DARKTHRONE: Pre-Historic Metal

2026. 06. 02. 06:24   »   kritika   »   U2606

kiadó: PEACEVILLE RECORDS   
»   szöveg: MILÁN PÉTER

Rég volt már az úgymond dicsőséges időszak, amikor A Blaze In The Northern Sky, Under A Funeral Moon, Panzerfaust voltak e zordon északi bárdok ködlepte útjainak mérföldkövei. Időközben sok zavaros víz száguldott le az alvilági folyók zúgó habjain, de Fenriz és Nocturno Culto szakadatlanul ápolja azt, amit ők igaz metalnak tartanak. Hogy ez „black”, avagy sem, Fenrizt és társát aligha érdekli. Ahogyan az sem, ki mit szól zenei vándorútjukhoz. Sokaktól hallani, hogy nem tudják komolyan venni azt, amit a Darkthrone a legutóbbi időkben csinál. Miért, azt talán komolyan lehet venni, ha valaki csak egy adott szűk korszak hangzásvilágát képes elfogadni? Ha az Under A Funeral Moon huszadik verzióját adnák ki, azt komolyan lehetne venni? Költői kérdések. Néha már magam is csodálkozom egy-egy új Darkthrone-album esetében, hogy miként tudott a két megszakállasodott metalkövület még áporodottabb hangzást kreálni az aktuális anyaghoz. Soha nem volt titok, hogy Fenriz nagy rajongója a ’80-as évek „ősmetaljának”, olyan csapatoknak, mint a Manilla Road, a Mercyful Fate, a Dream Death, a Celtic Frost, vagy a korai Candlemass, de volt olyan lemezük, melynek egyik dalán masszív Agent Steel-hatás érvényesült. Véleményem szerint ezzel csekély gond sincs, amíg őszinte a dolog, nem beszélve arról, hogy a csapat tökletesen szembemegy minden trenddel, áramlattal, hullámmal. „Régisulis” fémet sok banda játszik, de olyan formáció, mint a Darkthrone, nincs még egy. A jópofa címet kapott Pre-Historic Metal hangzása hatásos előszűrő: aki csak a modern nejlonhangzásokat képes „metalként” értékelni, az semmit sem fog tudni kezdeni ezzel a demóalatti megszólalással, tompa dobokkal, kút mélyéről szóló gitárokkal, Nocturno hangjával, amely mintha a kád lefolyójából pöffenne fel. Én kedvelem ezt a hangzást, semmi gondom nincs vele, már csak azért sem, mert szerves egységben van magával a zenével, a nyolc Darkthrone-féle metalopusszal. Ha figyelmesen meghallgatjuk az új lemezt, kiderül, hogy ugyan ez „old-school”, mégsem úgy, ahogyan azt bármely más banda értelmezi. Ezek ketten bármit is játsszanak, a riffek azonnal beazonosíthatóan a norvégok stílusában fogannak. Lehet Manilla Road a vezérlő fonál, Fenriz dalra fakadhat King Diamond modorában, hallhatjuk, hogy a mitikus Farkas névadóját halljuk. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a régi vágású riffek előadása közepette is rendre megtekerik a dalt a norvégok; csűrik-csavarják a témát, észak pörölyével csapnak le a megmunkálandó fémre. Ha csak „dzsi-dzsi”-riffeléssel lenne tele az album, nem tartanám olyan érdekesnek, de a black metal háttérszelei ott fújnak a fák között, emellett hangulati betétekkel, atmoszferikus részekkel is találkozhatunk, lásd: They Found One Of My Graves, So I Marched To The Sunken Empire… Furcsa belegondolni, hogy a Pre-Historic Metal a Darkthrone huszonkettedik(!!!) albuma. Páratlan életmű ez a maga nemében, s a duó lendülete nem tűnik alábbhagyni. Nem minden lemezt tartok kiemelkedőnek, de ez az új anyag erős, ötletes, lobog a tűz, s nem utolsó sorban a műfaj szeretete. × × × „Bathorys vadság, motörheades lendület, venomos kosz. Tényleg történelem előtti, ilyen zenék még az Ősrobbanás idején íródtak. Az meg vitathatatlan, hogy metal. Nem csak kult, de hiteles is.” – Kánya Ferenc / 9 pont LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.

megtekintés     »     darkthrone