BLACK VEIL BRIDES: Vindicate

2026. 06. 02. 06:19   »   kritika   »   U2606

kiadó: Spinefarm Records   
»   szöveg: György Zoltán

Valahol az emón túl, de még a metalcore-on innen robbant be bő 15 éve a csapat, és szerintem nem vagyok azzal egyedül, hogy elsősorban a stílusidegen külsőségekkel hívták fel magukra a figyelmemet. Totálisan a korai Mötley Crüe fazonját hozták, és szórakoztató volt mennyire nem volt ez összehangban a zenéjükkel, ami valahol félúton volt a My Chemical Romance és Korn között. Nem volt rossz a banda, sőt Andy Biersack torkát kifejezetten szerettem, de mivel nem az én világom, el is váltak útjaink. Aztán nem is olyan régen belefutom az American Satan című filmbe (és folytatásába a Paradise City sorozatba) aminek nagyon rákattantam a soundtrackjára. A filmben Biersack a The Relentless nevű zenekar énekesét alakítja, és egyrészt nagyon meggyőző a siker kapujában álló banda vezetőjeként, másrészt tényleg annyira jó kis dalokat csináltak a filmhez, hogy mikor láttam, hogy jön az új Black Veil Brides-album, elkezdtem várni és kicsit fel is hoztam magam a kimaradt lemezekből. Leszögezem, ha választani kéne, sokkal inkább a The Relentless mellett tenném le a voksom (a fiktív zenekarnak egyébként két lemeze is kijött), de Biersack van annyira karizmatikus frontember, hogy simán elviszi a hátán a BVB-t, így ez a lemez is okozott pár kellemes meglepetést. A már említett két banda hatása még mindig tetten érhető, de itt van természetesen a Bring Me The Horizon metalcore-ja is, sőt annyira erős sokszor a filmzeneszerű teátrális pillanat is, hogy a Muse is eszünkbe jut (pl. a Purgatory vagy a Grace hallatán). Mindezek az elemek egy egész kellemes mixet eredményeznek, ami távolról sem egyedi, de abszolút szórakoztató, sőt, Biersack éneke kicsit még ki is emeli a bandát és lemezüket a színtér sok, egy kaptafára készült albuma közül. A Vindicate már a hetedik stúdiólemeze a csapatnak, amit egy nagyobb, ötéves szünet alatt hoztak össze. Saját elmondásuk alapján a főtéma a bosszú, az önbíráskodás, amire a címadó dallal máris önigazolást (Vindicate) keresnek. Az erotikától sem mentes klippel megtámogatott dal a hozzácsapott intróval akár a lemez esszenciája is lehet, igazolva a fentebb említett hatások összességét. Abszolút nem rossz kezdés és a hangulat ki is tart a lemez végéig, bár néha be-becsúszik egy kis üresjárat is. Van viszont több kiemelkedő dal is, ilyen pl. a Bleeders, amit elsőre furcsáltam, hogy felkerült a lemezre, hiszen egy közel kétéves dalról beszélünk. Ennek ellenére úgy témára, mint hangzásra abszolút belesimul az album dalai közé, megtalálta a helyét a dalok közt. (Érdemes egyébként ennek is rákeresni a klipjére, egy nagyon kellemes Sweeney Todd parafrázist kapunk.) Jól eltalált a Hallelujah központi témája, valóban mintha egy metalimát hallgatnánk, de egy egész kellemes popos ballada lett Lilith Czarral közös duett is, ami azért is érdekes, mert a hölgy civilben az énekes, Andy felesége. Abszolút kiemelkedő a Revenger, ahol nem kisebb személy teszi tiszteletét, mint Robb Flyn a Machine Headból. Nem meglepő ez, Flyn mindig is a banda rajongója volt, támogatta őket karrierükben. A Woe & Painben meg a korai Linkin Park rajongói lelhetnek új kedvencre. Összességében tényleg nem lett ez rossz lemez, érdemes kicsit félretenni az előítéleteket, és adni neki egy esélyt. Nem leszek továbbra sem feltétel nélküli rajongójuk, de figyelni fogok a csapatra, mert kezdenek felnőni, beérni. És az is biztos, hogy ha egy tini érdeklődne a stílus iránt, ebben a csapatban nagy kedvencre lelhet, szóval kapudrognak sem utolsó a lemez. Mindig úgy vagyok vele, hogy a hét pont az olyan megúszós. Nem olyan gyenge a lemez, hogy hatot adjak rá, de nem is tudom annyira jóra hallgatni, hogy nyolc legyen belőle. (Lásd múlt hónapban pl. a Sevendustot.) Ezúttal viszont a pontszám egy tényleg nagyon erős hetes, és nem a megúszós fajta, és ez – legalábbis számomra – nagy különbség. ××× „Az utóbbi albumaik világához képest a Vindicate ismét egy súlyosabb, sötétebb, nekem jobban tetsző Black Veil Brides zenekart mutat. Mindig rokonszenveztem velük, mert igenis, szükség van az olyan formációkra, amelyek kaput nyitnak az új generációk előtt, s náluk mindez ötletgazdag megoldásokkal, valamint a minőségre törekvés igényével párosul.” – Gyuricza Ferenc / 8 pont „A Black Veil Brides egyik legösszeszedettebb, leginkább 'kész' anyaga. Produkció szinten zseniális, a dalokat inkább ez viszi a hátán. Nagyon művi, nagyon modoros, de a rádiók nyomják, a gyerekek meg kajálják őket, mi kell még?” – Kánya Ferenc / 8 pont LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.

megtekintés     »     black veil brides