VOIVOD: Symphonique

2026. 06. 03. 06:34   »   kritika   »   U2606

kiadó: Century Media Records   
»   szöveg: Uzseka Norbert

A kanadai VoiVod mindig is úttörő volt. Meglehet, az utóbbi évtizedben nem írtak olyan fontos dalokat és albumokat, mint pályájuk első évtizedében (melyek hatása a metal történelmére felmérhetetlen), de mindmáig sajátos és különleges, amit művelnek. Így számítottam rá, hogy ha egy komolyzenei nagyzenekarral együtt adnak koncertet, az sem lesz átlagos. Az ilyen fajta együttműködés mindig izgalmas, de ha más nem, a Metallica 1999-es S&M-je óta annyi ilyen volt, hogy kiderült, erre is rá lehet unni. A VoiVod persze ezt is meg tudta úgy csavarni, hogy kő egyéni legyen. Bár mint a Michel „Away” Langevin dobossal készült interjúmból kiderült, a Symphonique alapját adó, 2025. június 4-i koncert már a harmadik ilyen jellegű fellépésük volt, akkor játszottak először a Quebec Symphony Orchestrával, melyet Dina Gilbert karmesternő irányított. Bevallott céljuk volt, hogy a VoiVod-tagok által annyira imádott, és számos dalukat is meghatározó sci-fi atmoszférát, ill. különféle régebbi sci-fi/horror filmek zenéjének hangulatát, hatását idézzék meg. És tényleg van valami nagyon erős retro hangulata ennek a koncertfelvételnek, melyet már csak azért is felkavarónak és megindítónak élek meg, mert tényleg olyan érzésem van tőle, mint amilyen gyerekként volt, a moziban vagy akár a tévé előtt ülve, a mára klasszikussá érett filmeket nézve. Persze zeneileg is megvolt mindezek lenyomata a VoiVod dalaiban, így feltételezem, inkább az lehetett nehéz, hogy kiválasszák, egyáltalán melyik nótát játsszák. A tizenkét számos válogatás pedig felöleli csaknem a teljes életművet, bár sajnálatomra nincs benne semmi az általam leginkább imádott két pszichedelikus / space-rock lemezről, az Angel Ratről és az Outer Limitsről. Igaz, ezek könnyedebb hangvétele talán kevésbé is illett volna a komolyzenei feldolgozáshoz, ahogy a korai káoszthrashből sincs sok, bár az 1984-es debütalbumról, a War and Painről átírták a Nuclear Wart. Amúgy az életmű leginkább progresszív és kísérletező két csúcslemezéről, a Dimension Hatrössről és a Nothingface-ről három-három dal került be a repertoárba (köztük a felülmúlhatatlan Tribal Convictions), de az újabb anyagok is képviseltetik magukat egy-egy dallal. Ha a Symphonique csúcspontját kellene megneveznem, az a 2018-as The Wake album End of Dormancy dala lenne, amelyben végképp komolyzenei magaslatokat jár be a VoiVod és a nagyzenekar fúziója. Hátborzongató és katartikus, de ez az egész anyagra igaz. Melyet a Pink Floydtól feldolgozott, de tiszteletbeli VV-nótának számító Astronomy Domine zár gyönyörűségesen. Ezzel együtt be kell vallanom, hogy ha nem a VoiVodról lenne szó, hanem egy számomra ismeretlen zenekarról, egy hallgatás után aligha vettem volna újra elő ezt az anyagot, mert szűz füllel, ill. az én sajnos komolyzenei vonalon kevéssé képzett agyamnak ez a cucc amúgy kissé fárasztó lenne. Még szerencse, hogy ismerem a VoiVodot… és szívből remélem, hogy azon tervük, hogy úgy vigyék turnéra ezt az anyagot, hogy az egyes országokban helyi nagyzenekarokkal együtt adják elő, úgy alakul majd, hogy Budapest is belefér. Képzeld csak el, mekkorát szólna a Symphonique a Zene Házában vagy a MüPában… LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.

megtekintés     »     voivod