Livingstone–Green: Magic Realms – Varázsbirodalmak / A Fighting Fantasy képi világa

2026. 06. 10. 04:58   »   kritika

kiadó: Chameleon Comix   
»   szöveg: György Zoltán

Legutóbb a Chez Kane recenziómban gondolkodtam el rajta, mennyire visszatértek a ’80-as évek, de ez nem csak a zenében mutatkozik meg. A Stranger Thingsnek olyan nagy hatása volt napjaink geek kultúrájára, amire senki nem számított, visszahozva számtalan elfelejtett filmet, könyvet játékot. Hódítanak a retro konzoljátékok, hódít az AD&D, és hódít az is, amiről most cikkünk szólni fog. Képzelj el egy olyan világot, ahol nincs okostelefon, sőt mobil sem, mi több még vezetékes is csak a kiváltságosoknak. Képzeld el, hogy nincs Playstation és Xbox, de nincs még Nintendo sem, max egy flipper a helyi kocsmában vagy egy C64 a könyvtárban. Képzeld el, hogy a tévében csak két csatorna van, hétfőnként adás sincs, de színes tévé és video is csak egy havernál, amin szar minőségben faljátok hétvégente a hangalámondásos, németből becsempészett horrorokat. Ez volt a ’80-as évek vége, amikor a szórakozást még az jelentette, hogy rengeteget olvastunk, sőt írtunk, rajzoltunk, alkottunk. Még csak tehetségesnek se kellett lenni hozzá, de időnk volt dögivel, hát miért ne. Aztán jött a rendszerváltás, és bár a vidéki élet sokat még nem változott, azt mi is éreztük, hogy elkezd begyűrűzni a „nyugati kultúra”, és ez elsők között talán a könyv­kiadásban volt a leglátványosabb. Ebbe a közegbe csöppent be egy könyv ’89 decemberében, ami egy egész generáció számára meghatározó élmény volt, aminél kevés kultikusabb van idehaza abból az időből, ez volt A Tűzhegy Varázslója. A borító három dolgot igért: „Kaland, Játék, Kockázat” no meg ezt: „Félelmetes fantáziajáték, a főhős te vagy!” Mi lapozgatós könyvnek hívtuk, aki ismeri tudja miért, aki nem, azt meg úgyis hidegen hagyja ez az írás. Napokra, sokszor hetekre lekötött egy-egy ilyen könyv (a Tűzhegyet követte egész gyorsan sok további kultikus cím, pl. a Halállabirintus vagy Az országút harcosa) térképeket rajzoltunk, jegyzeteltünk, újra és újra átéltük a kalandot. Ami zseniális volt még ezekben a kötetekben az az illusztráció! Gyönyörű festett borítók, belül rengeteg fekete-fehér rajz, tele szörnyekkel, varázslókkal, boszorkányokkal. Egy teljesen új világ nyílt ki, hisz akkoriban még a fantasy mint stílus is nagyon ritka volt itthon, pár alapművön és galaktikás novellán túl ezek is csak akkor kezdtek begyűrűzni. Számtalanszor volt, hogy többször is csak a rajzok miatt vettem kézbe a könyvek, jó volt elmerülni bennük. Na, ezekről a rajzokról szól ez a kötet, ami a recenziónk tárgya!

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Mára tudjuk, hogy ezt a világot Fighting Fantasynak hívják, megálmodója Sir Ian Livingstone, és tudjuk, hogy valóban már a kezdetektől kezdve milyen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ezek a történetek a grafikában is visszaköszönjenek megtámogatva saját fantáziánkat. Livingstone-ék zseniális húzása volt, hogy átvitték a kiadón ezeket a rajzokat. Mert bár a kötetek elsősorban a fiatalabb korosztálynak szólnak, nem nézték gyereknek az olvasót, ha adott egy horrortörténet, ott bizony szörnyek vannak. Az ötletük bejött, a sorozat hatalmas siker lett, ami a mai napig töretlen, és valóban köszönhető ez azoknak a fantasztikus alkotóknak is, akik az illusztrációkat szolgáltatják. Kézbe véve és átlapozva ezt a gyönyörű albumot, ami elsőre feltűnt, hogy mekkora átfedés van a heavy metal zenével ill. artworkkel! Nagyon sok rajzoló van a kötetben, akinek ismerős lehet a munkája, különösen a korai NWOBHM albumok borítójáról, de hogy csak párat mondjak, pl. Chris Achilléos (Whitesnake, Krokus), Peter Andrew Jones (Quartz, Tygers of Pang Tang), vagy Les Edwards, akinek ikonikus ördögfeje a Uriah Heep albumról (Abominog 1982), szinte minden bőrdzsekin ott volt jelvényként akkoriban, de az ő rajzának a részletét használta a Metallica is a Jump in The Fire borítójához. Szóval az ő munkáikat láthatjuk ebben a kötetben, több mint 30 alkotó legjobb rajzait, plusz hozzájuk egy rövid bemutatást. Ha egy apró hibáját kiemelhetem a kötetnek az talán pont ezek a szövegek. Én még elviseltem volna, ha egy-két bekezdéssel hosszabbak lennének és kitérnének az alkotók egyéb munkaira is (pl. képregények, lemezborítók) az átfogóbb képet adott volna, de ezt ma már könnyebb orvosolni mint ’89-ben. Külön öröm, hogy két magyar alkotó is helyet kapott a kötetben: Balla Krisztián és a Szanyi István. Az pedig, hogy ők is bekerültek ebbe az illusztris körbe, a magyar kiadó, Szűcs Gyula érdeme. Az ő ötlete volt, hogy több friss könyvnek nem átveszi a meglévő illusztrációját, hanem ő maga készíttet hazai alkotókkal. Az ötlet olyan jól sült el, hogy ezzel a kiadással már nem csak itthon lehet találkozni, több nemzetközi megjelenés is átvette őket. Szintén Szűcs Gyula érdeme, hogy egyszemélyben ápolja itthon ezt a csodálatos világot, számtalan Fighting Fantasy kötet jelent már meg magyarul a kiadójában, és ő hozta el nekünk ezt a gyönyörű 360 oldalas művészeti albumot is. Ráadásul a szerencsések a Budapest Comic Conon személyesen is találkozhattak Sir Ian Livingstone-al, ami még különlegesebbé teszi ezt a megjelenést. Mint minden jó művészeti albumot, ezt is bármikor le lehet venni polcról, élmény lapozgatni, és a képeket nézve visszarepülni a hőskorba, mikor még mi is rongyosra lapoztuk ezeket a könyveket.

megtekintés     »     képregény, könyvjelző