Metz Ferenc: Kopária – I. könyv: Háromszorosan

2026. 06. 12. 06:01   »   kritika

kiadó: Betű & Kép   
»   szöveg: György Zoltán

Aki ismer tudja, hogy a magyar képregények nagy barátja és támogatója vagyok, talán pont ezért sokkal kritikusabb is vagyok ezekkel, mint az átlag amerikai szuperhős vonallal. Számtalanszor találkozok olyan füzetekkel, amiknek csak egy külső szem, egy szerkesztő kellene, hogy sikerüljön, de hát kicsi a magyar piac, erre a legtöbbször se pénz, se energia nincs. Talán épp ezért is olyan nagy öröm amikor belefutok egy-egy mesterműbe, ami visszaadja a hitem, hogy igen is, ezen a kis, viszontagságos piacon is lehet nagyot alkotni. Ilyen volt tavaly a Mezsgye, vagy előtte az Ezerfejű történetei, és most ilyen ez a semmiből jött képregény, a Kopária is. Igen, a semmiből jött, mert Metz Ferencnek ez az első képregényes munkája, neve abszolút nem volt ismert a piacon. Viszont első művével nem kapkodott, azt évek óta formázta, ez kiderül a kötet mellé, az előfinanszírozóknak járó kísérőfüzetből (Hamuban sült) is. Számtalan vázlatot, korai próbálkozást látunk itt, és elfigyelve a rajzokat biztosak vagyunk benne, hogy akkor sem csalódtunk volna, hogy ha a karakterek kezdeti változatát kapjuk, már ezek magasan az átlag felé emelik a művet. De Ferenc sanszos, hogy maximalista, így addig gyúrta a munkáját amig egy végtelenül egyedi és lenyűgöző képregényt kaptunk. De mi is ez a világ, mibe csöppen a gyanútlan olvasó?

Bezár

Bezár

Bezár

Kopária valahol az Alföldön, a végtelen Rónaságban található, egy olyan földalatti világ ez, egy olyan barlangrendszer, ahol egykoron értékes érceket bányásztak. Mára ezekben a tárnákban és barlangrendszerekben különálló kis közösségek élnek, amiket a helyi kiskirályok irányítanak legtöbbször kegyetlen zsarnokságba és szegénységbe taszítva a lakókat. Az egyik ilyen hely vezetője a szadista Döbrögi, aki a történetünk elején épp kivégzi, savat önt a fogva tartott Ludas Mátyás koponyájába. Azt hiszem innentől sejthető, hogy ez egy horrortörténet, és nem is akármilyen! Ferenc csavar egyet a már jól ismert történeten, Mátyás a lidérckórónak köszönhetően feltámad hamvaiból és bosszúhadjáratba kezd. A történetben pont annyira van benne Fazekas Mihály klasszikus meséje, mint pl. James O’Barr Hollója. Mint Eric Draven, Mátyás is kap egy esélyt, hogy megbosszulja saját és szerelme (zseniális a bordély és a ludacskák párhuzam!) halálát, démoni alakként kisérti Döbrögit és csatlósait. O’Barr egyébként se rossz párhuzam, Feri stílusában érződik kicsit az ő világa is, igaz az övé még sötétebb még expresszívebb. Egy nyomasztó fekete-fehér világot termet rajzain, ahol a zsigeri horrort sokszor népművészeti motívumok oldalnak egy pillanatra. De nem elég, hogy Feri jól rajzol, mestere a szavaknak is, és ez az, ami a képregényét magasan az átlag felé emeli. Nem csak képben, szövegben is egy végtelenül bizarr, néhol a Silent Hillt idéző világot épít, néhol népies szófordulatai, popkult utalásai, pergő, okos párbeszédei teszik még kiemelkedőbbé az egyébként is zseniális történetet. A beemelt versrészleteknek, daloknak helye és funkciója van, az elénk tárt világ rémei, teremtményei sokszor csak jelzés szinten, a szemünk sarkából tűnnek fel és nagyon okosan bánik a nem lineáris történetvezetéssel is. Mindez az íráson túl nagyon ügyes és jó dramaturgia érzékre is utal. Ráadásul a Döbrögi/Ludas Matyi történetet szinte lehetetlen aktuálpolitikai áthallások nélkül olvasni, ami akarva akaratlanul egy újabb réteget ad a sztorinak. Rengeteg lehetőség, ötlet van Kopária világában is, és ezt az alkotó ki is használja, már készül a második kötet, ami szintén egy klasszikus mese Az okos lány parafrázisa lesz, ahol feltűnik maga Pom Pom is. Metz Ferenc üstökösként robbant be a magyar képregény világába, és nagyon reméljük, hogy állócsillag lesz belőle, mert kellenek nekünk az ilyen művészek! 

megtekintés     »     képregény, könyvjelző