2026. 06. 03. 15:51 » kritika » U2606
8 / 10
kiadó: BY NORSE MUSIC
»
szöveg: Milán Péter
Az 1993-ban alakult Einherjer mindig külön utat járt a norvég mezőnyben. A Metal Archives adatbázisában mint „viking metal” szerepelnek, ami nem sokat jelent, hiszen ilyen szövegvilággal számos különféle zenei projekt működhet, ahogy működik is. Az 1996-os Dragons Of The North debütalbum, sőt, az ezt megelőző demó (Aurora Borealis) és kislemez (Leve Vikingånden) óta saját hangzással dolgozik a csapat, és ezt az egyediséget a mai napig őrzik. Természetesen úgy, hogy közben többször is tettek kisebb-nagyobb kirándulásokat, voltak úgymond kitekintéseik. Azonban az utóbbi jó néhány lemezen (konkrétan a 2014-es Av Oss, For Oss óta) kitaposottnak mondható ösvényen járnak. A Lifeblood az Einherjer kilencedik albuma (ha nem számítjuk a Dragons Of The North 2016-os verzióját), s nagy vonalakban beleillik abba a sorba, amelyen a zenekar jó ideje halad. Ez nem jelent stagnálást, önismétlést, a zenekarban a mai napig él az a kreatív erő, amely lemezről lemezre megmutatja, hogy az északi metal avatott kezekben van az Einherjer legénységénél. Az Einherjer zenéje nem black metal, de érintve van a black metal által, főleg, ami Frode Glesnes recsegős orgánumát illeti. Leginkább északi heavy metalnak nevezném az Einherjert, és ez a Lifeblood szerzeményeire is érvényes. Manapság már nem könnyű egyszerű gitárriffeket kitalálni, amelyek nem klisések, nem játszották el őket nyolcvanmilliószor. Tom Enge és Ole Sønstabø olyan rafináltan oldja meg ezt a feladatot, hogy a pofonegyszerű riffek is kimondottan ötletesek, s ezeket északi ízű, olykor enyhén black metal-jellegű témákkal vegyítik. Mellesleg, ami a dalszerzést illeti, nyilván a két régi tagtól jön a legtöbb ötlet. Ami a heavy metal Einherjer-féle nordikus színeit illeti, északi zenészek kezében a zene is északi ízekkel telítődik. A követhető dalszerkezetek ugyanakkor nem ritkán extra ötletekkel színesednek, dallamos énekkel, akusztikus témákkal, női vendégénekessel, s meg kell jegyezni a remekül megírt gitárszólókat, melyek a hagyományos metal érzetét erősítik. Ole Sønstabø jeleskedik ezen a téren, ő a szólógitáros. Gerhard Storesund (Glesnes mellett a másik alapítótag) masszív és fifikás dobjátéka ezen a lemezen is fontos eleme az Einherjer hangzásának, Glesnes bőgőjátékával együtt szilárd bázist képeznek. A Lifeblood jó pár erős dallal gazdagítja az Einherjer repertoárját, emellett a szövegvilág, a szép borító, az északi miliő továbbra is fontos eleme a norvégok hangzásának. Biztos örülnek, hogy a By Norse-hoz, egy hasonló szellemiségű kiadóhoz kerültek. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.
megtekintés » einherjer
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika
