NEDGRAVD: Ascension

2026. 05. 21. 06:18   »   kritika   »   U2606

kiadó: Headsplit Records   
»   szöveg: Bali Dávid

Oslóban épp egy nemzedékváltás első lépéseit láthatjuk az extrém zenében. Ahogy tavaly a Gloombound bemutatkozása a kilencvenes évek death/doom örökségére építette fel álomszerű, monolitikus hangzását, úgy most a Nedgravd az OSDM újrafelfedezésének kellős közepén mutat irányt debütáló nagylemezével. És amíg más, pályakezdő zenekarok jellemzően az Obituary dalai alapján tanultak riffeket írni, addig a Nedgravd a korai Absu, az Infester egyetlen nagylemeze, valamint az Autopsy és az Incantation hatására igyekszik újra fenyegetővé tenni a hagyományőrző death metalt. És őszintén mondom, sikerül is nekik. Az Ascension arra az időszakra játszik rá, amikor az extrém zene mindenféle megfelelési kényszer nélkül egyszerre lehetett színtisztán baljóslatú és radikális. Ennek köszönhetően a Nedgravd arculatának központi szervezőereje az, hogy a bemutatkozó album mennyire torzan szólal meg. A cizellálatlan, zajos hangfelvételen jól kivehetőek az egymásba örvénylő gitárszólamok és az Autopsy középtempóira építő verzék is, de az énekes-basszusgitáros T. K. Torbo mélyen hörgő orgánuma az, ami igazán megkülönbözteti a zenekart a többi trónkövetelőtől. A Nedgravd ugyanis a maga nemében meglehetősen egydimenziós produkció, a megteremtett atmoszféra viszont így is épp annyira hatásos, amennyire az okkult témaválasztásaival kacérkodik. Ráadásul az alkalmi dungeon szintitémák és filmbejátszások (Ördögűző 3., A tolvaj és a suszter) ellenére sem válik az összkép bazárivá vagy teátrálissá. A hatszámos felvételen elsőre riasztóan hangozhat, hogy a dalok játékideje hat és nyolc perc közé tehető, de a zene annyira magával ragadó, hogy ez igazából fel sem tűnik. Persze a Nedgravd karakteréhez az is hozzátartozik, hogy ezek a szerzemények a maguk nyerseségében nem kínálnak a hangulatteremtésen felül azonnali kapaszkodót. A korai Morbid Angelt idéző riffek, amelyekben az örvénylő, szélvészgyors módon lefelé pengetett témák folyamatosságát az ének- és dobtémák törik meg, jól működnek a szintetizátoros bontásokkal és átvezetésekkel. Mindemellett az Ascension lemezélményként is koherens egység – a megalakulástól kezdve volt is hat éve a tagoknak összegyúrni az anyagot –, másfelől hallhatóan tudatos szerzői döntések eredményezték azt, hogy ennyire ocsmány és riasztó lett a végeredmény. A Nedgravd egy eleve végletes hangzásvilág veszélyes mezsgyéjén érzi jól magát, és a fiatal zenekar olyan bemutatkozást tett le az asztalra, amiről idén még sokat fognak beszélni az undergroundban. Nem lesz a szélesebb közönség kedvence, nem is érzem feltétlenül hozzáférhetőnek az összhatást, de abban biztos vagyok, hogy az oslói zenekar debütalbuma nélkül nem lehet majd elmesélni az idei évet. Ilyen produkciók hallatán optimistán tekinthetünk arra, hogy a death metal fiatalok általi újrafelfedezése még milyen friss lemezeket tartogathat a szubkultúrának a jövőben. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.

megtekintés     »     nedgravd