Lemezről lemezre – Rowan Robertson

2026. 06. 03. 15:59   »   interjú

szöveg: Gyuricza Tamás Marcell   
»   fotó: Gyuricza Ferenc

Az 1971-ben született brit gitáros, Rowan Robertson mindössze 17 éves volt, amikor megkapta élete nagy lehetőségét azzal, hogy beválasztották a legendás énekes, Ronnie James Dio zenekarába. Ugyan csak egy albumon, az 1990-ben megjelent Lock Up the Wolves nagylemezen szerepelt, ám ezzel már örökre beírta nevét a rockzene történetébe. Karrierjének később kevésbé voltak kiemelkedő pontjai, tehetsége azonban elvitathatatlan, s erről már hazánkban is többször meggyőződhettünk. Legutóbb néhány hete, amikor az Electric Guitarlands projekt 2026-os turnéja keretében Michael Angelo Batio és Vinnie Moore társaságában a budapesti Analog Music Hall színpadán lépett fel. Gyuricza Tamás Marcell ott beszélgetett vele kedvenc albumairól. Melyik volt az első album, amit megvettél vagy megkaptál ajándékba? „Vagy a Sound Track Recordings from the Film album Jimi Hendrixtől, vagy a Reggatta de Blanc a Police-tól. Már nem tudom pontosan, hogy a kettő közül melyik volt az első. Arra azonban tisztán emlékszem, hogy a Jimi Hendrix-lemezt apám vette, és amikor megkaptam tőle, annyit mondott, ha valóban meg akarsz tanulni gitározni, akkor tanulj a legjobbtól. A Police-t pedig a tévében láttam, és azonnal megtetszett, ezért is akartam azt az albumukat, ami szerintem a karrierjük legjobbja. De nemcsak a Police tetszett, rajongtam az AC/DC-ért, a Queenért, és még egy csomó más zenekarért is. Aztán rátaláltam a Van Halenre, majd Steve Vai-ra és Vinnie Moore-re, akivel ma este is együtt fogok játszani.” Melyik albumot vetted meg legutóbb? „Egy jó ideje már nem vettem semmit, mert inkább Youtube-on hallgatok zenét. Szerintem az utolsó album, amit megvettem, a Black Label Society gitárosának, Dario Lorinának az új projektje lehetett. Black Chapel a nevük, és nagyon jó zenének tartom. Van néhány gitáros, akiknek nagyon bírom a stílusát, Dario mellett ilyen még Gus G is, és persze Zakk (Wylde) dolgait is kedvelem. Nagyon sokféle zenét hallgatok, attól függően, hogy éppen milyen a hangulatom. Lehet, hogy egyik pillanatban még metalt, de a másikban már valami countryt vagy bluest Hank Williamstől, de az is előfordulhat, hogy klasszikus zenét.” Melyik album megváltoztatta meg az életedet? „Talán az a Jimmy Hendrix-album lehetett, amiről az imént beszéltem. Volt rajta egy dal, a The Star-Spangled Banner, amit rengetegszer meghallgattam egymás után. Olyan sokszor játszottam le, hogy a lemezjátszó tűje ki is koptatta a lemezt. Azon a részen szürkébb lett a színe, mint máshol.” (nevet) Melyik albumnak van a legjobb borítója? „Ó, túl sok van, amik közül választani lehetne. Tényleg nagyon sok remek borító van, nem is tudom, melyiket mondjam. Talán a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band a Beatlestől jó lesz.” Melyiknek van a legcsúfabb borítója? „Hm, vannak jobb és rosszabb lemezborítók, de hogy melyik lenne a legcsúfabb? Tényleg nem tudok választani. Legyen a Blue Murder első albuma, amelynek a borítóját nem nevezném csúfnak, inkább azt mondanám rá, hogy semmi extra. Nagyon szeretem John Sykes stílusát, magát az albumot is imádom, de a borítóját egyáltalán nem találtam speciálisnak.” Van olyan album, amin szívesen játszottál volna? „Ez egy jó kérdés. Szerintem nincs, mert ha játszottam volna rajta, akkor már nem lett volna az, ami. Ezért nincs ilyen.” Van szégyenfoltja a gyűjteményednek? „Szerintem nincs. Csak olyan albumaim vannak, amiket kedvelek. Vannak köztük olyanok is, amik nagyon távol állnak a metaltól, de azok is mind nagyon jó zenék. Például ABBA vagy Bing Crosby, akiket szintén imádok. Szerintem a jó zene nem stílusfüggő.” Ajánlj olyan zenét, amit kedvelsz, de nem metal! „Etta James. Ha szereted a bluest, akkor feltétlenül hallgasd meg a Rocks the House albumát. Hmm, mit is mondjak még? Egy kicsit zavarban vagyok, mert nagyon váratlanul értek ezek a kérdések, és minden jó ötlet kifutott a fejemből. (nevet) Tudod mit, legyen Hank Williams Greatest Hits albuma.” Ajánlj egy jó albumot, ami viszont nagyon metal! „Pantera: Cowboys From Hell. Szerintem ezt nem kell magyarázni.” (nevet) Milyen zenét hallgatsz legszívesebben autóvezetés közben? „Nem nagyon hallgatok zenét, miközben vezetek, inkább valamilyen beszélgetős műsort indítok el. Egy szórakoztató talkshow szerintem tökéletesen alkalmas arra, hogy vezetés közben szóljon a háttérben. Ha mégis zenét választanék, akkor talán Beatles lenne, vagy valamilyen gitáros album. Van Halen, vagy ahhoz hasonló.” Mit hallgatsz, amikor pihensz? „Semmit. Nem tudok úgy pihenni, ha szól mellettem valamilyen zene.” Kedvenc albumod a hetvenes évekből? „Ó, nagyon sok van. Mennyit mondhatok? Csak egyet? Akkor legyen a The Dark Side of the Moon a Pink Floydtól.” Kedvenc albumod a nyolcvanas évekből? „A Van Halen Fair Warning albuma szerintem már a nyolcvanas évek elején jött ki, ezért legyen az.” Kilencvenes évek? „Hm, legyen talán Alice in Chainstől a Facelift. Tudom, hogy sokak szerint nem ez a legjobb Alice In Chains nagylemez, de én mégis ezt szeretem tőlük a legjobban.” És az ezredforduló utáni időszakból? „Nem sok zenét hallgatok a 2000-es évekből, ezért hirtelen nem is jut eszembe semmi. Nem, nem, várj csak, legyen Dario Lorina legújabb albuma, amiről már beszéltem. Nagyon jó dolgok vannak rajta, imádom hallgatni, és minél többször megteszem, annál jobban bejön.”

megtekintés     »     lemezről lemezre, Rowan Robertson