EVERGREY – Változások kora

2026. 06. 10. 16:50   »   interjú   »   U2606

szöveg: Schmidt Péter   
»   fotó: Patric Ullaeus

A svéd Evergrey mögött meglehetősen turbulens időszak áll, jelentős változások álltak be náluk a felállást illetően – mindezt úgy, hogy a zenekar ettől függetlenül, alapjáraton is elég komoly tempót diktál magának. Az utóbbi nagyjából két esztendő fejleményeiről, az aktuális történésekről, a közeljövő terveiről az énekes/gitáros/főnök Tom S. Englund mesélt, meglehetős bőbeszédűséggel. Először is hadd gratuláljak az új albumhoz, szerintem kifejezetten jól sikerült. Nekem úgy tűnik, hogy ezúttal meglehetősen kompakt, egyenes vonalú, direkt dalok születtek. Neked erről mi a véleményed? „Nos, ezt a dolgot több aspektusból is tárgyalhatjuk. Ha az összhatást nézzük, akkor értem, mire gondolsz, hiszen például a refrénekhez kimondottan könnyen lehet kapcsolódni az olyan daloknál, mint amilyen a World Is On Fire, a Heaven, az Architects Of A New Weave vagy az Oxygen. Általában véve cél volt, hogy a zene egyfajta jól fogyasztható csomagolást kapjon, hogy átláthatóak legyenek a dalszerkezetek, és így tovább. Ugyanakkor a felszínt megkapargatva, alaposabban odafigyelve egy csomó olyan részletet és réteget fedezhetsz fel, amiket egyáltalán nem egyszerű eljátszani, és amik miatt én azt mondom, hogy az egyik legkomplexebb albumunk lett ez az új. Mostanában épp ezeket a friss témákat gyakorolom ezerrel, szóval tudom, mit beszélek.” (nevet) Eddigi pályátok során több konceptlemezt is készítettetek, viszont számomra úgy tűnik, hogy az új dalok szövegei szervesen nem kapcsolódnak egymáshoz. „Ez most valóban nem konceptalbum, egyszerűen csak arról szólnak a dalok és a szövegek, ahogyan a világot a saját szemeimmel a maga jelenlegi valóságában látom. Az olyan nóták, mint mondjuk a The World Is On Fire, egyértelműen önmagukért beszélnek, azt hiszem. Ezt egyébként úgy egy évvel ezelőtt írtam nagyjából, de a mai napig ugyanúgy ütős és érvényes, mint amikor született. De ugyanez áll például a Save Us nótára is az A Heartless Portrait lemezről, ami ráadásul pont aznap íródott, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Szóval a lényeg, hogy az új nóták voltaképpen a világ jelen állapotára reflektálnak, ezzel kapcsolatosan próbáljuk megmutatni mindazt, amit mostanában érzünk és gondolunk.” Az elmúlt időszakban két komoly személyi változás is történt nálatok: először még tavalyelőtt a dobos Jonas Ekdahl jelentette be a kilépését, majd nemrégiben a gitáros Henrik Danhage is a végleges távozás mellett döntött. Mit tudsz kettőjük elhatározásának az okairól? „Ami Henriket illeti, nos, csak annyit tudok mondani, hogy egyszerűen nem akart bizonyos változtatásokat eszközölni pár olyan dologban, amiket a zenekar kért tőle. Először csak a koncertezéstől lépett hátra, és aztán az útjaink véglegesen is elváltak egymástól. Erről ennyi információm van mindösszesen, vele sajnos aztán mindenfajta kommunikáció megszakadt. Jonas pedig a turnézós életformát szándékozott maga mögött hagyni, és inkább a stúdiós munkáira szeretett volna koncentrálni. Még az előző album, a Theories Of Emptiness felvételeinek megkezdésekor jelezte nekem, hogy a stúdiózás végeztével ki fog lépni a zenekarból – ezt tudomásul is vettem, csak annyit kértem tőle akkor, hogy egyelőre másnak ne beszéljen erről a szándékáról.” Jonas utódját, a norvég Simen Sandnest gyorsan megtaláltátok, a Theories turnéjára már ő ment veletek, és azóta is együtt dolgoztok vele, az új albumot is ő játszotta fel. Nekem nagyon tetszik a Temic 2023-as lemeze, a Terror Management Theory, amin ugyancsak az ő dobolása hallható. Te ismered ezt az albumot? „Nem, az egész lemezt nem hallottam, csak pár részletet mutattak belőle nekem, amikor Simen szóba került Jonas lehetséges utódjaként. Meg mintha pár videófelvételt is lejátszott volna nekem valaki, igen. De a teljes albumot nem hallgattam végig – és nem azért, mintha nem tetszett volna, amit hallottam, hanem mert a kreatív időszakokban tudatosan igyekszem minél kevesebbet hallgatni mások zenéiből. Próbálok lehetőleg minél több külső hatást kizárni a fejemből, ami akár tudat alatt is befolyásolhatna. Főleg a dalszerzési időszakban van ez így, amikor amúgy is bőven van min agyalni a saját szerzeményeinkkel kapcsolatosan.”

Henrik és Jonas egyaránt nagyon hosszú ideje voltak a tagjai a zenekarnak – a távozásukkal és az új srácok érkezésével sokat változott a bandán belüli munkamegosztás, a csapat belső dinamikája? „Olyan nagyon ez nem változtatta meg a dolgokat, igazság szerint egyfajta metódusváltásra már korábban sor került, még a Theories Of Emptiness megírásának időszakában. Ott Johan (J. Niemann basszus­gitáros) szállt be mellém nagyon komolyan a dalszerzésbe, és tulajdonképpen most is ő volt a fő partnerem ebben. Rajta is voltam nagyon, hogy ebben buzdítsam, támogassam. Amikor annak idején Jonas kilépési szándéka nyilvánvalóvá vált, akkor inkább az ütött meg, hogy egy olyan partnert veszítek el, aki a produkciós munkákban, a stúdiózásnál volt nagy segítségemre. Szerencsére hamar eszembe jutott Vikram (V. Shankar billentyűs/producer, Tom társa a Silent Skies formációban és a Redemption zenekarban – S. P.), akivel más egyéb projektekben korábban már sokat dolgoztam együtt, és ő aztán remekül be is vált Jonas ebbéli szerepében, amint az menet közben aztán kiderült. Ő és Adam ’Nolly’ Getgood egy remek produkciós, stúdiós hátteret jelentenek most nekünk. Egyébként az új anyagnál, akárcsak Johan a dalszerzéshez a saját kreativitását, úgy Simen is jócskán hozzátette a végeredményhez a maga ötleteit, főleg egyes kisebb részletek, finomságok kivitelezése tekintetében. Ezeknek úgy 80 százalékát fel is használtuk aztán, tényleg volt egy csomó jó meglátása.” Henrik részéről egyetlen, korábban esetlegesen felvett gitártémát vagy szólót sem használtatok fel? „Nem, ő a lemezen már egyáltalán nem hallható. Megtehettem volna, hogy más zenekarokból felkérek gitárosokat, régi cimborákat, hogy nyomjanak fel pár szólót, de én inkább más utat választottam. Johant – aki nálunk ugye basszusgitáros, de egyébként gitáron is nagyon ügyes – kértem fel, hogy játssza fel a szólók nagyjából felét, a maradékot pedig én nyomtam fel. És bizony azt kell mondjam, Johan nagyon jó munkát végzett! Előzetesen azt gondoltam, az új lemezen majd biztosan kevés szóló lesz a kialakult helyzet miatt, de végül ennek pont az ellenkezője történt: kifejezetten sok ikergitáros téma született, sőt több egymásnak felelgetős gitár- és billentyűszólót is rögzítettünk. Összességében elég gitárközpontú lett most a lemez, visszajött ez az irány.” Henrik helyére Stephen Platt személyében végül egy angol srácot igazoltatok le, aki azonban nem volt ismeretlen a számotokra, turnézott veletek a közelmúltban. Vele hogy kerültetek kapcsolatba először annak idején? „Johan ismerte még régről valahonnan, de a pontos sztorit őszintén szólva nem tudom. Az biztos, hogy jó darabig csak arról volt, hogy Henrik helyén a koncerteken segít ki minket addig, amíg annak a pozíciónak a sorsa így vagy úgy rendeződik. Az új lemez munkálataiba sem vontuk be Stephent, azt gyakorlatilag négyen hoztuk össze, és komolyan szó is volt köztünk arról, hogy a jövőben esetlegesen négyesben vigyük tovább a zenekart. Végül én voltam az, akin ez elbukott, tekintettel arra, hogy baromira nem volt kedvem még egy rakás Henrik-féle szólót is megtanulni a sajátjaim mellé. (nevet) Innentől kezdve viszont Stephen véglegesítése magától értetődő volt: turnéztunk együtt, kiismertük egymást, tudtuk róla, hogy egy nyugodt és megbízható arc, akinek ráadásul komoly tudása van a technikai hátteret illetően is. Gyakorlatilag azzal, hogy Simen után ő is hivatalos és teljes jogú tagja lett a zenekarnak, végre újra egy egyfelé húzó csapatnak érzem magunkat, ami nagyon megnyugtató számomra. Stephen kvalitásaira pedig a jövőben nyilván majd a nótaírás és a stúdiózás terén is számítani fogunk.” „Lényegében mi itt mind együtt nőttünk fel, és bár zeneileg aztán más-más irányba léptünk tovább, ezek a közös gyökerek és régi élmények mindegyikünkben megmaradtak – mint ahogy Tompa emléke és öröksége is mindörökké velünk lesz.” Van egy új nóta, az A Burning Flame, amiben vendégként Mikael Stanne, a Dark Tranquillity énekese is hallható. Miért érezted szükségét az ő meghívásának, és mit érdemes tudni magáról a szerzeményről? „Zeneileg a dal alapvetően Johan ötleteire épül, én pedig egy olyan szöveget akartam írni hozzá, ami arról szól, hogy fiatal korunkban, amikor a személyiségünk és az értékrendünk még nem alakult ki teljesen, mennyire fontos az olyan emberek jelenléte az életünkben, akikre felnézhetünk, akikhez szükség esetén iránymutatásért fordulhatunk, vagy akik egyszerűen az életükkel mutatnak példát. És éppen amikor ezen a szövegen gondolkodtam, jött a hír Tompa Lindberg (az At The Gates közelmúltban elhunyt énekese – SP) súlyos betegségéről. Egyből az jutott eszembe, hogy jó néhányunk számára, akik együtt nőttünk fel a göteborgi metal szcénában, a klubokban, a koncerteken és a kocsmákban, ő éppen egy ilyen figura volt. Egy igazodási pont, egy inspiráció. Nekem, Mikael Stannénak, az In Flames-es Anders Fridénnek és Björn Gelotte-nek, meg nagyjából mindenkinek ebben a közegben. Lényegében mi itt mind együtt nőttünk fel, és bár zeneileg aztán más-más irányba léptünk tovább, ezek a közös gyökerek és régi élmények mindegyikünkben megmaradtak – mint ahogy Tompa emléke és öröksége is mindörökké velünk lesz. Emlékszem például, mekkora hatással volt ránk, és mennyire menőnek tűnt, amikor régi bandája, a Grotesque eljutott Lengyelországba koncertezni – ezzel mutatta meg először, hogy kellő elszántsággal az álmaink igenis valóra válthatók. És hogy bizony mi is kitörhetünk a kényelmes, de kissé unalmas svéd közegünkből, és nekiindulhatunk a világnak, akár ezzel a fajta zenével is. No, szóval ez járt a fejemben szövegírás közben, és egyből bekattant, hogy Mikael hangja kitűnően illene a nótába. Méghozzá az a fajta tiszta hangja, amivel a Cemetery Skyline-lemezen énekel – azt az albumot nagyon szeretjük mindannyian! Úgyhogy megkerestem, ő pedig rábólintott a dologra. Na, és aztán ez a közös stúdiózás kellett ahhoz, hogy Mikael végre elárulja nekem: voltaképpen már a kezdetek óta nagyon bírja az Evergrey zenéjét, és figyelemmel is követi a dolgainkat. Basszus, ezer éve ismerjük egymást, turnéztunk is együtt, meg minden, és ezt csak most mondta el nekem!” (nevet) Önálló ’kislemez’ formájában még tavaly kihoztatok egy dalt Oxygen! címmel, amolyan előzetes ízelítő gyanánt. Végül ez a szerzemény a lemez alapverziójára mégsem került fel, csak a limitált kiadáson lesz megtalálható. Miért döntöttetek így? „Alapvetően az volt ennek az oka, hogy az alap vinyl­verzióra nem fért volna fel kényelmesen, gyártás szempontjából az már rizikós lenne. Így aztán az a megfejtés született, hogy mind a vinyl-, mind a CD-verzióból készül szimpla és dupla kiadás is, és az Oxygen! mindkét esetben a duplára kerül fel, néhány egyéb bónusz tétellel egyetemben. Így aki fizikai formátumban is meg akarja szerezni a dalt, annak meglesz erre a módja. Arra a tavalyi kislemezre egyébként a Katatoniával közös turnénk miatt volt leginkább szükség, egy kicsit ezzel is megtoltuk annak a promócióját.” A limitált verzión még egy további új szerzemény lesz, ennek Heights a címe. Erről mit érdemes tudni? „Ó, ezenkívül még vagy további három szám is készült, amiket felrakhattunk volna akár ide is, de azokat inkább talán majd a következő nagylemezhez fogjuk felhasználni. A Heightshoz azért ragaszkodtam mégis ennyire már most, mert zeneileg és szövegileg is nagyon jól illik ennek az albumnak a világához.” Mondhatjuk, hogy az Evergrey szinte már hazajár Magyarországra, viszont az eddig nyilvános nyári dátumok között ezúttal nem szerepelünk. Van azért esély arra, hogy a nem túl távoli jövőben minket is meglátogattok majd? „Nagyon remélem! A legőszintébben mondom, hogy Budapest a három legkedvesebb európai városom egyike, még kedvenc éttermünk is van ott a srácokkal. Nem tudom, ismered-e a Pampas nevű helyet, húsos kajákban az abszolút verhetetlen! (Tom minden bizonnyal a Vámház körúti Pampas Argentin Steakhouse-ra gondolhatott. – SP) Úgyhogy igen, most is akarunk menni, hát persze… Ha minden igaz, a lemezmegjelenés környékén jelentjük majd be a további európai turnédátumokat, szóval csak figyeljetek.” A zenekart több mint 30 éve alapítottad, azért ez már nem kevés idő. Te magad mely történéseket, eseményeket tartod a legfontosabb fordulópontoknak az Evergrey eddigi életében? „Jó kérdés. Azt gondolom, igazi markáns forduló­pontokról a mi esetünkben nem beszélhetünk, inkább a lassú, makacs és kitartó építkezés nálunk a jellemző. Soha nem lett egyik dalunkból sem igazán sikeres sláger, nem produkáltunk látványos áttörést. De itt vagyunk, folyamatosan haladunk előre, tesszük a dolgunkat, és szerencsére még ennyi idő után is vannak, akik hisznek bennünk, akiknek fontos a zenénk és a dalaink. És persze az is kulcskérdés, hogy mi magunk élvezzük ezt az egészet. Persze az olyan pillanatok, mint amikor mondjuk az Iron Maidennek nyithattunk, nagyon inspirálóak tudnak lenni, ez is hozzátartozik a kép teljességéhez… Ami meg az anyagi részét illeti – nos, hát ha hosszú távon bejön annyi, amennyiből biztonsággal működtetni tudjuk a zenekart mindaddig, amíg csak jólesik, akkor én a magam részéről már elégedett leszek. Nem különösebben érdekelnek a méregdrága luxusházak meg a menő kocsik, jól megvagyok azzal az élettel, ami eddig is megadatott.” Más téma. Vikram Shankarral közös atmoszférikus projected, a Silent Skies eddig három albumot készített. Mikorra várható a negyedik nagylemezetek? „Itt éppen írási módban vagyunk, készülnek az új dalok. Egy Home címűt pár hónapja már közzétettünk – egyelőre azon megy az agyalás, hogy milyen formában tegyük majd közkinccsé a teljes anyagot. Mivel ez egészen kis volumenű formáció, nem nagyon nyúlhatunk ebben mellé. Nagylemezt adjunk majd, ahogy eddig is? Vagy egyenként, videóklipekkel kísérve hozzunk ki mondjuk tíz friss nótát? Mindkettőnk számára nagyon fontos ez a projekt, művészi szempontból semmiféle kompromisszumot nem akarunk kötni, de azért anyagilag belebukni sem kellene, nyilván. Szóval még ezt az egészet ki kell okosan találni. A munka mindenesetre zajlik, ez a lényeg.” A Redemption énekeseként két albumot készítettél már a zenekarral. Ezen a vonalon mire számíthatunk, lesz folytatás a közeljövőben? „A legközelebbi nagy durranás itt a szeptemberi ProgPower USA fesztiválon történő fellépésünk lesz, ahol egyébként az Evergrey-jel is játszunk majd. Az új albumnak pedig a jövő év elején állunk majd neki – jelenleg legalábbis ez a terv.” És mondd csak, az Evergrey, a Silent Skies és a Redemption mellett egy saját neved alatt kiadott szólólemez elkészítésén nem gondolkodtál még? „Nem, és ezt lényegében ki is zárnám. Az Evergrey és a Silent Skies tagjaként igazság szerint ki tudom adni magamból mindazokat a zenéket, amik kikívánkoznak belőlem. Esetleg még videójátékokhoz írnék zenéket, amivel alkalomszerűen amúgy mostanában is foglalkozom. De hát az egy teljesen más jellegű történet. Ami az önkifejezést illeti, azt ezekben a formációkban meg tudom valósítani – és azt hiszem, ennyi elég is belőlem, nem gondolnám, hogy más egyébre olyan nagyon kíváncsiak lennének az emberek tőlem.” (nevet) Egy önéletrajzi könyvre sincs esély esetleg? Fiatal éveidben te is részese voltál a göteborgi metalszíntérnek, sok mindennek a tanúja lehettél, maga az Evergrey-sztori is elég fordulatos, és nyilván a saját életednek is voltak hullámhegyei és hullámvölgyei – szóval lenne mit mesélned, azt gondolom. „Hát, nem is tudom. A válaszom erre is inkább nemleges. Nem hiszem, hogy túl sokan kíváncsiak volnának egy ilyen könyvre. Pusztán az írás kedvéért, önmagam szórakoztatására meg nem vágok bele. De amennyire tele van folyamatosan a fejem a zenékkel, szerintem nem is menne a dolog. Ahhoz valahogy el kéne távolodnom mindattól, amivel mostanában napi szinten foglalkozom, ki kéne ürítenem az agyamat, és úgy belefogni az írásba. Na, és ez az, amire mostanában nagyjából semmi esély sincs.” (nevet) Karriered kezdetén – még csak gitárosként – tagja voltál egy Caedes nevű death metal csapatnak, akikkel 1992-ben egy demót is készítettetek. Érdekesség, hogy ebben a bandában az az Oscar Calmquist hörgött, aki később az old school heavy metalos RAM frontembere lett. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról? „Nos, érintőlegesen már beszéltem az életemnek erről a szakaszáról. Utólag visszagondolva hatalmas ajándék a sorstól, hogy Göteborgban nőhettem fel, és hogy részese lehettem a város metalszíntere alakulásának. Iszonyat lelkes volt mindenki, gyűjtöttük és cserélgettük a demókat, kezdetleges módon többen zenélgetni is elkezdtünk, jártunk a koncertekre, piázgattunk, és persze rengeteget dumáltunk meg röhögtünk. Mindenkinek ilyen kölyökkort, és hozzá ilyen inspiráló közeget kívánok, komolyan. Ami konkrétan az említett zenekart illeti, hát azzal valóban death metalt játszottunk – jobbára nem abban a formában, ami aztán göteborgi sound néven híresült el, mi inkább a Morbid Angel és társaik vonalán próbáltunk mozogni, több-kevesebb sikerrel. (nevet) Összességében nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy a zene ennyire rám talált, meg hogy a mai napig ezzel foglalkozhatok – és ha mázlim lesz, akkor ez talán élethosszig így is maradhat majd.” TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júniusi számából.

megtekintés     »     evergrey, Tom S. Englund