Moorcock–Blondel–Recht–Poli: ELRIC – 1. A rubin tónus

2026. 06. 13. 06:18   »   kritika

kiadó: Multiverzum Kiadó   
»   szöveg: György Zoltán

Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyvaszerű egyszerűségét, tökéletesen ellensúlyozza fantáziája, világépítése és filmszerű képei. Az, hogy nem lett annyira híres nálunk, mint pl. George R. R. Martin az csakis a korszak hektikus könyvkiadásának köszönhető, mivel szinte egyik regény­folyama sem kapta meg a befejezést. Így nem kapott folytatást, lezárást az Elic Saga sem, pedig eredetileg egy tucatnyi regény és rengeteg novella játszódik Meliboné dekadens világában. Számtalan képregény is készült az Elric regényekből az elmúlt évtizedekben, több kevesebb sikerrel, viszont az, amelyeiket most a kiadó elhozott nekünk, az valóban a top, egy kisebb csoda! A Multiverzum kiadó kötetei egyébként is bátor vállalások, sokszor a fősodortól távoli, de biztos, hogy minőségi, figyelemfelkeltő könyvek jelennek meg náluk. Elég ránézni a Retrofuturista sorozatra, vagy François Baranger csodálatos Lovecraft albumaira, mind-mind különleges és minőségi kiadvány. Ebbe a sorba illeszkedik az Elric képregény is, ugyanis képregényünk „csak” a bevezetője egy négykötetes sorozatnak. Röviden pár mondat milyen világba csöppensz, ha nem ismernéd a regényeket: Meliboné egy ősi szigetkirályság, melynek trónján az albínó vámpír Elric, egy nekromanta máguskirály ül. És bár a világból már kezd kiveszni a mágia, itt még dívnak az ősi rituálék, társulva egy végtelenül dekadens társadalommal, különösen, ami az uralkodó réteget illeti. A véráldozatok olyan természetesek, mintha csak ebédhez ülnének össze. A cselekményről többet nem is árulnék el, különösen, hogy mint említettem, ez még csak a bevezetője egy grandiózus sztorinak.

Bezár

Bezár

Bezár

Beszéljünk inkább a rajzokról és a világépítésről, amiről tényleg csak szuper­latívuszokban tudok beszélni. Idézem első körben a szerzőt: „Ez az Elric-feldolgozás ragadja meg a legteljesebben azt az abszolút dekadenciát, amelyet a könyvemben megpróbáltam ábrázolni.”. És valóban: Robin Recht és Didier Poli rajzolók egy olyan világot teremtenek, amik benne vannak ugyan a regényekben, de kiemelkedő fantázia kell ahhoz, hogy ezt belelássuk. Épp úgy megidézik Lovecraft ősi építményeit, mint Clive Barker cenobitáktól hemzsegő alvilágát is, és mindezt valóban lélegzetelállító rajzokban tárják elénk. Nem egyszer egész oldalas tablókban mutatják be ezt a sokszor gyomorforgató világot, de mégis elérik, hogy azon ne elborzadjunk, hanem gyönyörködjünk benne, köszönhető ez Jean Bastide csodálatos színeinek is. Karakterábrázolásuk is tökéletes, mondanám, hogy pont így képzeltük el Elricet és udvartartását, de nem, ez szerintem sokunk képzeletén túlmutat. Feltétlen ki kell emelni Julien Blondelt is, mert remek munkát végzett az adaptációval. Máshová helyezte a hangsúlyokat regényhez képest, pl. Elric és Cymoril szerelme sokkal drámaibb, átérezhetőbb, de Yyrkoon is sokkal kiemelkedőbb a antagonista lett ebben az olvasatban. A kötet minősége, kivitele szintén a kiadót dicséri! Keménytáblás, sorszámozott, francia méret, ráadásul a 46 oldalas képregényen túl számtalan extrát is kapunk, a mű keletkezésétől a korai vázlatokig. Tarcsa Zoltán (a kiadó vezetője és egyben a kötet fordítója) elmondása szerint, féléves megjelenésekre lehet számítani, és reméljük lesz akkora siker ez a csodálatos képregény, hogy számtalan hasonló színesítse még a Multiverzum világát!

megtekintés     »     könyvjelző