2026. 05. 20. 14:15 » kritika » U2606
kiadó: Konkrét Könyvek
»
szöveg: György Zoltán
Hosszú utat járt be Dudich Ákos új képregénye, mire kézbe tudtuk venni. Bő két éve jött a hír, hogy a Faith No More és a Beastie Boys karrierjét bemutató kötetek után érkezik a harmadik, íróként jegyzett képregény. Rajzolónak ismét egy új embert kért fel, aki nem kisebb név volt, mint Gauder Áron, akinek a Nyócker! és a Kojot négy lelke című filmet is köszönhetjük. Áron az animációs vonalról jött, tudtommal képregényes kreditje nincs, de a rajzok, amiket akkoriban közzétettek, több mint meggyőzőek voltak. Aztán teltek a hónapok, évek, képregény sehol... (Ezeknek a miértjeire most nem térnék ki, olvassátok el inkább az Ákossal készült interjúnkat a júniusi számban.) A projektet végül a Kopáriával megismert Metz Ferenc mentette meg, és bizton állítom, jó választás volt az új rajzoló. Az, hogy egy történetet többen rajzolnak, nyugaton bevált folyamat, itthon is tudunk rá jó példákat (pl. Busók), ráadásul Feri és Áron rajzstílusa, hangulati elemei hasonlítanak egymásra, egy pillanatig sem okoz törést a váltás. A 71 oldalas sztoriból Áron végül 23 oldalt rajzolt meg, Feri pedig épp a fordulóponton, a Sehnsucht album megjelenése után vette át a stafétát. A Rammstein itt ért el a világhírnév kapujába, így, ha nem ismernénk ez előzményeket, még akár tudatos döntésnek is nevezhetnénk a rajzolóváltást. Áron kicsit játékosabb stílusa jól illik a tagok fiatalkorát bemutató oldalakhoz és a korai évekhez, Feri feszesebb, horrorisztikusabb világa jól reprezentálja az ezután jövő eseményeket. Fekete-fehér a képregény és különösen Ferinél dominál nagyon a fény/árnyék hatás, sokszor Frizt Lang expresszionista világát megidézve. Viszont mindez mit sem érne Ákos remek forgatókönyve nélkül. Csakúgy, mint az előző két képregénynél, sikerült remek arányérzékkel keverni a száraz tényeket a kis színes sztorikkal, és mindezt vizuálisan is megjeleníteni. Élmény elmerülni egy-egy oldalban, amiken sokszor köszönnek vissza ismert elemek, lemezborítók – ezek közé be-beszúrva kapjuk a rövid, de hatásos mondatokat. Sikerült a dinamikát, ami olyannyira a sajátja a Rammstein zenéjének, a forgatókönyvben és a rajzokban is megteremteni. Mint már írtam, a történet egészen a tagok gyerekkorától indul, és egészen napjainkig tart, túlmutatva az anyazenekaron, kivesézve a mellékprojekteket (Lindemann, Emigrate) és az egyéb munkáikat. Ha nagyon bele akarnék kötni, Flake vicces szólóprojektjét legalább egy képkocka erejéig én megemlítettem volna, de ez már tényleg csak szőrözésnek hat. Cserébe viszont kapunk olyan érdekes kikacsintásokat, mint pl. amikor Freud vagy Csernus doki elemzi a Rammstein-jelenséget. Sőt kordokumentumnak sem utolsó az anyag, különösen a korai éveknél nem egyszer betekintést nyerünk az NDK-s, így a vasfüggöny mögötti életbe. Mindent egybevetve, nagyon kellemes meglepetés a képregény, ami nem csak nálunk, de világszinten is bármikor megállná a helyét, különösen úgy, hogy – tudtommal – nem létezik még ilyen a zenekarról. Rajongóknak kötelező, de annak is jó felzárkóztató, aki most ismerkedik a banda világával. Megkockáztatom, önálló képregényként is megállja a helyét a zenekar ismerete nélkül, így Rammstein-szűz képregénygyűjtők is bátran tehetnek vele egy próbát, megéri! LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.
https://konkretkonyvek.com/termek/rammstein-circus-germanicus/
megtekintés » képregény, rammstein, dudich ákos, gauder áron, metz ferenc, könyvjelző
Metz Ferenc:
Kopária – I. könyv:
Háromszorosan
Aki ismer tudja, hogy a magyar képregények nagy barátja és támogatója vagyok, talán pont ezért sokkal kritikusabb is vagyok ezekkel, mint az átlag amerikai szuperhős vonallal. Számtalanszor találkozok olyan füzetekkel, amiknek csak egy külső szem, egy szerkesztő kellene, hogy siker...
kritika
Szalay Kristóf–Márok Attila:
Tabulas Rasa – Végtelenbe zárva
A Budapest Comic Con egyik nagy pozitívuma, hogy kiemelten foglalkoznak a magyar képregényesekkel, széleskörű bemutatkozást biztosítva, és ezt egyre több alkotó ki is használja. Soha ennyi új képregény nem jelent még meg a rendezvényre, mint most, és ezek közül is toronymagasa...
kritika
Livingstone–Green:
Magic Realms – Varázsbirodalmak / A Fighting Fantasy képi világa
Legutóbb a Chez Kane recenziómban gondolkodtam el rajta, mennyire visszatértek a ’80-as évek, de ez nem csak a zenében mutatkozik meg. A Stranger Thingsnek olyan nagy hatása volt napjaink geek kultúrájára, amire senki nem számított, visszahozva számtalan elfelejtett filmet, könyve...
kritika
B. M. Bendis–M. Bagley:
Újvilág Pókember I/1.
Az ezredforduló újságosstandjai elképzelhetetlenek voltak a félig fotótechnikára, félig digitális grafikára épülő Pókember-borítók nélkül, hiszen a Semic utolsó sikerszériája az Ultimate-univerzumot meghonosító Újvilág Pókember magyarországi kiadása volt. A kilencven...
kritika