ERIK GRÖNWALL: Bad Bones

2026. 06. 12. 06:18   »   kritika   »   U2607

kiadó: Greenwall Et.   
»   szöveg: György Zoltán

Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és egy határozottan kellemes albumot tettek le az asztalra (That Gang's All Here). Innen sajnos egészségügyi problémák miatt két év után távoznia kellett, de aztán 2025-ben egy újabb (egykori) nagyágyú mellett bukkant fel, ő énekelt a Michael Schenker Group aktuális albumán. Bár ez utóbbitól abszolút nem vágtam hanyatt magam, azért bizakodtam, mikor felröppent a szólólemez híre. Ami egyébként nem az első neki, volt már négy is az elmúlt 15 évben, de ezeken szinte kizárólag nagy rock/metal-slágerek feldolgozásai vannak a Kisstől a Black Sabbathig. Mostanra érezte úgy, hogy megért az idő a saját dalokra – és sajnos úgy érzem, kicsit várhatott volna még. Ha a három nagy csapatához hasonlítanom kéne a dalokat, akkor mindenképp az MSG mellett tenném le a voksomat. Nincs ezzel gond, sokan vannak, akik ezt a kicsit öregesebb verzióját szeretik a dallamos heavy metalnak, a gondom inkább a dalokkal van. Ezerszer hallott megoldásokkal operál, és hiába van nagyon jó torka Eriknek, egyszerűen nem tudnak közel férkőzni hozzám a dalok. Többször végig hallgattam a lemezt az elmúlt héten, de ahogy jön, úgy megy is. Pedig tényleg nem kéne sok, de Erik sajnos közel sem olyan karizmatikus dalszerző, mint énekes. Ügyesen kufárkodik mindazzal, ami az eddigi zenekaraiban ráragadt: az MSG-n túl a H.E.A.T. dallamvilága is visszaköszön (pl. Praying for a Miracle), viszont sajnos a Skid Row punkos, húzós dögösségének nyomát sem találom, pedig ez volt az, ami őt igazán feltette a térképre. Szóval kicsit avítt, amit hallunk, ettől azért 2026-ban több kell az üdvösséghez, pláne, hogy pont a napokban megjelent Confess-album bizonyítja, hogy még mindig van puskapor ebben a stílusban. Mindezek ellenére biztos vagyok benne, hogy lesz, aki rákattan a lemezre, és egy megúszós hetest toltam is volna rá, viszont a Who’s The Winner balladája annyira szörnyű, hogy az kapásból mínusz egy pontot ér. Bocsi! LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     erik grönwall