100 DEMONS: Embrace The Black Light

2026. 06. 15. 06:02   »   kritika   »   U2607

kiadó: Closed Casket Activities   
»   szöveg: Bali Dávid

A connecticuti 100 Demons meghatározó zenekara volt az ezredforduló metalcore-jának, hiszen a banda egyszerre volt előfutára egy új nemzedéknek, miközben zeneiségében nagyban támaszkodott a kilencvenes évek metalcore-hagyományaira. Kevés más produkció tudta ilyen magas színvonalon, és ami még fontosabb, ilyen természetesnek ható megoldásokkal elegyíteni a thrashesebb megközelítésű riffeket a svéd dallamos death metalból örökölt, de mindig mértékkel használt ikergitáros témákkal, miközben a végeredmény végig közelebb állt a Hatebreed, a Ramallah vagy a Full Blown Chaos által képviselt gitár- és ritmusközpontú dalszerzéshez, mint a hatásvadász breakdown-ismétlésekhez vagy a túlhasznált, dallamközpontú megközelítéshez. A zenekar huszonkét év hallgatást tör meg idén nyáron harmadik nagylemezével: az Embrace The Black Lightot januárban jelentette be a Closed Casket Activities, megerősítve azt is, hogy az albumon basszusgitárosként visszatér Sean Martin, aki a Hatebreed és az Umbra Vitae soraiban is maradandót alkotott. Visszatérésének szomorú apropója van, ugyanis a 100 Demons basszusgitárosa, Erik Barrett váratlanul elhunyt két évvel ezelőtt, és mint kiderült, a háttérben már akkor formálódtak azok a dalok, amelyeket most ismerhet meg a közönség. És tudjátok, mi a legjobb ebben az albumban? Nem az, hogy úgy megy körbe-körbe, mintha el sem telt volna két évtized az előző megjelenés óta, és nem is az, hogy a dalok a lehető legjobb értelemben véve megbízható módon szállítják a súlyos riffeket, az okosan elhelyezett váltásokat és a továbbra is csínján adagolt ikergitáros metalcore-dallamokat. Hanem az, hogy a lemez előkészítésén olyanok dolgozhattak a háttérben, akik a 100 Demons dalain nőttek fel. A lemez producere Greg Thomas (END, Misery Signals) volt, a maszterelést Chris Teti végezte, az egyik dalban pedig a Twitching Tonguesból is beugranak a Young testvérek. A Cold Wind of the Crossroads keserédes refrénje nem válik kisajátító gesztussá, sőt, dallamíve inkább a God Forbid világához áll közel, ha valamihez mindenképpen hasonlítani kellene. Ez az apró gesztus is jól mutatja, hogy a zenekar mögötti stáb hozzátenni akart ehhez a történelmi visszatéréshez, nem pedig rátelepedni arra. Az Embrace The Black Light ettől függetlenül nem tökéletes vagy formabontó lemez. Ezek a dalok nem állítják feje tetejére a színteret, és nem fogják újradefiniálni azt, amit a zenekarról tudtunk. A végeredmény viszont annyira szerethető, megbízható, és ami még fontosabb, annyira karakteres, hogy a 100 Demons a lehető legtermészetesebb formában biztosít időutazást egy olyan korba, amikor a metalcore-zenekarok nagyobb hangsúlyt helyeztek a zeneszerzésre, mint a digitális jelenlétre. Többszöri hallgatás után is őszintén le tudom írni, hogy nagy kár lett volna, ha ez az album a fiókban marad. A 100 Demons így ereje teljében tért vissza, és pontosan azt hozza, amit vársz tőlük: a csalódás teljesen ki van zárva a nyár egyik legjobb, mégis legcsúnyább borítójú metalcore-megjelenésében. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. júliusi számából.

megtekintés     »     100 demons