójában azonban nem szeretek siettetni semmit. Az ötleteim jelentős része évek alatt ölt testet. Van például egy másik szimfonikus ötletem is, amin szintén évek óta dolgozom már, de még mindig nem érzem úgy, hogy eljött volna az ideje. Tudom, hogy mi lesz a témája, de annyira még nem érzem közel magamhoz, hogy nekikezdjek kidolgozni. Én mindig az intuícióimban hiszek. Azt gondolom, a megérzéseim többet tudnak, mint amire az értelmem képes. Közel sem vagyok olyan okos, hogy csak az elmémre hagyatkozzam, szükségem van az intuícióimra is. A megérzéseim pedig mindig jelzik, hogy mikor kell egy adott ötletet kidolgoznom.” A Spotify-korszakban vannak még olyanok, akik egy ilyen hosszú művet végighallgatnak? „Lehet, hogy te nem hiszel benne, de én igen. Ha nem így lenne, eleve vesztes pozícióból indulnék. Az életben az a legfontosabb, hogy mindig azt csináld, amit te fontosnak tartasz. Ha nem hinnék abban, hogy vannak emberek, akik igenis végighallgatnak teljes albumokat, akkor vajon miért készítenék olyan lemezeket, mint a The Moth? Ha nem érzem úgy, hogy karriert tudok teremteni a zenében, akkor nem is lesz sikerem. Egyébként nem tudom, hogy mit hallgatnak az emberek, de nem azért, mert nem érdekel, hanem azért mert egyszerűen soha nem merült fel bennem ez a kérdés. Ha mégis foglalkoznék ilyesmivel, akkor lehet, hogy teljesen másfajta művész lennék.” Beszéljünk egy picit a közreműködő zenészekről is. A 2022-es Lightwork album után újra együtt dolgoztál Anneke van Giersbergennel, aki számos lemezeden szerepelt már, s ha jól tudom, Steve Vainak is van valami köze a The Moth albumhoz… „A The Moth kikényszerített belőlem egy olyan dolgot, ami már nem nagyon létezett benne. Azt, hogy lezárjam életem egyes fejezeteit. Steve bevonása az album munkálataiba például ilyen. Úgy éreztem, hogy volna még mit mondanunk egymásnak, és ezt a The Moth album kapcsán meg is tudjuk tenni. Anneke más, vele nagyon sokat dolgoztam együtt, ő mindig ott volt nekem. Egy nagyon meghatározó személyiség a múltamból. De vannak új kapcsolatok is, amik szintén befolyásolták az életemet.” Anneke holland, a zenekari részeket szintén holland szimfonikusukkal vetted fel, és a The Moth ősbemutatója is Hollandiában volt, még tavaly márciusban. Van ennek bármi jelentősége? „Nincs. A The Moth nem holland projekt, bár az említett személyek révén kétségkívül van egy holland kapcsolata. De azt sem mondanám, hogy kanadai projekt lenne, csak azért, mert kanadai vagyok. A világ nagyon sok pontjáról vannak benne emberek, de ez sem volt szándékos. Nem azért hívtam angol, amerikai, holland, finn vagy kínai közreműködőt, hogy adott országban kelendőbb legyen az album, egyszerűen csak így sikerült.” Apropó, Kína. Az albumon közreműködők közül Lynn Wu neve tűnik kevésbé ismertnek. Kicsoda ő, és hol találtál rá? „Egy OU nevű kínai progresszív metal zenekarban énekel. Onnan van vele kapcsolatom, hogy az előző nagylemezüket én kevertem, és a következőt is én fogom. Eredetileg nem is rá gondoltam, hanem egy másik énekesnőt szemeltem ki erre a feladatra, de ő nem tudta vállalni. Ekkor jutott eszembe Lynn, és mivel vele kapcsolatban jó tapasztalataim voltak már, úgy voltam vele, hogy miért is ne őt kérjem fel.” Eddig mindösszesen két alkalommal, két egymást követő koncerten adtátok elő a The Moth album teljes anyagát. Szándékodban áll további helyszíneken is színpadra vinni ezt a művet? „Miért ne? A tavalyi hollandiai koncertekre nemcsak azért volt szükség, hogy bemutassuk az embereknek a The Mothot, magát az albumot is ott vettük fel. Ha az emberek akarják még élőben hallani, akkor szívesen megteszem újra, de ha nem, azzal sincs baj.” A The Moth megjelenése után mi lesz a következő projekt, amit várhatunk tőled?  „Ó, legalább 10-15 olyan dolog van, amin éppen dolgozom. (nevet) Hogy mi lesz közülük a következő, ami megjelenik? Nem merem biztosan állítani, de van egy űrhajós tematikájú projektem, amin már szintén dolgozom egy ideje, talán az. Persze, ha mégsem így lesz, a következő beszélgetésünk során ne kérd számon rajtam, kérlek!” (nevet) TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     devin townsend