RED SWAMP: Peace And Hate

2026. 05. 31. 08:14   »   kritika   »   U2606

kiadó: szerzői kiadás   
»   szöveg: Kovács Péter

A 2015-ben alakult Red Swamp többször felbukkant a radaromon, kóstolgattuk egymást egy ideje, de az első dal, ami tényleg megfogott az a Born To Bleed volt pár éve. A több mint hatperces dalóriás olyan rétegzettséget, kiszámít­hatlanságot és fogósságot tartalmazott, hogy az ismétlés gombra került elég hosszú időre. Aztán tavaly következett a politikai utalásokkal átszőtt Takarodó, amitől a szemöldököm felugrott a plafonig. Magyar szöveg a Swamptól??? Az igen! Bátor, és jó! És végül idén januárban a Stage­diving Fesztiválon láttam a koncertjüket, ahonnan nem tudtam elszakadni. Amit az agyig pakolt Dürer kisteremben láttam az egy olyan banda volt, amely bármelyik klubban megállná a helyét a világban. Letisztult hangzáskép, érthető énekdallamok, mosolygós kiállás és súlyos zene. Előosztályú és egyedi mocsármetal! És hogy miből áll a Swamp? Az utóbbi években a sludge mellé érkeztek Lamb Of God-, Tool-, Gojira-hatások, meg egy beskatulyázhatatlan epikusság, ahol már nem a vadul búgó groove-ok a legfontosabb jellemzők, hanem a dal szövete egészében – na meg az, hogy hogyan tudja üvölteni az emberekkel a szövegeket Greg. Apropó az alapító atyák, Kovács Gergő (alias Amerika hangja), Szabó Sanyika mellé érkezett Csóka Laci, aki Vörös Attila modern kiadása. Kezében van minden, amit tudni kell a gitározásról, és van saját stílusa is. Gazsi Máténak Farkas Zsombor cipőjét kellett felvenni, de úgy tűnik, hogy pont jó lesz neki. Zsombi egyébként amellett, hogy az ország egyik legjobb dobosa (lásd még Platon Karataev, Icenap stb.), a soundért is felelt, ami jelentős mértékben tett hozzá a lemez értékeihez. De nézzük a Peace And Hate-et! A korábban megismert számok mellé érkező újabb négyessel kerek egészt alkot a korong. Extra csavar a sztoriban, hogy még egy magyar nyelvű dal is született, Utolér címmel. A borongós intróval induló, majd a Magyar Közút legminőségibb betonozásait is felülmúló zenei alapra egy életigenlő, az életről számadást készítő szöveg került. A legjobb az egészben, hogy a kétféle nyelvhasználat mellett is kimondottan egységes a kép. És talán ez a legjobb a PAH-ban, bár kicsikét Achilles-ínja is. Ha valaki nagyon azonos koncepcióban gondolkodik egy anyagon, akkor könnyen lehet, hogy az eszköztár szűkössége miatt egyhangúvá válik a dolog. Szerencsére itt nem ez történik, de kicsit nehéz volt belekapaszkodni a lemezbe az első pár hallgatáskor. És pont ebben az átbillenésben tudnak segíteni a magyar dalok – na meg ha valaki a zene hallgatása mellé a szövegeket is olvassa. Biztos vagyok, hogy a Peace And Hate elő fog kerülni a kocsiban, hogyha itthoni metalt akarok hallgatni a közeljövőben. Úgyhogy, ha valaki meglátna a 11-es úton, ahogy ütöm a Ford tetejét és üvölt a Swamp, az nem véletlen! ××× „A Peace and Hate nagyon más, mint ami a Red Swamp eddig volt, s nem azért, mert felbukkant néhány magyar nyelvű dal. Ez egy stílusok felett álló, változatos, sokszínű, izgalmas, kreatív ötlethalmaz. Szinte biztos, hogy 2026 egyik legjobb hazai albuma.” – Gyuricza Ferenc / 9 pont „Headbangparádé. Hol modern Alice in Chains-hangulat kúszik be, hol egy masszív Gojira-féle zúzás, csak épp telepakolva olyan magyar fűszerrel, amitől nekem sokszor még karakteresebben hat. Nagyon ízesek a szólók is, és mellé nagyon brutálisan meg is szólal. Jelenleg a Gravity, az I Am The Sun és a Takarodó viszi, de érzem, még jó ideig rotációban fog maradni az egész lemez.” – Valachi Samu / 9 pont

megtekintés     »     red swamp