Szalay Kristóf–Márok Attila: Tabulas Rasa – Végtelenbe zárva

2026. 06. 11. 05:58   »   kritika

kiadó: Webvízió Kft.   
»   szöveg: György Zoltán

A Budapest Comic Con egyik nagy pozitívuma, hogy kiemelten foglalkoznak a magyar képregényesekkel, széleskörű bemutatkozást biztosítva, és ezt egyre több alkotó ki is használja. Soha ennyi új képregény nem jelent még meg a rendezvényre, mint most, és ezek közül is toronymagasan kiemelkedik Kristóf és Attila új képregénye a Tabula Rasa. Amivel ezt elérik még csak nem is a sztori vagy a rajz (félre ne értsétek, ezek is átlag felettiek!), hanem a történet és vállalás grandiózussága. In medias res csöppenünk bele az események sűrűjébe, és ahogy elérjük a kötet végét megértjük miről van szó, mitől is különleges ez az anyag: a Tabula Rasa egy tizenkét kötetből álló sorozat, melynek a most megjelent első füzete, a Végtelenbe zárva a sorozat tizenegyedik része. Végül is miért ne, a Star Wars is a negyedik résszel nyitott, és elolvasva a képregényt egyáltalán nincs hiányérzetünk, hogy lemaradtunk valamiről. Tudjuk, hogy történt már valami, de így is abszolút gördülékeny a történet. De nagyon előre szaladtam, lássuk miről is van szó. Magam se tudnám jobban összefoglalni mi az alapkonfliktus, mint a képregény fülszövege: „Két testvér. Az egyik velejéig gonosz, a másik pedig a nyomában van, hogy likvidálja. És így megy ez már évezredek óta. Mindketten halandók, de egy valamiben különböznek tőlünk: emlékeznek az összes korábbi életeikre. Így a halál nekik valójában csak egy új élet kezdete új testben, a korábbi emlékek és tudás megtartásával.” Igen jól sejted, ez Káin és Ábel története, de ne egy teológiai tanmesét várj, hanem egy igenis csavaros sci-fit, egy világtörténelmen át ívelő párbaj történetét, ahol az idő fogalma lényegtelenné válik. Az alkotók ráadásul mindezt egy olyan egyszerű, de nagyszerű köntösbe csomagolták, ami minden magyar képregényrajongó álma. Márok Attila nagyon jól rajzol, stílusa az európai (francia, olasz) hagyományokat követi, itthon legközelebb talán Fazekas Attila áll hozzá. Ráadásul nem idegen tőle egy grandiózus világ megalkotása sem. Első nagy sikere a Toldi, 2022 talán legjobb magyar képregénye volt, bizonyítva, hogy mestere az egyedi de közérthető stílusnak. A Toldival ellentétben ezúttal a rajzai fekete-fehérek, dinamikus akciói, jól felismerhető karakterei megkönnyítik az alámerülést az általuk alkotott világba. Sokszor belefutok képregényekbe, amik hiába nagyon jók, de túlírtak, túl sokat markolnak, folyamatosan vissza kell lapozni, hogy megértsek cselekményeket. A Tabula Rasa nem esik bele ebbe a hibába és ez az író, Szalay Kristóf érdeme. Nem ismeretlen az ő neve sem képregényes körökben, számtalan Kockás és Mozaik történet fordítója, de amiért én anno megjegyeztem a nevét, az az, hogy ő írta és készítette 2003-ban minden idők legzseniálisabb magyar függetlenfilmjét, a Nomen est Oment! (Nem tartozik ugyan a témához, de leírom a film sztoriját, hogy te is megértsd Kristóf zsenijét. Adott a világ legszürkébb embere, Szabó János metróvezető. Nevéből adódóan viszont nap mint nap félreértések és abuzálások sorozatát kell elszenvednie, így elhatározza, hogy megöli az összes névrokonát, hogy ő legyen az egyetlen Szabó János a világon. János hát munkához lát, hogy likvidálja mind az 5180 Szabó Jánost.) Szóval Kristóf nagyon jól ír, sallangmentesen, gördülékenyen, és tényleg érezni, hogy a filmek világába is belekóstolt, cselekvényvezetése teljes mértékben leköveti a legnagyobb akciófilmek ívét. Mi több, elolvasva a füzetet magad is érzed, hogy ez a történet egy filmért (is) kiabál! A Tabula Rasa egy igazi magyar képregény a szó legjobb értelmében, követve azokat a hagyományokat, amiket a Fülesen felnőtt korosztály ismer, de mégis a megvalósításnak köszönhetően bárkit, bármilyen korosztályt meg tud szólítani. A füzet 200 sorszámozott példányban jelent meg, így ne gondolkozz, szerezd be amíg van rá lehetőség, mert valóban egy nagy és felejthetetlen kaland nyitánya ez.

megtekintés     »     képregény, könyvjelző