ARMORED SAINT – Metal a Sandoval-házból

2026. 06. 02. 06:39   »   interjú   »   U2606

szöveg: Schmidt Péter   
»   fotó: Travis Shinn, Stephanie Cabral

Hat év szünetet követően jelent meg május végén a veterán kaliforniai metalbanda, az Armored Saint kilencedik nagylemeze, az Emotion Factory Reset. Az alábbi interjúban egyaránt szó esik a közelmúlt történéseiről, az új albumról és a következő időszak terveiről – sőt, a beszélgetés során ezeken túlmenően is sikerült néhány további érdekes témát érinteni. A kérdésekre a zenekar egyik alapítója, a gitáros Phil Sandoval válaszolt. Először is fogadd gratulációmat az új albummal kapcsolatban, ami nemcsak nekem tetszik nagyon, de a kollégáimnak is – olyannyira, hogy magazinunkban egyenesen a hónap albuma lett. Máshonnan is ilyen pozitív visszajelzések érkeznek? „Köszönöm, igazán örülök, hogy ennyire bejön nektek az anyag! Alapvetően mindenhonnan jó visszhangokat váltott ki eddig, nem panaszkodhatunk a reakciókra. Egy újabb, valóban közös munkával megírt Armored Saint-album ez a mostani, és úgy tűnik, értékelik mindazok, akik eddig megismerhették.” Hat év telt el a Punching The Sky album megjelenése óta. Ez idő alatt volt egy világjárvány, lezárások, aztán lassan csak újraindult minden. Összefoglalnád néhány mondatban, nálatok hogyan telt ez a viszontagságos időszak? „Hát, a lehetőségekhez képest igyekeztünk azért minél többet a zenével, a gyakorlással foglalkozni, meg persze emellett az életet is élvezni, már amennyire ez lehetséges volt abban az időszakban. Egymással folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, de ki-ki otthon is végezte a dolgát, mindenki igyekezett nagyon vigyázni magára meg az egészségére, és amikor kicsit lazult a helyzet, és engedte a rendszer, akkor azért össze-összejöttünk időnként. Ugye akkortájt hoztuk ki a Punching The Sky lemezt is, a Covid-időszak kellős közepén… Turnézni sajnos nem tudtunk vele, de egy élő stream show-t azért kanyarítottunk hozzá, ami szerencsére meglepően jól is sikerült.” Már az előzetes promóciós anyag is egész jól szól, gondolom, a végleges verzió még jobban szakít majd. Már harmadik alkalommal dolgoztatok együtt Jay Rustonnal, aki inkább modernebb szemléletű arc, míg mellette Bill Metoyer igazi régi vágású stúdiós szakember. Győztes csapaton ne változtass, ugye? „Igen, igen, valahogy így. (nevet) Az első pillanattól kezdve nagyon bejött ez a kombináció, fel sem merült, hogy esetleg valamilyen más összeállításban dolgozzunk most. Baromi könnyen, gördülékenyen megy velük minden, és emberileg is jól kijövünk egymással. Billt eleve ezer éve ismerjük, a régi idők óta rengeteget melóztunk együtt vele, már a legelső EP-nek is ő volt a hangmérnöke, egyébként meg rajtunk kívül is egy rakás nagyszerű bandával dolgozott már. Jay meg egy frissebb szemléletű, fiatalabb arc, így aztán ők ketten remekül kiegészítik egymást. Szóval tényleg hülyeség lett volna megbolygatni ezt a korábban már jól bevált együttműködést. Lehet, hogy fellengzősen hangzik, amit mondok, de a kettejükkel való közös munka szerintem egy új szintre emelte az Armored Saintet.”

Zeneileg megint egész változatos anyagot hoztatok össze, de közben mégis mindvégig jellegzetesen Armored Saint-ízűek a dalok, a sokszínűségük ellenére is. Vannak néha dalszerzés közben olyan vadabb ötleteitek, amikre aztán azt mondjátok, hogy „na, ezt azért talán mégsem kellene”? „Nos, nálunk az aktuális fő csapásirányt elsősorban Joey (J. Vera basszusgitáros) és John (J. Bush énekes) határozzák meg, első körben minden ötlet mindenkitől náluk landol, és ők engedik aztán ezeket tovább. És igen, időnként vannak ezek között olyanok is, amik nem mennek át a szűrőn. De tudod, alapvetően nálunk azért elég sok minden belefér, és ez a gyakorlat igazából része is az Armored Saint identitásának. Nem tudom, hogy mindez végső soron mennyire válik a hasznára, vagy éppen a kárára a banda karrierjének, de ettől még ez itt minálunk így működik. Elég sok különféle hatást engedünk be a zenénkbe, arról nem is beszélve, hogy eleve van egy erős blues alapja a dalaink többségének. Ez is egy fontos része a muzsikánk karakterének, ami az új albumon is tisztán hallatszik.” Erre épp ki is akartam térni, hogy bár az Armored Saint ízig-vérig metalzenekar, én mégis úgy látom, hogy a színtér legtöbb szereplőjéhez képest a dalokban nálatok sokkal több blues és klasszikus hard rock hatás jelenik meg, főleg a ritmusok, a groove-ok tekintetében. Gondolok itt olyanokra, mint például a Led Zeppelin vagy a korai Aerosmith… „Ez így van. Olyannyira igaz, amit mondasz, hogy nekem például egyenesen az egyik legnagyobb személyes kedvencem a Rocks album az Aerosmithtől. Szóval valóban nagyon messzire nyúlnak vissza a zenei gyökereink. Ehhez képest vicces, hogy voltak idők, még régen, a nyolcvanas években, amikor egyesek thrash metal bandának is képesek voltak titulálni minket. (nevet) Persze ebben nyilván szerepet játszott az időzítés is, meg hogy valóban jóban voltunk mondjuk a Metallicával meg más csapatokkal arról a színtérről. De azért ez akkor is egy rakás sületlenség, na.” (nevet) LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSA teljes interjút a magazin 2026/06. számában olvashatod.

megtekintés     »     armored saint, Phil Sandoval