Thrash of The Titans: Thrash Attack / Atomic – Ózd, Civil Ház

2026. 06. 01. 15:09   »   beszámoló   »   U2607

szöveg és fotó: György Zoltán

Északkelet-Magyarország mindig is jól el volt látva a thrash-utánpótlással, és nincs ez máshogy most sem. Ózd egyébként is afféle zenei gócpont lett mostanában, nagyrészt köszönhető ez annak az egyesületnek is, aminek a Remorse-dobos Oláh Kálmán a vezetője. A Tehetséges Fiatalokért Zenei Egyesület támogatja a feltörekvő ifjú zenészeket, próbatermet, technikát és fellépési lehetőséget biztosítva a helyi Civil Ház klubjában. Itt került megrendezésre az a helyi Thrash of The Titans buli is, aminek a B-A-Z Area Thrash Metal legnevesebb képviselői léptek fel. Hangzatos címek? Nem véletlen, de megérdemeltem, olyan vén metalrókák vonultak fel itt ma este, akik 30-40 éve tolják a thrash metal szekerét, szóval nekik ez jár! Kezdjük a szomorú részével. Az estre meghirdetett Mytra-koncert sajnos betegség miatt elmaradt. Pedig nagyon vártam, sosem láttam még élőben Hocza Robi csapatát, pedig a lemezeiket igazi unikumnak tartom a hazai metalfelhozatalban, fantasztikus anyagok. Későn, bőven 10 óra után kezdődött az első koncert, de legalább volt idő évek óta nem látott barátokkal beszélgetni. Aztán ezek a barátok nagyrészt fel is mentek a színpadra, mert a nyitó Thrash Attack egy igazi szupergrupp, ahol a tagság nagyrészt a Remorse zenészein alapul, betöltendő az űrt, amíg a csapat szünetel. Igazi örömzene ez, szinte nem is koncert, hanem egy thrashesszencia. A csapat csak feldolgozásokat játszik, nem is akárkiktől: Exodus, Annihilator, Metallica, Death, Megadeth, Slayer, Testament, Kreator. Sajnos a technika és a hangerő nem nekik kedvezett ma este, de még így is átjött micsoda tehetségekkel van tele a banda. Oláh Kálmánt mindig is a magyar Dave Lombardónak tartottam, Szabó Peti mesébe illő basszusával kiegészítve iszonyat alapokat toltak. Ráczkevi “Paresz“ Imre (szintén a Remorse-ból lehet ismerős) nagyon jó frontember, elsősorban a Slayer- és a Kreator-dalok feküdtek neki nagyon. A két gitáros meg maga a csoda, a magyar Mustaine–Friedman páros: a mytrás Hocza Robi és egy ifjú titán, Koszta Erik. Érdemes ezt a nevet megjegyezni, biztos, hogy sokat fogunk még hallani róla!

Úgy alakult, hogy rövid időn belül másodszor látom az Atomicot, amit persze egy cseppet sem bánok, jóból sosem árt meg a sok! Köszönhető ez elsősorban Szabó Peti barátomnak, aki továbbra is kisegíti a csapatot basszusfronton, amíg Gyurcsán Szabi vissza nem tér. A hangerő még mindig bődületesen hangos volt, így kicsit összefolytak a számok, de ez továbbra se vont le semmit a dalok és az előadás értékéből. Szilágy Tomi és csapata ezt is, és így is tökéletesen megoldották. Csak ismételni tudom magam a legutóbbi S8-as buli kapcsán leírtakkal: bámulatos és példa értékű az a tűz és lendület, ahogy ez a több mint negyvenéves csapat a színpadon áll és játszik. Nem számít, ha kevesen vannak, nem számít, ha sántít a hangosítás, Tomiék akkor is olyan profin, olyan vehemenciával játszanak, hogy maximális élményt nyújtsanak annak, aki megtiszteli őket azzal, hogy elmennek a showra. A koncert gerince a 2022-es harmadik album, a Hate Transplant dalira épültek, a Devil Race / Hate Transplant / Digital Tumor hármasa most is nagyot ütött, de a kedvencem továbbra is Separate Ways, az industrialízű második albumról. Voivodos alapok, prongos gitár és ének…, ha ez a dal pár ezer kilométerrel nyugatabbra születik, akkor most a legnagyobbak közt emlegetnénk! A Headbangelek már a közelgő új albumot vetíti elénk, magyar nyelvű szövegével igazi koncertfavorit – egyszerű, de hatásos szövegével simán lehet a banda himnusza. A Mytra helyett végül a Zord játszott utolsónak, viszont mire a csapat a színpadra lépett sajnos már hajnali egy is elmúlt, és rám még várt egy órányi vezetés. Ezúton is elnézést a csapattól, de ahogy Perényi Denivel búcsúzóul meg is beszéltük, lesz még bőven alkalmunk pótolni. Az Underworld magazin 2026/07. számából.

megtekintés     »     atomic, Thrash Attack