2026. 06. 03. 06:32 » kritika » U2606
7 / 10
kiadó: Sumerian Records
»
szöveg: György Zoltán
Adva van ez a New York-i figura, aki nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy megújítja a rock ’n’ rollt. Hogy erre egyáltalán szükség van e, az kérdéses, mindamellett érdekes, hogy Danny Rocco hogyan próbája ezt véghez vinni. Fogta a rockzene elmúlt 50 évének legnagyobb figuráit Elvistől Johnny Thundersig, Freddie Mercurytól Billy Idolig, úgy zenében, mint külsőségekben összegyúrta őket és így született meg a rocksztár Des Rocs. Így jutott el a kezdeti egyszerűbb kicsit punkos altrocktól ahhoz a sok-sok stílust felölelő kavalkádhoz, amit az új album ígér. Már az előző 2023-as Dream Machine is egy hatalmas szintlépés volt, amin elsősorban a Queen és a Muse által fémjelzett teátrális rock dominált. Ez továbbra is erősen tetten érhető a zenéjében, de újabb rétegek jelentek meg még szélesebben prezentálva a rock ’n’ roll-palettát. Ennek következménye, hogy szinte ahány dal annyi féle stílus, de Rocs van annyira markáns előadó, hogy mégis egységessé kovácsolja ezt a csokrot. A nyitó When The Love is Gone bármelyik The Struts-albumra felférne, a Fall Together szinte hangról hangra megidézi a Kashmirt a Led Zeppelintől, a Sing Me Back To Sleep a grunge-korszakot hozza vissza, a The Riders of Red Hook gitártémájára még Brian May is megnyalná mind a tíz ujját. Totális Queen a dal, vagy ha úgy vesszük Muse, olyannyira, hogy a vége egy az egyben hozza a Knights of Cydoniát. Nem sorolom tovább, tényleg egy zenei kavalkád a lemez, és adok neki annyi bizalmat, hogy az áthallások is tisztelgések és nem nyúlások. „Legends Never Die…” énekli Danny a The Riders of Red Hookban, és ha így vesszük a srác tényleg egy óriási fan, aki nem hagyja kihúnyni kedvencei lángját. Ha ehhez még hozzávesszük a nagyon erőteljes színpadi jelenlétét is, akkor nem nehéz belegondolni, hogy talán a következő évtized nagy sztárjának a születésénél vagyunk jelen. Van benne potenciál, érdemes odafigyelni rá! LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.
megtekintés » des rocs
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika
