2026. 06. 09. 06:17 » kritika » U2606
6 / 10
kiadó: Fearless Records
»
szöveg: Kovács Péter
Az August Burnsszel való ismeretségem 2009-ben kezdődött, amikor a WMD-Daysen Czega (Nasmith-gitáros) mesélte, hogy hogyan tépte le az arcát az amerikai ötös a Hajón. Utána beleástam magam az éppen akkor megjelenő Constellationsba, ami aztán a Parkway Deep Blue-ja mellett az egyik kedvenc metalcore-lemezem lett. Aztán teltek az évek, jöttek az újabb anyagok, azonban valahogy egyik sem tudott annyira elkapni, mint az amelyikkel megszerettem a bandát. A Rescue & Restore és a Found In Far Away Places még vitt magával, de a Phantom Anthemet követően teljesen lecsökkent a lelkesedésem az ABR iránt. És ezen a trenden a Seasons of Surrender sem fog változtatni. A lábujjas-papucsos gitárhősök kisujjból rázzák ki ezeket a dalokat most már évek óta és ehhez megvan a jelentős szűmú követőjük is, és értem, hogy a Constellations már régen volt, de ahhoz képest ez a SOS szürke, ami szinte semmilyen újdonságot nem mutat fel a korábbi évekhez képest. A legszűkebb keresztmetszet Jake Luhrs hangja. Emberünk egy megveszekedett dallamot nem engedélyez magának. Végig üvöltés, hörgés, acsarkodás megy, ami pár szám után nagyon el tudja idegeníteni magától a kevésbé elkötekezett ABR-rajongó hallgatót. Az egyhangúságot csak a néha-néha felbukkanó csordázás töri meg. Könyörgöm, hol van egy Ghosts??? Tudom, hogy ott is a vendégének vitte a dalt, de itt még ők sem segítenek. JB-ék továbbra is hozzák a zsánerüknek megfelelő kötelező témákat spéci szólókkal megfejelve, Matt Grainer elképesztően színes dobolása pedig végig húzza a lemezt. És ha valaki először hallja az August Burns Redet biztosan hanyattvágja magát a Seasons of Surrendertől, azonban ha a banda saját katalógusát nézzük, akkor ez rutinmunka. × × × „Nehéz kitűnni, észrevehetővé válni abban a dömpingben, amit a metalcore színtér produkál, hónapról hónapra zúdulnak ránk az új albumok. Az August Burnst Red, amely amúgy a műfaj krémjéhez tartozik, ezúttal azzal próbálkozott, hogy pályafutása legsúlyosabb alkotását dobta be a küzdőtérre.” – Gyuricza Ferenc / 8 pont TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júniusi számából.
megtekintés » august burns red
JOHN CARPENTER:
Cathedral
Carpenter neve biztos, hogy be van betonozva minden idők legnagyobb horrorrendezőinek pantheonjában. Időtlen klasszikusokat készített: Halloween, A dolog, A köd, A sötétség fejedelme, Az őrület torkában… Soroljam még? Kitörölhetetlen filmemlékek, amelyeknél az is a mester zsenij...
kritika
IN THROES:
Sink Towards The Light
A kétezres évek posztmetal-hullámának halálához nagyban hozzájárulhatott az a törés, amikor a zenekarok egyfajta vélt igény kielégítését hajszolva megpróbáltak a zenéjükkel tudatosan gyönyörködtetni. Ehhez a képzettségük és a technikai hátterük is adott volt, ugyanakkor ...
kritika
BLACK SITES:
For Eternity
Metal. Így, bármiféle jelző nélkül. Ezzel az egy frappáns szóval lehet talán a legjobban körbeírni ennek a chicagói kvartettnek a muzsikáját, amelyben nagyjából azonos arányban olvadnak eggyé a heavy, a thrash, a progresszív és a doom metal bizonyos stílusjegyei. A Mark Sugar é...
kritika
ÆNIGMATUM:
Infinitude’s Passage
A portlandi Ænigmatum a progresszív, technikás, és közben mégis klausztrofób módon disszonáns death metal színtér egyik leghatásosabb újkori képviselője, akik augusztusban, derült égből villámcsapásként adták ki harmadik lemezüket. A 20 Buck Spin, napjaink egyik legjobb extré...
kritika