TIME X HEIST: The Measure of My Devotion

2026. 06. 04. 07:42   »   kritika   »   U2606

kiadó: Indecision Records   
»   szöveg: Bali Dávid

A denveri Time X Heist az utóbbi évek egyik legüdítőbb újkori youth crew zenekara. A banda az eddigi anyagain is okos váltásokkal, dallamos témákkal és hangsúlyos csordavokálokkal bizonyította, hogy a straight edge hardcore/punk formailag leginkább kötött hangzásában még mindig van keresnivalójuk az új kiadványoknak. Különösen úgy, hogy az utóbbi évek trendjeiben már sajnos nem volt olyan nemzedéki ihlető ereje a Mouthpiece-nek, a Ten Yard Fightnak vagy a Floorpunchnak, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. A The Measure of My Devotion a zenekar első valódi nagylemeze, amelyet az elmúlt négy évben két EP, egy split és egy háromszámos promóciós felvétel előzött meg. Az albumról a frontember, Mark Frandsen korábban elárulta, hogy a lazán egymáshoz kapcsolódó dalokat a személyes tapasztalatokon túl az inspirálta, hogyan próbálja kisajátítani a hardcore/punk szubkultúrát a kapitalizmus és a felszínesség – két olyan aspektus, aminek egy önfenntartó közösségben semmi keresnivalója. Ennek köszönhetően a The Measure... élesebb, mint bármelyik korábbi Time X Heist-kiadvány, miközben hatásait tekintve továbbra is jó arányérzékkel épít az első és második youth crew hullám karakteres megszólalására. Ami számomra a leginkább üdítő a lemezen, hogy a korábban említett alapvetések mellett visszaköszön a kilencvenes évek Equal Visionös kiadványainak feszes riffelése, valamint az ezredforduló olyan érzékenyebb dalszerzésű zenekarainak dallamvilága is, mint a Betrayed vagy a Blue Monday. Az összhatás ráadásul jobbára pozitív, optimista marad – épp úgy, ahogy azt a műfaji sztenderd megköveteli. Ennek köszönhetően az anyag végig megőrzi zenei változatosságát, miközben egy olyan hagyományőrző korong bontakozik ki a szemeink előtt, aminek napjainkban is van igazi tétje és állítása. Emiatt még inkább örülök annak, hogy a sorok között is sok izgalmat tartogató lemezen a Trial klasszikusának, a This Is Not a Trendnek az újragondolása is helyet kapott. Talán ez mutatja meg legjobban, hogy a Time X Heist nemhogy nem akar megfelelni a hardcore/punk mostani fősodrának, de a debütalbumával is arról tesz tanúbizonyságot, hogy hű marad a saját gyökereihez, és a saját arculatát, üzenetét is erre építi fel. Ugyanakkor a lemeznek is ez az egyetlen hátulütője. Bár az anyag megerősíti a hovatartozás és az értékrend fontosságát, a dalok nem nyitnak ki új ajtókat, és elmaradnak azoktól a korszakos teljesítményektől, amelyek egy komolyabb szintlépéshez lennének szükségesek. Ha úgy tetszik, a Time X Heistban nagyon is benne van a lehetőség, hogy adjon a világnak egy új What We Know-t (The First Step, 2006) vagy Promises Keptet (Champion, 2004). Az új dalok rendkívül szerethetőek, de ez szerintem még mindig csak a naggyá váláshoz vezető út egy újabb, megbízható állomása, semmint maga a végcél. Viszont aki szereti a műfajt, vagy csak szeretne egy ténylegesen hagyományőrző, mégis friss hardcore/punk lemezt hallani, az mindenképp adjon egy esélyt a Budapestre már lassan hazajáró zenekar bemutatkozó albumának. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/06. számából.

megtekintés     »     time x heist