2026. 06. 02. 15:27 » kritika » U2606
7 / 10
kiadó: FEKETE TERROR PRODUCTIONS
»
szöveg: MILÁN PÉTER
Magyarország egyik legrégebb óta működő black metal zenekara, a pécsi Blizzard, tavaly ünnepelte harmincéves születésnapját. Ez idő alatt mindössze két album készült (Les Litanies De Satan – 2006, Disengaged From Life – 2021), de a hektikus működés ellenére a csapat olykor ad magáról életjeleket. Legutóbb az Ancient Moon EP-t adták ki még tavaly, amit idén a Fekete Terror Productions split-kazettán jelentetett meg a Feketefagy szintén kétszámos Erdő című EP-jével. A Blizzard stílusát nagyban befolyásolta a skandináv black metal, ez aligha lehet vita tárgya, azonban a két ehelyütt hallható tétel (Ancient Moon, Godless Fire) felmutat olyan ízeket, jegyeket, melyek alapján előzetes információk hiányában is megmondanánk, hogy hazai a produkció. Nem az esetleges hangzásbeli fogyatékosságokra gondolok, mert éppenséggel nincs gond a megszólalással, de hallunk olyan témákat, váltásokat, kiállásokat, amelyek árulkodók ilyen vonatkozásban. Ha a hangzást említettem, megjegyezném, hogy a kissé száraz gitárok mellett szépen szól a basszusgitár, ami ily módon megteremti a „teltségérzetet”. A két szám egyesíti a black metal ismert erényeit, nevezetesen az intenzitást, a kompromisszummentességet és a dallamos témák meglétét. A basszuskiállások plusz ízt adnak az anyagnak. A Feketefagy hangzása nyersebb, akár demósabbnak is nevezhetném, és maga a zene is egyszerűbb, mondhatjuk, hogy zsigeribb, mint a Blizzard. Egy fokkal lecsupaszítottabb formában mutatják be a black metalt, mint a szalag másik oldalán szereplő társaik. Ezzel párhuzamosan mintha a norvég black metal hatása élesebb lenne az Erdő és a Csend címeket viselő tételeken. Megfigyelhető, hogy a magyar nyelv használata fontos elem, ahogyan a mindenkori nyelvek alapvető elemei egy-egy zenei produktumnak. Eredetinek nem nevezném a Feketefagy zenéjét, azonban mindkét dal rendelkezik megjegyezhető gitárdallamokkal, amelyek adnak bizonyos színt a tételeknek. Az Erdő dallamosabb, míg a Csend morózusabb, ha lehet ekképpen, tömören jellemezni a szerzeményeket. Tetszetős kazettakiadvány ez a split, látszik, hogy a kiadó ad a minőségre. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.
megtekintés » Blizzard, Feketefagy
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika
