2026. 06. 03. 07:39 » kritika » U2606
9 / 10
kiadó: BLKIIBLK
»
szöveg: György Zoltán
Szeretem az ilyen kis pár számos EP-ket. Legtöbbször olyanok ezek, mint egy jutalomfalat: kiadatlan dalok, feldolgozás, kollaborációk, csupa érdekesség az adott banda rajongóinak. Nincs ez másként most sem, kedvenc helsinki vámpírjaink esetében sem. Közös turnéjuk a D-A-D-vel minket is elért, sőt itt indult, mikor itt tartottak egy szünetet télen, akkor rántották fel ezt a négy dalt. Belegondolni is durva, hogy már lassan negyed százada működik ez a zenekar is, és az első dallal (I Survive) repítenek is vissza a kezdeti glam korszakba. Nem nehéz, hisz a dalban nem kisebb személy a vendékművész, mint Steve Stevens! A sajtóanyagból nem derül ki, hogy Billy Idol állandó harcostársa dalszerzőként is közreműködik-e, de nem lennék meglepve, ha igen, a dal bármelyik Idol-lemezre felférne. Másodiknak jön is az emlegetett jutalomfalat, sőt mi több bonbon, egy Thin Lizzy-feldolgozás képében. Lehetett már erről tudni, a banda már több mint 10 éve ledemózta, de hivatalos stúdiófelvételen csak most jött ki. Igazi motoros himnusz lett, méltó az eredetihez, de ízig vérig 69-es dal is. Az In The Misery viszi tovább ezt a vonalat, megidézi a korai Cultot is, aztán végezetül kapunk még egy kollaborációt. A Devils Rose-ban az az Ed Mundel játszik, aki sokáig koptatta a Monster Magnet és az Atomic Bitchwax sorait is, ennek megfelelően a dal kicsit vastagabb, stoner elemektől sem mentes, hammond orgonás málházás lett. Finom darab mind a négy dal, kicsit csillapítja éhségünk, amíg nem jön az új lemez. Van a lemez sajtóanyagában egy mondat, magam sem fogalmazhattam volna szebben: „Egy olyan világban, ahol egyre kevesebben hisznek a bőrdzsekikben, az éjjel is viselt napszemüvegekben és a földig lógó gitárokban, a The 69 Eyes továbbra is életben tartja Johnny Thunders lángját, akárcsak a régi szép idők végtelen, züllött klubéjszakáin.” Ez az egy mondat mindent elmond erről az EP-ről, és magáról a zenekarról, minden benne van amit ez a zene kivált belőlünk. Kevés ilyen csapat van már csak, meg kell becsülni őket! LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.
megtekintés » the 69 eyes
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika
